Logan (2017)

2017. március 08. - LordTotenkopf

logan_png.jpg

Hugh Jackman elvileg utoljára bújt a mindent vágó teleshopos kés kezű mutáns bőrébe és bár a műfajt ezúttal sem definiálja újra, azért ad nekünk egy tisztességes és emlékezetes búcsúfilmet. Western, óvatosan adagolt társadalmi reflexió és vérfürdő. Ezt mind szállítja a legújabb Rozsomák-kaland.

Szándékosan írtam bele már a bevezetőbe, hogy a film nem fogja újradefiniálni a műfajt, ugyanis én ezt az állítást elég sok helyen olvastam a megtekintése előtt, és egyszerűen túlzásnak találom. Szóval csak óvatosan az előzetes elvárásokkal! De haladjunk szépen sorjában. Ha nekem azt mondják, hogy "Farkas az X-men filmekből" akkor én több okból is elszomorodok. Az egyik természetesen, hogy nem sikerült a magyar filmes fordítóknak rájönniük a bonyolult wolverine=rozsomák képletre, vagy nem tartották elég menőnek, pedig ezennel tudatom ország-világgal, hogy a rozsomák igenis egy badass állat. A másik ok pedig az, hogy a karakter első önálló filmje körülbelül annyi kínos pillanatot hozott az X franchise történetébe, mint A klónok támadása a SW univerzumba. Ezen kívül Rozsomákot az X-men filmek afféle mindenre képes központi sztárkarakternek festették le, és minden eddigi erőfeszítés ellenére csak felvillantani sikerült a vásznon a karakter képregényben megszokott mogorvaságát, nyersességét és főként brutalitását. Persze, voltak neki faragatlan beszólásai, de ezekre mindig jutott két-három családbarátabb jópofizás is, ami ellensúlyozta őket. Eddig. Ugyanis - és ez a jelenlegi film egyik legnagyobb erénye - a legújabb felvonásban legalább ezzel elégedettek lehetünk: Logan kiégett, szikár, kőkemény és mocskosul brutális. Ahogy kell.

Viszont az Old Man Logan címû képregényt (amiről korábban már írtam és pont ezen a héten jelent meg magyarul!) is el lehet felejteni, ez nem az a főgonoszok uralta Amerika ami ott megjelenik. A helyszín sokkal inkább hasonlít a jelen világára. És nem pozitív értelemben. A ránézésre is halódó gazdaság, a nagyvárosoktól távoli területeket felemésztő szegénység és az ezek által szült gyűlölet minden iránt ami kicsit más, kényelmetlenül ismerős. Valamint a másokat üldöző hatalom iránt viseltetett közöny az, ami olyan rejtett módon megbújik a cselekmény hátterében. És ez kínosan ismerős a ma nyugati társadalmaiból. Itt nem azért fogsz borzongani, mert a Vörös Koponya Washington romjai között szónokol, hanem azért, mert rájössz, hogy a mutánsok levadászása arra hajaz, ahogy anno az indiánokat irtották ugyanazokon a kietlen tájakon, a menekülő nő mexikói volta pedig szintén utal rá, hogy most épp kik lettek kijelölve első számú közellenségnek Donald Trump földjén.

