Controller Freak: Policenauts (1994)

2017. március 09. - digitaltos

Óda a súlytalan űrmellekhez

tumblr_nlqlbiyp6q1tg07vxo1_500.gif

Farkas Berci bácsi óta tudjuk, hogy a nemzet első űrutazása felpörgeti az országot. Pár napig mindenki erről beszél, és úgy érzi, hogy ismét tettünk egy lépést a jövő felé. Japánnal is ez történt 1990-ben, és szinte törvényszerű volt, hogy néhány videojátékban szerepe lesz ennek.

A Snatcher cikket ott hagytam abba, hogy bár a játék befejezettnek tűnik, mégis vannak utalások arra, hogy valami bizony kimaradt. Többször is megemlítik benne a Mars kolóniát, és Kojima az egyik riportjában kijelentette, hogy eredetileg 6 fejezetből áll volna a játék 3 helyett. Mondjuk ezt a 3 fejezetet is durván 10 órába tellett végig játszani, úgyhogy talán nem is olyan nagy kár, hogy megkurtították a tervezőasztalon.

A Snatcher '88-as megjelenése után két évvel jött Akiyama Toyohiro űrutazása, és emiatt rengeteg NASA-s publikációt fordítottak le japán nyelvre. Hideo Kojima nagy sci-fi rajongó lévén azonnal rávetette magát. Ezekkel az űrkutatással kapcsolatos tudományos írásokkal olyan világot alkothatott egy játéknak, ami közel van a akkori kor technológiájához. Személy szerint nagyon szeretem, ha egy sci-fi közel áll a valósághoz, sokkal egyszerűbb beleélnem magam a játék környezetébe.

Így született a Policenauts, 1994-ben adta ki a Konami. Azért zagyváltam ennyit a technológiáról és az űrutazásról, mert bár van a játéknak cselekménye és története, a technológia mégis nagyobb figyelmet kap benne. Nem azt mondom, hogy rossz a sztori, viszont egyáltalán nem ragad magával annyira, mint a Snatcher. (sokat kell példálóznom a Snatcher-rel, hiszen a Policenauts a „spiritual successor”-a: a történetek nem kötődnek egymáshoz, viszont az alaphelyzet, a játékmechanizmus és a hangulat nagyon hasonló, hiszen sok átfedés van a két fejlesztő csapat között). A Snatcher-ben ugyanis szerintem kiváló az egyensúly a játékvilág és a történet között. Szinte mindig annyit és akkor kapunk Neo Kobe világáról, ami még nem zökkent ki minket a játékmenetből.

A Policenauts e5l47wusyqves2rdj_nx7pf6qk4dmkfoppyyrkhjnvmu69grs0bcykjm4zqksrevlbmmcuqadqvbk3sod73qcy3fywltnwb-z_ft47y2scc_xbhcuxf7zg1cdpuw0yq.pngllenben a világra koncentrál, hősünk nem az egész emberiséget próbálja megmenteni (persze ezzel lehet vitatkozni, mert közvetetten talán mégis), csak a dolgát végzi: nyomoz. Nyomozás közben viszont ha neadjisten bekapcsolunk egy televíziót, akkor megtudjuk, hogy nagy problémát okoz a világban a VR gyerekpornó és a különféle új drogok elterjedése, vagy ha a csinos utaskísérőlányra kattintunk az űrrepülőben, akkor ő elmeséli, hogy a súlytalanságban miért olyan kecsesek a lábai.

