Saul fia

2015. június 12. - trg

Az már most biztos, hogy a cannes-i nagydíjat is elnyerő Saul fia az utóbbi évtizedek legsikeresebb magyar filmje, azt szinte mindenki elismeri, hogy technikailag csodálatos, azonban a történetről már megoszlik a kritika véleménye, pedig Nemes László első filmjével tényleg sikerült újszerűt alkotnia.

A Saul fia nem holokauszt film. Pál Dániel Leventét idézve a film "Auschwitzot térként és kontextusként használja fel egy máshol és máshogy szinte ábrázolhatatlanul szélsőséges embertelenül emberi történet egyszerre mélységes részvéttel és mérhetetlen közönnyel történő elmondásához". Saul történetének a hátterét adja a holokauszt, és valóban, ez a történet szinte elmesélhetetlen lenne a földi pokol nélkül (csak szinte, hiszen motívumai már az Antigonében jelen voltak), azonban ez a pokol nem akar az arcunkba mászni. A kamera nem a holokauszttal van elfoglalva, nem a borzalmak direkt ábrázolásával "terheli" a nézőt, hanem azzal, hogy Saul, akit a film legelején rideg és érzelemmentes figuraként ismerünk meg, hogyan teszi a dolgát ebben a pokolban.

Saul története nem egy hős története. Hiába írta ezt Szilágyi B. András és Szerencsés Márton Dániel a Mandineren, azzal vádolva a készítőket, hogy az általuk mutatott "emberi érzésű sonderkommandós" figurája hiteltelen és hamis, mert Saul nem az a hős, amiként ők értelmezik. A film kezdetén azt látjuk, ahogy a Sonderkommando tagjai beterelik a zsidókat a gázkamrába. Röhrig Géza játékában nem jelenik meg sem a részvét, sem a borzalom, csak a rezignáltság: Saul nincs jelen, csak a teste teszi a dolgát, mint egy jól olajozott fogaskerék. Ebből az állapotból zökkenti ki az, hogy a rendszer egy pillanatra hibásan kezd működni: egy gyerek túléli a gázkamrát és egy náci orvosnak kell megfojtani. A filmben végig nem derül ki egyértelműen, hogy ez a gyerek valóban Saulé-e, de számára a dolog megkérdőjelezhetetlen és onnantól kezdve mindent arra tesz fel, hogy illő módon, a zsidó hagyományoknak megfelelően eltemethesse a fiút. A méltó módon való eltemetés aktusa azonban elsősorban nem a gyereknek szól, hanem önmagának, saját megváltásának záloga az emberségéhez való visszatérés lehetősége az, ha végre tudja hajtani a szertatást. Minden ennek a célnak rendelődik alá és - rossz hasonlattal élve - Saul Forrest Gumpként éli át a Sonderkommandók lázadását, amiben ugyan tevékenyen részt vesz, azonban a történtekkel igazán nincs tisztában, éppen csak a véletlennek köszönhetően keveredik bele. Ráadásul, mivel számára az egész csak annyiban lényeges, hogy az események közelebb viszik a céljához, ezért még a rábízott feladatokat sem végzi el rendesen, ezzel veszélyeztetve az egész akció végkimenetelét. Ahogy Abraham mondja neki a film egy pontján: feladta az élőket a halottakért.

A kamera éppen ezért végig Saulra koncentrál, a legtöbbször az ő arca vagy háta van a középpontban, kiszorítva ezzel minden mást, ugyanúgy ahogy a férfi is kizárja a külvilágot az életéből. Mert csak így lehet túlélni. Ez a ráközelítés azonban nem azt jelenti, hogy Auschwitz nincs jelen a filmben. Folyamatosan jelen van és folyamatosan beszivárog a tudatunkba, halljuk a segélykiáltásokat, a kakofón hangzavart, ami a rabok számtalan nyelvéből tevődik össze, a kemencék morajlását. Zányi Tamás hangmérnök - aki munkájáért Cannes-ban a Vulcan-díjat is megkapta - azt nyilatkozta, hogy a hangokkal éppen az volt az egyik céljuk, hogy szembeállítsák a kép zártságát a hangokkal, amik jellemzően a képen kívülit, a meg-nem-mutatottat próbálták meg szemléltetni. Megjegyezte azonban azt is, hogy az egész film során céljuk volt, hogy a traumatizált ember nézőpontját elevenítsék meg, ezért szerinte a hangok is egyfajta interpretálandó jelenségek (nincs egyértelmű válasz arra, hogy a felerősödött hangok valósak-e, vagy a pokolban élők mindennapjai számára jelennek meg így).