A helyszín tehát több, mint mogorva és ilyennek ismerjük meg Logant is, aki még inkább elmozdul az antihős irányába, hiszen ha  felmérgesítik, olyan véres kaszabolást rendez, hogy az egészen meghökkentő lehet a gyakorlatlan néző számára. Itt az adamantium karom nem csak megkarcolja a bőrt, hanem karokat vág le, koponyákat szúr át, a magasra tett korhatár pedig engedi az ezzel járó rengeteg vödör művér elhasználását. Érdemes erről tájékoztatni esetleg gyanútlan ismerőseinket, mielőtt azt hiszik, hogy marveles pofozkodásra kell csak számítani. Hugh Jackman szerintem nagyon jól hozza ezt a másnapos, beleszarós figurát, de a főszereplő persze önmagában nem elég a sikerhez, nameg azért az ő arcával se lehet mindent eladni (bocsi, Deadpool!) kellenek akik méltó partnert nyújtanak a koszos öltönyös morgásokoz. Patrick Stewart elképesztően jól hozza a demens, összevissza beszélő Professzor X-et, ha nem láttuk volna mostanában homlok egyenest ellentétes szerepben, akkor szinte kezdhetnénk aggódni, hogy valóban a szerepbe öregedett. Szerencsére erről szó sincs, de van abban valami megkapó, ahogy a testileg-lelkileg összetört ember másokra utalva tengeti napjait, miközben egykor ő volt a Föld (egyik) leghatalmasabb mutánsa. És elismerést érdemel Dafine Keen is X-23 szerepében, bár a filmvilág legmenőbb akcióhős gyerekeit (Newt, John Connor a T2-ben stb.) nem fogja letaszítani a trónjukról, de egy árnyalt, visszafogott, mégis jelentős jellemfejlődést bemutató alakítást láthatunk. Ja, és ő is iszonyúan badass a hentelésben, Hit-Girl óta kislány még nem ontott ennyi vért a mozivásznon, szóval a fenti megjegyzésem a lágyabb szívű nézők felkészítéséről itt is megszívlelendő.


logan-professor-x-23.jpg

Ők hát a főszereplők, akik egy kilátástalan, céltalan menekülésbe fognak. Át a kietlen tájon, különböző emberi sorsokat keresztezve és közben folyamatosan reflektálva a múltra és félig hitetlenül beszélve egy reményteljesebb jövőről. Nincsenek már hősök, nincsenek mutánsok, csak a tántorgás van valami rosszból valami olyan helyre, ami talán nem is létezik. A film első felének hangulata egyértelműen elfeledteti velünk, hogy ez egy szuperhős mozis pályafutásának sokadik része, inkább egy kiábrándult westernre hasonlít és ezért már eleve dicséretet érdemel.

wolverine3.jpg

Akor most térjünk is rá a negatívumokra, mert sajnos azokból is akad. Kimondom, hogy senkit ne áltassak: a film kétharmadánál eljön az a szokásos pont, hogy a készítők az ellaposodó cselekményt kezdik előkészíteni egy nagy fináléra. Na jó, nem egy újabb világmegmentős várospusztító pixeltornádóra kell gondolni szerencsére, ezt elismerem erényüknek. De, ami a fináléig vezet az itt is logikátlan/a kulcsszereplők egy jelenetbe suvasztását szerencsés véletlenekkel előkészítő írói munka. "Véletlenül" megtörténik ez, valaki szembe menve a logikával úgy dönt, mégis megteszi amazt. A szokásos dolgok. Látszik, hogy nagyon erős lezárást akartak adni mind magának a filmnek, mind pedig a franchise-nak.Van még ezen kívül egy mozzanat, amit nehéz lenne spoilerezés nélkül leírni, de mondjunk csak annyit, hogy a béna emocionalitását és komédiába hajló esetlenségét Zack Snyder is megirigyelhette volna. Számomra ekkor már elpárolgott az az érzelmi azonosulás amit olyan ügyesen el tudott érni a film első fele-kétharmada. Egyszerűen a kissé road movie-s dinamikába ültetett, Logan és X-23 közötti interakciók lecsupaszítják a sztori lehetőségeit és bármennyire is jól szállítja ezt a szereplőgárda, egyre inkább gyanakodva kérdezi magától az ember, hogy "Na és most mi fog történni?". Egy erre a kérdésre adott válaszhoz képest nekem túl kiszámítható a film utolsó pár jelenete, azt is mondhatnám, hogy... nos... sablonos. Pedig Hugh jackman tényleg büszke lehet az utolsó Wolverine filmjére, egy kiábrándult, de mégiscsak elszánt (anti)hőst jelenít meg aki remekül mutatja meg a környezete és a jelenlegi világunk durvaságának tükörképét. Csak nekem ez sajnos messze nem a műfaj újradefiniálása, hanem egy jó képregényfilm.

logan-sunset-quad.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://trikorder.blog.hu/api/trackback/id/tr6012320837

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható. Szóval így lopjál innen, okéka-rakéta?
Trikorder - 2015