A képregények új közönsége

2015. április 06. - trg

"A nők átveszik az uralmat a Marvel felett" - nem olyan rég ezzel a címmel jelent meg egy rövid bejegyzés a KönyvesBlogon és ez a megállapítás jól illeszkedik ahhoz az általános véleményhez, ami a képregényipar (különösen a Marvel Comics) változásairól kialakult. A helyzet azonban korántsem ennyire egyértelmű és megéri kicsit jobban megvizsgálni azt, hogy a popkultúrát egyre jobban meghatározó iparág, hogyan változott meg az elmúlt években.

(Disclaimer: elsősorban a Marvel képregények világában mozgok otthonosan, így legtöbb példám is onnan fog származni, ugyanakkor igyekszem olyan statisztikákkal dolgozni, amik mindkét nagy kiadó esetében pontosak. A szerzői, indie és licenszelt képregényekkel jelen posztban nem kívánok foglalkozni, mert azok sok szempontból más világot képviselnek.)

Mielőtt részletesebben megpróbálnám bemutatni azt, hogy hogyan alakult át az elmúlt években a mainstream képregények világa érdemes áttekintenünk az ipart érintő néhány alapvető adatot. A legfontosabb adatot érdemes máris az elején közölni: az (amerikai) képregényfogyasztók közel 47 százaléka (a Marvel Comics olvasóinak kb. 37 százaléka) és a comic conokra járók 45 százaléka nő (a 30 év alattiaknál ez az arány 50 százalék). Felmérések szerint a a képregényolvasókon belül a leggyorsabban növő csoport a 17 és 33 év közötti nők csoportja.

Jól látszik tehát, hogy miközben a közönségben egyre nagyobb a nők aránya (köszönhetően többek között annak, hogy a Marvel filmek újra a mainstream popkultúra részévé tették a képregényeket), aközben az iparág szereplői között továbbra is a férfiak dominálnak. Érdemes azonban megvizsgálni azt is, hogy mi a helyzet magukkal a kiadványokkal. Vajon tényleg elfoglalják a nők az egyik legnagyobb kiadót?

Walt Hickey tavaly októberben megvizsgálta, hogy a két nagy kiadó fő képregényes univerzumában a női karakterek (tehát nem csak a hősök) az összes karakter 29,3 (DC) és 24,7 (Marvel) százalékát tették ki (Hickey azt is vizsgálta, hogy a gyakrabban megjelenő karakterek között milyen a nemek aránya, itt 30% körül volt mindkét kiadó esetében, jellegzetesen a DC-nél kicsit több női szereplő volt, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a kiadóra jellemző az a gyakorlat, hogy egy-egy karakter mellé létrehozzák annak ellenkező nemű párját is). A cikkből az is kiderül, hogy bár az arányok folyamatosan javulnak, az új karakterek zömében még mindig férfiak.

Érdemes azt is megnézni, hogy a jelenleg (2015. márciusában) megjelent képregények közül hánynak van női főszereplője. (Ehhez a Marvel hivatalos megjelenési listáját használom és csak a fő univerzumukba tartozó képregényekkel foglalkozom, így a különböző filmes, sorozatos stb. képregényekkel, illetve a gyűjteményes kötetekkel és egyéb újranyomásokkal nem foglalkozom. A csapatképregények esetében azokat számítom ide, ahol a női szereplők vagy ténylegesen többségben vannak, vagy legalább olyan fontosak, mint a férfi szereplők).

A listát végignézve azt tapasztaljuk, hogy 55 címből összesen 17-ben kapják a legfontosabb szerepet női karakterek (a csapatcímek esetében igyekeztem nem túl szigorú lenni, de a határesetek száma elenyésző), ami azt jelenti, hogy a márciusban megjelenő sorozatok (és minisorozatok) 30-31 százalékában voltak főszereplők női karakterek.

A kiadói oldalon tehát egyértelműen hátrányba kerültek a női karakterek, de mi a helyzet a vevőknél? Márciusi eladási adatokkal még nem rendelkezem (ha megékeztek, frissítem a posztot), de a februáriakból kiderül, hogy a Marvel fő univerzumához tartozó címek közül a tíz legolvasottabbak szám között négy olyan sorozat van, aminek kifejezetten női főszereplője van és két olyan csapatcím, amiben a női karakterek jelentős szerepet játszanak. A négy önálló cím között ráadásul kettő olyat is találunk (Spider-Gwen, Silk), amik februárban jelentek meg először, a másik kettő pedig az új női Thor sorozatának aktuális száma és a hagyományos éves különszáma.

