Bosszúállók: Ultron kora

2015. május 05. - trg

Avengers Assemble

A Bosszúállók második része nagyobb, hosszabb és látványosabb, mint az előző, de vajon jobb is?

Essünk túl a nehezén: nem jobb, sőt talán egy kicsit rosszabb. Persze az egyik legjobb (ha nem a legjobb) klasszikus szuperhősfilmnél rosszabbnak lenni még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a film borzalmas, az Ultron kora sem az, sőt a film nagyobbik részében mint egy lelkes kisgyerek úgy bámultam a vászonra és nem sok választott el, hogy egy-egy akciójelenetnél felkiáltsak.

De ha egy film kihozza belőlem a szuperkockát, akkor mi vele a baj? Egyrészt a történet pár helyen nem logikus (nem kell hatalmas belső ellentmondásokra gondolni, de igazán elmagyarázhatná valaki, hogy a Bosszúállók miért kezdenek el hirtelen megbízni az ikrekben, miközben a film egy jelentős részében azok a HYDRA-nak és Ultronnak dolgoztak), másrészt pedig az események néha inkább a MCU következő nagy projektjei készítik elő (különösen igaz ez Thor mellékszálára, aminek a film eseményeihez gyakorlatilag semmi köze). Ezek miatt a film nem áll össze kerek egésszé, hanem kicsit töredezett marad, ami figyelembe véve, hogy több mint két órás alkotásról van szó elég érthetetlen (persze Whedon már most bejelentette, hogy a blue-ray változat hosszabb lesz, szóval az talán orvosolja majd ezeket a hibákat).

Ennek ellenére nem mondanám azt, hogy rossz a történet, sőt vannak benne kiemelkedően jó szálak és végre olyan karakterek s központi szerepet kapnak, mint Sólyomszem, aki ezúttal nemcsak az agymosást ússza meg, hanem még a karakterét is jobban megismerhetjük. Whedon Fekete Özvegyre is nagyobb hangsúlyt próbált fektetni, de ebben elég felemásak az eredmények. Egyrészt végre kicsit jobban megismerjük Natasha múltját és azt, hogyan képezték könyörtelen gyilkológéppé, ami árnyalja egy kicsit a karaktert, másrészt a Bosszúállók annak ellenére is egy kolbászfesztivál, hogy a Fekete Özvegy mellett egy magasan képzett S.H.I.E.L.D. ügynök (Maria Hill), egy különleges képességekkel rendelkező nő (Wanda Maximoff) és egy vezető tudós (Dr. Helen Cho) is szerepet kapott benne. Hiába szerepelnek a filmben, ha közben gyakran nincs szerepük azon túl, hogy csinos mappahordozók (Hill, akinél ez különösen fájó pont, hiszen az Agents of S.H.I.E.L.D.-ből tudhatjuk, hogy központi szerepet játszik az események beindításában), bajba jutott nők (a film különböző pontjain Natasha és Cho is hasonló szerepbe kényszerül).

A három új Bosszúálló - Vízió, Wanda és Pietro Maximoff - érdekesek, de a film keretei között nincs lehetőség arra, hogy jobban megismerjük őket, ez megint abból ered, hogy a film meg sem próbál teljesen önálló lenni, hanem él a közös univerzum lehetőségeivel. Whedon szerintem ebben sokkal inkább gondolkozott sorozatos (sőt képregényes) fejjel, ezekben a médiumokban ugyanis, a filmmel szemben, nem kell adott esetben éveket várnunk arra, hogy a karaktereket vagy történetszálakat jobban kibontsák.

A felsorolt hibák ellenére azonban a filmről tényleg egy lelkes gyerekként jöttem ki és ez elsősorban annak köszönhető, hogy Joss Whedon még mindig ragyogó párbeszédeket tud írni, ráadásul képes arra, hogy a Bosszúállókat valóban csapatként mutassa be. Nem csak karaktereket ír, akik véletlenül együtt dolgoznak, hanem valódi csapatot, akik együtt élnek és szórakoznak is - elhisszük neki, hogy Steve Rogers ismeri annyira Bruce Bannert, hogy csajozási tanácsokat adjon neki. A film hősei végtelenül emberiek, hibákkal, félelmekkel és korlátokkal és ennek ellenére sem érezzük őket kevésbé hősiesnek, mert a film tesz róla, hogy ne érezhessük. Míg az utolsó Superman filmet mindenki azért kritizálta, mert az utolsó csatában a főszereplő nemcsak ölt, de a civil áldozatokkal mit sem törődve lerombolt egy fél várost, addig a Bosszúállók utolsó csatajelenetének egy jelentős részét teszi ki az, hogy a hősök a civil lakosságot evakuálják. Mert hősnek lenni nem azt jelenti, hogy legyőzik a rosszfiút, hanem azt, hogy megvédik a gyengébbeket.

A Bosszúállók tényleg nem hibátlan film, de bár minden nem hibátlan film ennyire szórakoztató lenne, az akciójelenetek tényleg látványosak (bár sajnos a legjobban megkoreografáltat ellövik a film legelején) és a film végére képet kapunk arról is, hogy mire számíthatunk az elkövetkező évek Marvel filmjeitől. Csak győzzük kivárni.

A bejegyzés trackback címe:

https://trikorder.blog.hu/api/trackback/id/tr467431332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható. Szóval így lopjál innen, okéka-rakéta?
Trikorder - 2015