A film úgy tudja ábrázolni a holokauszt borzalmait, hogy valójában nem próbálja meg görcsösen ábrázolni őket. Ennek ellenére a két óra utolsó harmadában mintha megbicsaklana a történetmesélés: ahogy a Sonderkommandók lázadása egyre közeledik, a film kicsit veszít az addigi szigorú fókuszából és a történelmi események beszivárgása el-ellopják a figyelmet Saul történetéről. Nagy kár ez, mert bár a művészi megvalósítás közel tökéletes (legyen szó akár a képekről, akár a hangokról, akár Röhrig folyamatos jelenlétéről), a történet kiszélesedése elvonja a figyelmet Saulról és sokszor áthelyezi a hangsúlyt a Sonderkommandók elkeseredett küzdelmére. Ez a hangsúlyeltolódás szerintem annak ellenére is a film hátrányára válik, hogy segít árnyalni Saul figuráját és bemutatja azt, hogy ő egészen más megváltást keres, mint a lázadásra készülő társai. Szerencsére nem olyan komoly mellényúlás ez, ami tönkretenné a filmélményt, inkább csak egy apróság, ami az előzmények fényében látszódik csak nagyobb hibának.

Ellent kell tehát mondanom Szilágyi B. András és Szerencsés Márton Dániel már idézett írásának, ez a film nem válik az általuk, csak holokauszt műfajnak nevezett fogalom egyik darabjává. Ugyan az általuk is kritizált utolsó harmad problematikusságát magam is érzékelem, de ezek az aránytévesztések nem írják felül a film formanyelvét és azt az elég szigorúan végigvitt szándékot, hogy a film elsődlegesen ne a holokausztról szóljon, hanem az ember erőfeszítéséről a megváltásért, egy olyan megváltásért, aminek a kivívásához ugyanolyan szenvtelennek kell lenni mások felé, mint a gázkamrákba való betereléshez. Ezért nem is lehet Saul kapcsán emberi érzelmű sonderkommandósról beszélni, hiszen abban a pillanatban, hogy belevág a küldetésébe, megszűnik sonderkommandósnak lenni - nem vállal közösséget a társaival és nem is próbál meg rajtuk segíteni, csak ha érdekei úgy kívánják - és csak a lecsupaszított ember marad, aki utolsó tetteként próbál helyrehozni valami helyrehozhatatlant. Azt, hogy ez történetileg nem hiteles, fel lehet róni a filmnek, bár nem látom értelmét, azonban azt állítani, hogy Saul megdicsőülése hamis és nem szolgálja a botrány valóságának bemutatását, a mű félreértése. Saul megdicsőülése - már ha valóban bekövetkezik - ugyanis éppen arról szól, hogy a holokauszt botrányában csak szenvtelenség által lehet túlélni és csak azon keresztül vezethet el az út a kétes esélyű megváltáshoz.

A bejegyzés trackback címe:

https://trikorder.blog.hu/api/trackback/id/tr547533862

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

miketbeszéltek 2015.06.13. 01:47:05

Tanulságos, hogy a kissé gyáva Origo minden "Saulos" cikkét széttrollkodták a mi kis álhazaszerető nácijaink. Akik annyira esztelenül gyűlölik a zsidókat, hogy emiatt még egy MAGYAR filmsikernek sem tudnak örülni....

röf 2015.06.13. 06:58:41

Jó film.
Valószínűleg kötelező lesz megnézni a Pázmányon....

dunántúli gyerek 2015.06.13. 07:17:57

nem magyar film, a többi ok

Minden relativ mondta Einstein majd 3 evet kapott 2015.06.13. 08:08:34

Az amcsik csinálnak egy buzeráns néger zsidós filmet és oda az oscar. Hacsak nem maszkírozzuk a főszereplőt szakállas leszbikus néger nőnek. Akkor viszont minden oscar díjat megnyernénk.

