A héten egy klasszikus már kiveséztünk, most pedig itt az ideje, hogy újranézzük Tim Burton első Batman filmjét is. Darkos, mint Nolan, de nyoma sincs az erőltetett realizmusnak, helyette inkább emelt fővel hirdeti saját képregényes gyökereit, ezért imádjuk.
Batman (1989)
http://www.imdb.com/title/tt0096895/
Noob Saibot:
Igyekszem nem a világ legrajongóbb és legszubjektívebb kritikáját megírni, de nehéz dolgom van. Ugyanis nagyon kedves szívemnek ez a film. Nem tudom, hány évesen láttam először, de ez volt az első bőregér mozi, amit láttam (később Batman két neonfényű kalandja - még lesz róluk szó itt a blogon - sokkal gyakrabban ment a tévében és én gyerekként mindig enyhe csalódottságot éreztem ha nem Danny Elfman zenéje csendült fel egy Batman-film főcíme alatt). Szóval a zene, a főcím, az egész gótikus hangulata, Gotham City sötét és időtlennek ható közege (ha nem nézzük az utcai autókat, a harmincastól a kilencvenes évekig bármikor játszódhatna a történet), a rejtélyes Bruce Wayne, a még rejtélyesebb, egyesek által csak legendának tartott Denevérember, a hátborzongató Joker, a Batmobil és a Bat-repülő, na meg persze a kevés szerepével is fontos Alfred, még a Vicki Vale-szál is mind-mind olyan dolgok voltak, amiket gyerekként csodáltam és még ma is azt mondom: jól volt itt minden összerakva. Klasszikus képregényfilm, ami nem akar nagy megfejtéseket tálalni (sehol egy pszichiáter - lsd. Mindörökké Batman - vagy a félelem természetéről beszélő apuka - lsd. Batman: Kezdődik), egyszerűen volt egy enyhén elborult Tim Burton, aki a maga stílusjegyeivel öltöztette fel az amúgy is király karaktert. Persze mivel ez volt az első megjelenési formája, én ettől a Jokertől rendesen paráztam, de mai fejjel is azt mondom, hogy Jack Nicholson óriásit alakít. És a film finom humorának hála nem is egyedül Jokerhez fűződnek a poénok. Ráadásul itt van egy konkrét, végtelenül fatalista eredettörténete is ("Én teremtettelek téged, de előbb te teremtettél engem." -mondja az, aki egykor Bruce Wayne volt annak, aki egykor Jack Napier volt), ami baromira el van találva. Szóval a cselekmény, az azt bemutató szereplők és az atmoszféra is telitalálat. És nekem ez olyannyira bejön a mai napig, hogy nincs az a robbanásos-világmegmentős CGI-parádé, ami nagyobb hatást érne el, mint az a remekül fényképezett jelenet a barlangban, ahol Batmannek csak a szemére vetül a fény, miközben Vicki Vale kérdésére ("maga sem egészen normális, vagy igen?") azt feleli: "Nem egészen normális ez a világ sem."
Kinek ajánlom: aki szerint nem lehet jó szuperhősfilmet tök sötét helyszíneken forgatni - kellemesen fog csalódni.
Kinek nem ajánlom: aki fél a sötéttől vagy a bohócoktól.
zeed:
Nem túlzok, körülbelül 100-150 alkalommal láttam a 89-es Batman-t. Csak idén 3-szor. Szóval tényleg, borzasztó kapcsolatot ápolok ezzel a filmmel. Mennek az évek, de olyan minőségi behatás ért gyerekkorban, amit mai napig tök relevánsnak gondolok. Egyszerűen tökéletes ez a film minden különc-kölyök fantáziának; álomszerű, szürreális, intenzív, hátborzongató és baromi szórakoztató. Gotham világa itt úgy van megépítve/megfestve, ahogy mindig is látni akartad; az 50-es évek elkeveredik a 80-es/90-es évekkel, térben is időben megfoghatatlan. Egy noir makett város, sötét tornyokkal, gőzölgő sikátorokkal és vigyorgó vízköpőkkel, de épp csak felskiccelve, elnagyoltan. A Gyilkos tréfa klasszikusnak első ránézésre sok köze nincs Tim Burton Batmanjéhez, azonban egymás mellett, egymást segítve sikerült kiemelniük a vicc kategóriából és kellően befeketíteni a denevért. A mesebeliségnek és korszellemnek megfelelően a story nem vájkál se Bruce Wayne, se Joker elméjében, nem tesz nagy megfejtéseket és nem akar a világ legjobb filmje lenni. Tim Burton csak simán jól szórakozik a nagyszerű szereplőgárdával. Itt van a Michael Keaton a legvalószínűtlenebb Batman valaha, és Jack Nichollson gengszter Jokere, amit tényleg csak Sinkó László parádés szinkronjával lehetett tovább fokozni. De még az egy-két mondatos mellékszereplők is tök menők, idézhető és megjegyezhető karakterek. Pl. nekem örök kedvencem a Joker Goons banda összes tagja, azokban a király dzsekikben, rossz félmondatokkal. Vagy ott az összes rutinos noir-os zseka karakter, a mindig szivarozó politikusok és gengszterek, a nagy oknyomozó Alexander Knox, meg persze Vicki Vale, aki az egyetlen épeszű ember ebben az egész történetben. "Gotham városa, te mindig mosolyt csalsz az arcomra."
Kinek ajánlom: korai Tim Burton rajongóknak, és másoknak akik még értékelik a mesét.
Kinek nem ajánlom: aki szerint Batman csak egy milliomos fickó kevlárban.
trg
Mit lehetne még leírni erről a filmről? Érdekes, hogy én előbb láttam a Mindörökké Batmant (de erről majd máskor), sőt előbb olvastam ennek a filmnek a regény változatát, szóval a film engem meglepetésként ért. Sehol sem voltak neon fények, és ripacs színészek (Jack Nicholsonnak sikerült ripacskodás nélkül megoldania a szerepet), volt viszont egy szinte fojtogató gótikus Gotham (A Holló úgy hiszem sokat köszönhet a Batmannek). Tim Burton víziója minden szempontból tökéletes volt, nagyszerű színészekkel forgatott egy noiros képregényfilmet, amiben bátran élt a képregények goofy elemeivel is (pl. Joker bandája).
Kinek ajánlom: bárkinek, ez a film szuper.
Kinek nem ajánlom: caulrofóbiásoknak és azoknak, akik szerint a Dark Knight Rises a filmművészet csúcsa.
//Neked hogy tetszett a Denevérember? Táncoltál már az ördöggel sápadt holdfénynél? Írd meg alulra! //
