A szerelem és barátság annyira kiszámíthatatlan, mint a jazz jamek improvizációs futamai. A Cowboy Bebop és a Samurai Champloo rendezője Shinichiro Watanabe ismét egy olyan animét tár elénk, aminek szerves része a zene. Az angolul kissé szerencsétlen címet kapó Kids on the Slope (Sakamichi no Apollon - szószerint: Apollón a lejtőn) ismét remek lehetőség, hogy Watanabe és Yoko Kanno zeneszerzőegyütt bravúrozzon egy anime keretében.
Shinichiro Watanabe két animéjét nem kis kultusz övezi. A Cowboy Bebop egy jövőben játszódó fejvadász csapatot követ, melyben a futurisztikus világot western hangulattal, jazzel és blues-zal kever, a Samurai Champloo pedig az Edó periódusú japánban játszódik, melyben japán hip-hop előadók szolgáltatják a zenét.
Az anime Yuki Kodama azonos című mangájából készült, melynek főszereplője Kaoru Nishimi, a jóeszű, introvertált középiskolás fiú, aki egész életében költözött és iskolákat váltott. Kaoru szorongó, nincsenek barátai és habár egy nagyon szép otthonban él nagybátyja családjával, nagyon egyedül érzi magát.
Ám hamarosan találkozik az iskola bajkeverőjével Sentaro Kawabuchi-val, valamint Sentaro barátjával Ritsuko Mukae-vel. Kiderül, hogy Sentaro egy lelkesen gyakorló jazzdobos, Ritsuko édesapjának, Tsutomu lemezboltjának pincéjében gyakorolnak, ahol az apa bőgőzik, és a néha felbukkanó Brother Jun trombitál.
A sorozat alapvetően egy középiskolai tini-dráma, viszont olyan ízléses tálalással, hogy az egy férfit sem kell, hogy elijesszen. A 3. rész végére érve ajánlottam anime "szakértő" barátomnak, aki annyit válaszolt, hogy habár nem szereti a Josei-t, ad neki egy esélyt. Bevallom rá kellett keresnem a szó jelentésére, és akkor döbbentem rá, hogy tulajdonképpen egy fiatal hölgyeknek szóló műfaj animéjéhez van szerencsém.
A jelenetek komponáltsága gyönyörű és néhány párbeszédben, cselekedetben talán mi is ráismerhetünk saját tapasztalatainkra.
De még milyen zenékkel! Minden epizód címe egy-egy ismert jazz szám, amely valahogy megjelenik az adott részben, úgy hogy az mind hangulatban mind történetében stimmel az anime fonalához. Például a Bill Evans által feldolgozott "Someday my Prince will Come" címet viselő epizód száma, több síkon is érintkezik az animével. Mikor Kaoru ezzel a számmal próbálja kifejezni érzéseit Ritsukonak láthatjuk, milyen metodikusan, kottákat átírva jut el a jazz szám arra az pontjára, amit bátran tálal titkolt szerelmének, egyértelműen felfedezhetjük a kapcsolatot Bill Evans és Kaoru zenéhez való hozzáállásához. Yoko Kanno keze munkája lehet, a jazz világból szerzett apróságok átcsatolása mögött is, szinte egyedülálló az a szimbiózus, ami Yoko Kanno zenei válogatása és Watanabe kép- és hangulatvilága között él. A festményét befejező Yurika azt mondja Kaorunak: "... a festészet és a jazz közeli rokonok. Míg a festmény térben a vásznon készül, addig a jazz időben egy előadás alatt."
Remélem mindenki kedvet kapott a Kids on the Slope-hoz, nálam néhány rész után nemhogy a legjobb animék közé, de a legjobb filmművészeti alkotások közé verekedte magát.