Minden relativ mondta Einstein majd 3 evet kapott 2015.06.13. 08:18:47

@miketbeszéltek: de hát a tied az első hozzászólás, szóval te kezdted a trollkodást :D

Bafana 2015.06.13. 08:21:32

Pedig a téma szinte hiánypótló. Olyan ritkán hallani erről. Aki nem nézi meg, az tagadja az un. holokausztot.

Üres locsogás ez a blog 2015.06.13. 08:38:59

Egy holokauszt film a csak jó lehet és sikeres. Nem is értem, miért csinálnak olyan filmet, ami nem erről szól. Hiánypótló mű, na.

miketbeszéltek 2015.06.13. 08:46:55

@dunántúli gyerek: "nem magyar film,"

Melyik országnak is szerezte a dicsőséget?

miketbeszéltek 2015.06.13. 08:57:56

@Bafana: A hozzászólások alapján még mindig túl kevés holocaust film készült, (ennyi kevés volt a hiányosságok pótlásához).
A kedves hozzászólók illusztrálják az első hsz-omat, nagyobb a zsidógyűlölet, mint a magyarságszeretet.)
Mindettől függetlenül kéne 1-2 hiánypótló történelmi film, pld. a 48-as szabadságharcról.

♔batyu♔ 2015.06.13. 09:00:30

A valódi magyar közönség siker a Rókatündér lesz, nem ez. Ennek inkább a médiája nagyon jó, nem véletlenül. nyomják ezt ezerrel a zsidó filmmogulok.

Csak ezzel az emberek úgy vannak mint anno a szovjet filmekkel, nem nézem meg, szerintem úgyis kötelező lesz hamarosan a suliban.

Szerintem nem kellene annyit görcsölni nem a darab szám a lényeg, hanem a minőség. Idáig még nem hallottam olyan holokauszt filmről, amelyről ne lelkendezett volna felső fokon a média, ne nyert volna millió díjat és egyik sem lett közönségsiker, Spielberg filmje kivételével.

Mesterséges világ, valódi élelmiszert nem tartalmazó élelmiszerek, genetikusan machinált növények, holokausztév, hónap, nap, csapból is holokauszt ömlik, ez az új világnézet, már kötelező, ha megtagadod annyit kapsz, mintha leütnél és kirabolnál egy embert.

Eljön az idő, hogy visszasírjuk a komcsikat, ott azért elég sok mindent kellett tenni 3 évért.

♔batyu♔ 2015.06.13. 09:09:56

@miketbeszéltek: Te ennyire hihetetlenül okos vagy? Az embereknek nem a holokauszt filmek nem tetszenek, az vagy jó vagy közepes vagy szar, hanem az ahogy az orcájukba tolják. Mégis mit szeretnél, kötelező holokauszt félórákat?

♔batyu♔ 2015.06.13. 09:16:51

@miketbeszéltek: Egy két valódi társadalmi problémákkal foglalkozó film kéne, pld. amikor nem a cigánygyereket támadják meg a nyugdíjasok, hanem fordítva. mert ez a valóság. Vagy egy olyan, amely a cigány gyilkosságok valódi hátterét boncolgatja.

Ezek tutira nem nyernének semmilyen díjat, viszont megnézné őket a közönség.

dunántúli gyerek 2015.06.13. 11:58:56

@miketbeszéltek: Kétes dicsőség egy holokauszt film

Lattimer 2015.06.13. 22:30:41

@miketbeszéltek: Szerintem egyiknek sem. Egyedül a rendezőjének.

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható. Szóval így lopjál innen, okéka-rakéta?
Trikorder - 2015