Látszik tehát, hogy nemcsak arról van szó, hogy a kiadók eldöntötték, hogy diverzitásra törekednek, hanem arról is, hogy a közönségük erre igényt tart. Nem is véletlen, hogy a gamergate-hez hasonlóan nem alakult ki comicsgate, hiszen a szubkultúrában sosem volt akkora megosztottság, különösen mivel a szuperhős képregények mellett számos más stílus élt párhuzamosan, köztük több olyan is, ami kifejezetten a nőket célozta meg, ráadásul a képregényes szubkultúra a filmek (és más médiumok) miatt mára már sokkal többekhez eljut így a sokszínűség és a közönség bővülése is magától értetődő.

Ennek ellenére az iparral szemben elvárások hoztak (és minden bizonnyal még hozni fognak) kisebb vitákat és töréseket a képregényes közösségekbe, legutoljára például az váltott ki komolyabb vitákat, hogy a kritikák hatására a DC visszavonta a Batgirl egyik alternatív borítóját. A borító Batgirl és Joker egy korábbi találkozására (és egyben egy nagyon híres Batman történetre, a magyarul is megjelent The Killing Joke-ra) utal, amikor is Joker elrabolja, lebénítja (és egyes értelmezések szerint szexuálisan bántalmazza) Barbara Gordont. A kritikusok fő álláspontja az volt, hogy a a borító, amin a főszereplő kiszolgáltatott helyzetben van ábrázolva, éppen annak a tematikának és hangulatnak mond ellent az hatásvadászat kedvéért, amiről az utóbbi időben a sorozat szólt. Az eset után a twitteren több hashtag kampány is indult (a borító ellen és mellett is), azonban ennek komolyabb következménye nem lett. (Hasonló történt tavaly a Spider-Woman első számának egyik alternatív borítójával is, amire a Marvel egy a pornográf képeiről ismert rajzolót kért fel.)

A legkomolyabb - nemi reprezentációt - érintő konfliktus minden bizonnyal a női Thor felbukkanása volt (hasonló visszhangokat váltott ki az olvasókból még Amerika Kapitány lecserélése a fekete Sólyomra). Számos kommentfolyamban, bejegyzésben támadták a kiadót, többen arra hivatkozva, hogy Thort már csak azért sem lehet megváltoztatni, mert eredete a mitológiából származik. A kiadó ezekre a kritikákra érdemben nem reagált (nem is lett volna értelme, hiszen az első számból 30 százalékkal több kelt el, mint a viharisten előző sorozatából, ráadásul azóta is ott van a legsikeresebbek között), egyedül a sorozatot író Jason Aaron vette át a legostobább kommenteket és helyezte őket az egyik bűnöző szájába (hasonlóan járt el egyébként az Amerika Kapitány írója is, nála egy rasszista öregúrtól hallgatjuk a fekete Amerika Kapitány kritikáját). A női Thort ellenzők érveiből ráadásul jól látszik, hogy gyakran a képregény világát csak felületesen ismerő, alapvetően a női nem reprezentációját problémásnak tartók fogalmazzák meg őket, hiszen Thor erejét többek között egy lószerű idegen és egy béka is birtokolta már a képregényekben, arról nem is beszélve, hogy a szintén mitológiai szereplő Loki nőtől kezdve a kisgyereken át a mágikus egyszarvúig minden volt az elmúlt években.

Márpedig a kritikusok jobban járnak, ha megszokják a változásokat, mert a popkultúra jelenlegi állása szerint a képregények csak sikeresebbek és olvasottabbak lesznek, a nagy kiadóknak pedig nemcsak a marketing miatt kell sokszínűségre törekedniük, hanem az egyre változatosabb olvasótáboruknak is meg kell tudni felelniük.

Képek: 1, Az A-Force című képregény borítójának részlete; 2, Silk és Spider-Gwen az Amazing Spider-Man tizenharmadik számából; 3, Az új Thor és Absorbing Man összecsapás a Thor ötödik számában

(A bejegyzés először az Alternatíva blogon jelent meg.)

A bejegyzés trackback címe:

https://trikorder.blog.hu/api/trackback/id/tr177339526

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható. Szóval így lopjál innen, okéka-rakéta?
Trikorder - 2015