A sztoriban az emberiség eljutott odáig, hogy sikerült megépíteni az első földön kívüli kolóniát. A neve Beyond Coast (a parton túl), és a való életben tervezte meg egy Dr. O'Neill nevű fizikus a '70-es években. Ez a kolónia egy, a Föld körül keringő henger (30 kilométer hosszú, 6 kilométer széles), aminek a belső felületén található maga a település, amihez a napfényt egy bonyolult tükörrendszer biztosítja. (Ez az Island Three típusú henger, ami az eredeti tervek alapján egy másik ugyan ilyen hengerrel lenne összekapcsolva, de a játékban csak egyedül áll). Mivel a Policenauts-ban ezt a kolóniát megnyitják az átlag emberek számára, ezért kellenek különlegesen képzett rendőrök is - policenaut-ok. Hősünk, Jonathan Ingram (dzsonászán) is ilyen űrrendőr. Laza fickó, folyton lóg a bagó a szájából (még a szkafanderben is!), és van egy csinos barátnője is. Izgalmas jövő előtt áll, de az ördög nem alszik: egy rutin űrséta közben balesetet szenved, az űrruhája meghibásodik, és irányíthatatlanul távolodni kezd a kolóniától, bele a hideg, sötét űrbe. Szerencsére az űrruhához volt kötve egy hibernációs kapszula prototípusa, amit Jonathan sikeresen aktivál, hogy ne unja magát halálra, amíg a megmentésére vár.

25 év kellett ahhoztumblr_nk5hf9jx3z1rbz4d1o1_540.gif, hogy megtalálják Jonathant. Néhány hónap terápiás képzés kellett neki, de végül sikerült visszakerülnie a társadalomba. A neontól villogó, cyberpunk-szerű, gyakori havazással sújtott Old Los Angelesben dolgozik magánnyomozóként. Munka van, hiszen az emberrablás nagy divat a bolygón. Szépen tengeti viszonylag unalmas életét, de egy nap egy szokatlan kuncsaft jelenik meg az ajtóban: a volt barátnője. Lorraine, aki a baleset után elköltözött Beyond Coast-ra, megházasodott, és van egy lánya, aki olyan idős, mint Jonathan (mondanom sem kell, hogy lesz még ebből kínos jelenet). Lorraine elmeséli, hogy a férje eltűnt, és nagyon gyanús a dolog, úgyhogy a rendőrségben nem bízik. Jonathan egy kis érzelmi vergődés után nem fogadja el ezt a munkát. Lorraine szomorúan lép ki az irodából, beül az autójára, de elindulni már nem sikerül vele, ugyanis a kocsit egy ismeretlen alak felrobbantja. Jonathan ezt már nem hagyhatja annyiban, most már személyes az ügy. 

tumblr_n4kl1wmd301r2inbto1_r2_500.gifA játék többnyire Beyond Coast-on játszódik, és természetesen nyomozni kell, ami során megismerjük a kolónia életét, és szépen lassan leleplezünk egy hatalmas összeesküvést. A nyomozás során segítségünkre lesz Ed Brown, Jonathan rendőrtársa a policenauts előtti időkből (egyértelmű Halálos Fegyver utalás a fiatal, fehér és merész rendőr az idősebb, fekete és családos társával). Szerencsére a köztük végbemenő szópárbajok hasonlóan szórakoztatóak, mint a filmben. A legtöbb karakter amúgy hordozza a zsarufilmesmklisék jeleit, de ez teljesen beleillk a környezetbe. Persze van Metal Gear-es cameo is a játékban, (itt jelenik meg először a Tokugawa Industries is!) és én szeretem azt gondolni, hogy a Snatcher, a Policenauts és a Metal Gear sorozat ugyanabban az univerzumban játszódik.

