Child of Light

2015. május 12. - babfej

PC / XBox360 / XboxOne / WiiU / PS3 / PS4 / PSVita videojáték ajánló

Magával ragadó, szinte tökéletes tündérmese, örök gyerekeknek, és mindenkinek aki szívesen vissza-vissza tér a mesék világába néha egy kalandra.

A játék a Ubisoft francia részlegének fejlesztésében 2014 első felében jelent meg, és tulajdonképpen egy kísérlet volt arra, hogy olyasmit csináljanak, ami kicsit más mint eddig. Ez meg is látszik rajta: érezni, hogy egyetlen pillanatig sem törekedtek rá, hogy minél szélesebb közönségnek megfeleljenek – ezzel szemben szabadjára engedték a kreativitásukat és minden apró részletet úgy alakítottak, hogy az tökéletesen illik a játékba, úgy, ahogy annak kell.

A történet egy klasszikus tündérmese, ami a 19. századi Ausztriában játszódik. A király titokzatos felesége halála után újra megházasodik. Első házasságából született leánya, Aurora, egy nap mély álomba szenderül, és Lemuria álomvilágában találja magát: kiderül, hogy mostohaanyja maga a Sötét Királynő, és Aurorára hárul a feladat, hogy visszaszerezze a Napot, a Holdat, és a csillagokat az álnok királynőtől, mielőtt túl késő lesz.

A Child of Light alapját a klasszikus japán RPG stílus képezi, így rengeteg ismerős elemmel találkozhatunk, ilyen például a jellegzetes, körökre osztott harcrendszer, a különféle képességekkel rendelkező csapattagok, vagy akár a harcok általi fejlődés is.

A játék legnagyobb erőssége és különlegessége, amire egyetlen rossz szavunk sem lehet, a grafika: mintha egy valódi, réges-régi mesekönyv elevenedne meg a szemünk előtt, a papírszerű textúráktól kezdve a vízfestmény-hatású tájképekig, minden részlet művészi részletgazdagsággal kidolgozva, hogy passzoljon a történethez. Lélegzetelállítóan gyönyörű minden képkocka, készen arra, hogy bekeretezve egy múzeum falára akasszák. A képi világ kétdimenziós, amiben jobbra-balra haladhatunk, de az előtérben is feltűnnek épületek, fatörzsek, árnyékok, ezzel is mélységet adva Lemuria világának.

Egy másik rendkívül érdekes megoldás, ami szintén már a játék legelején feltűnik: a narratíva és a dialógusok időmértékes verselésben hangzanak el, ami szintén hozzájárul a különleges, egyedi atmoszférához. Ez egyes szituációkban egy kicsit talán erőltetetten hat, mert néhol a rímek kedvéért feláldozták a szereplők mondanivalójából az érzelmeket, de annyira soha nincs kizökkentő hatással, hogy emiatt ne lehetne élvezni a játékot.

Aurora rögtön a játék elején kap is egy segítőtársat egy aprócska, fénylő lény képében: ő Igniculus, aki részben tanácsokkal látja el, később pedig harc közben is Aurora segítségére lesz. Egyjátékos módban Aurora mellett őt is nekünk kell irányítanunk, Igniculus felvesz tárgyakat, gyógyít, valamint vakító fényével képes lelassítani az ellenségeket. Kooperatív módban a második játékosnak Igniculus irányítására van lehetősége, ami ténylegesen együttműködésre készteti a játékosokat.

Később azonban még csatlakoznak más karakterek is a csapathoz, ahogy az egy JRPG-ben szokás. Így kibővül a csapatunk többek között például egy udvari bolonddal, aki képtelen egy épkézláb rímet faragni, valamint egy szerelmi bánatos íjásszal is, aki egy egér, de még egy törp társat is kapunk.

Maga az irányítás nem kíván nagy erőfeszítést. Ugyan Aurora a sztori kezdetén egy törékeny, sebezhető kislány, amit a mezítlábas léptei által vert visszhang csak még jobban kihangsúlyoz, nem sokkal később szárnyakat kap, és képes lesz repülni. Előfordul, hogy a környezet is rejt magában némi veszélyt, például tüskés növények vagy szélfuvallatok formájában, de nagy ügyességre nincs szükség ahhoz, hogy elnavigáljunk. Néhol feladványokkal is találkozhatunk, ami szintén inkább az atmoszférához ad hozzá, sosem olyan nehéz, hogy hosszabb időre elakadjunk miattuk.

Ennél bonyolultabb viszont a harc, ami nagyon nagy szeletét adja a Child of Lightnak – bőven találkozunk mindenféle mitológiai, mesebeli szörnnyel. Ezek mindig láthatóak a környezetben, így a többségüket akár el is kerülhetnénk, de nem érdemes, ugyanis karaktereink a harc során fejlődnek, és maga a harc is élvezetes. Mivel egyszerre két karakterünk vehet részt aktívan a harcban, taktikusan kell megválasztanunk őket. Mindenkinek más képességei vannak: van, aki gyógyító varázslatokra képes, van aki a fizikai harcban erősebb, és így tovább – érdemes mindig aszerint cserélgetnünk a csapat tagjait, hogy éppen mire van szükségünk.

A harcrendszer körökre osztott, és megjelenik egy extra tényezőként az idő is, ami a JRPG-kben kevésbé jártas játékosoknak elsőre egy kicsit bonyolultnak tűnhet, ám hamar bele lehet jönni. Minden aktív csapattag (és ellenség) várakozási idejét egy sáv jelzi, és akkor aktiválódik a kiválasztott támadás vagy képesség, amikor lejár ez a várakozási idő. Az erősebb támadásokhoz értelemszerűen több idő kell, de vannak varázslatok, amikkel ezen is variálhatunk: csökkenthetjük a képességek aktiválásához szükséges időt, vagy az ellenségek esetében növelhetjük, amitől lassabbak lesznek, ez rendkívül jól tud jönni bizonyos szituációkban. A harcok után tapasztalatpontokat kapunk, amiket egy három ágú képességfán használhatunk fel, karaktereink képességeinek fejlesztésére.

A Child of Light egy nagyon tudatosan összerakott, lenyűgözően látványos szerepjáték, amiben minden elemet igyekeztek úgy összerakni, hogy az tökéletesen hozzájáruljon a játékélményhez: a gyönyörű, szimfonikus zene nagyon jól kiegészíti a látványt, de valami mégis megakadályozza abban, hogy hibátlan legyen.

Ez pedig számomra a történet egysíkúsága volt, ami egész végig hiányérzetet okozott: annak ellenére, hogy a játék szórakoztató, és lekötött a végéig, azt éreztem, hogy annyira mégsem érdekel, mi lesz a szereplők sorsa. Talán a történet kiszámíthatósága miatt, ugyanis a Child of Light-ban minden végig pontosan úgy történik, ahogy gondolnánk. A jók jók, a rosszak rosszak, akik a végén elnyerik méltó jutalmukat, vagy éppen büntetésüket.

Ennek ellenére a Child of Light összességében egy nagyon élvezetes tündérmese, még ha maga a sztori nem is olyan erős, teljesen megfelel a célnak. Az elképesztően egyedi látványvilág és az izgalmas harcok pedig emlékezetessé teszik a kalandot, miközben Aurora törékeny kislányból ádáz hőssé válva győzi le az elé kerülő akadályokat.

ÉRTÉKELÉS

7.5/10

A bejegyzés trackback címe:

https://trikorder.blog.hu/api/trackback/id/tr867444944

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható. Szóval így lopjál innen, okéka-rakéta?
Trikorder - 2015