A Snatcher-höz hasonlóan itt is ltumblr_o3rx85cw3t1tbqxcro1_540.gifappang egy bizonyos félelem egy olyan dolog iránt, ami ellen nem tud mit kezdeni az emberiség. Jelen esetben ez maga az űr. Főleg a súlytalanság és a (kicsit eltúlzott) kozmikus sugárzás okoz problémát, és bár próbálják a negatív hatásokat ellensúlyozni szervátültetéssel és gyógyszerekkel, mégis úgy tűnik, hogy az emberiség vesztésre áll ebben a küzdelemben, és az űr egyszerűen nem akarja, hogy meghódítsák. Közben szépen lassan rájövünk, hogy nem csak az űr, hanem a többi ember is ellenség. A kolónia és a bolygó a politikai és gazdasági helyzet miatt szemet huny olyan etikai kérdések felett, ami  eléggé ijesztő. Mindezt súlyosbítja az is, hogy Beyond Coast lakosai már-már kellemetlenül csendesek, nyugodtak és mosolygósak. Ez jellemző nagyjából az egész lakosságra, ezzel is foganatosítva azt, hogy az itteniek mennyire másként gondolkodnak, mint a bolygó lakosai.

A grafika az első, PC-9821 verzióban pixel art, a többi konzolon (3DO, PlayStation, Sega Saturn) kézzel rajzolt, anime-szerű. Sajnos ezek sok tömörítésen mentek keresztül, úgyhogy a rossz felbontásuk miatt inkább a PC-9821 verzióból vett képeket raktam ide. Néhány különbség van a verziók között, számomra a legfurcsább, hogy a rendőrségen használt tudományos számítógép, amit Gorby-nak hívnak, Mihail Gorbacsov arcképét mutatja, de csak a PC-9821-es verzióban.

tumblr_ny9bgviqnu1tbqxcro1_540.gif A kolónia világos és színes, alig veszi észre az ember, hogy az űrben van. A játék csak Japánban jelent meg, viszont néhány rajongó lokalizálta az angol nyelvű közönségnek, és lenyűgöző munkát végeztek. A párbeszédek természetesnek tűnnek, a tudományos szövegek pedig nyelvi szempontból helyesek. Az angol fordítás elérhető a PlayStation és a Sega Saturn verzióhoz is. Csak egy dolog lepett meg a lokalizációval kapcsolatban. A lokaizáció lényege az, hogy a művön apró változtatásokat végeznek, hogy más kultúrán nevelkedett emberek is élvezhessék. Aki már játszott a játékkal, az biztosan tudja hogy miről beszélek. Mellek. A játékban van néhány vonzó női karakter, és lehetőségünk van a melleiket... öö... megpaskolni. Méghozzá a beleegyezésük nélkül. Oké, persze szórakoztató, de egy nyomozás során eléggé furcsán hat. Érdekesség, hogy a credits-ben 3 embert is feltüntetnek, aki a mellekkel foglalkozott a játékban.

A zene teljesen beleillik a történetbe. Lassú, hangulatos, itt-ott megjelenik a szaxofon is, hogy tényleg egy zsarufilmben érezhessûk magunkat, Nem igazán emlékezetes, kivéve az intro zenét. (aki játszott már a Metal Gear Solid 1-gyel a PlayStationön, az rögtön felismeri Tappy egyik legismertebb művét a játékban) A fontos részek itt is szóban hangzanak el, a japán szinkronszínészek pedig közismerten jól végzik a dolgukat.

A Policenauts nagyon hangulatos játék. Többnyire úgy éreztem magam, mintha egy virtuális múzeumban lennék (persze nem az űrmúzeumos jelenetek miatt). A történet frappáns, természetesen van Kojimára jellemző plot twist is, de a nyomozásban is a tudomány van rivaldafényben. Én nagyon szeretem a hard sci-fit, és érdekel az űr, szóval azonnal kedvencem lett a játék. Aki nem veszi be a tudományos maszlagot annak nem ajánlom, de ha érdekel, hogy hogyan lehetne kimutathatatlan kábítószert gyártani, vagy hogy mi a legegyszerűbb módja az ásványok szállításának a Holdról egy másik égitestre, akkor nyugodtan vágj bele. Ja és persze súlytalan mellek!

A bejegyzés trackback címe:

https://trikorder.blog.hu/api/trackback/id/tr2412281433

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható. Szóval így lopjál innen, okéka-rakéta?
Trikorder - 2015