Ryan Reynolds ki akarta javítani azt a hibát, amit egyszer elkövettek Deadpool kapcsán és addig ment, amíg az őrült bérgyilkos nem kapott egy második esélyt, aminek hála elkészült az eddigi legviccesebb szuperhős film. A tovább utána aránylag spoilermentes kritikánk következik.

Ennek a filmnek nem kellett volna elkészülnie. Ne értsetek félre, nem arra gondolok, hogy kár, hogy megcsinálták, hanem arra, hogy a filmipar jelenlegi állása szerint, egy ilyen filmnek nem kellett és nem lehetett volna elkészülnie. Talán Tarantino rendezésében valami hasonlónak lett volna esélye, de hogy egy létező franchise (X-Men) egy korhatáros (a magyar besorolás szerint 16 éven aluliaknak nem ajánlott) filmmel bővüljön, az csodával ér fel, arról nem is beszélve, hogy a film humorának jelentős részét az alpári, senkit sem kímélő beszólások és az erőszakban való tobzódás adják.

A Deadpool vicces lett, nem úgy, ahogy mondjuk az Avengers filmek, vagy az Ant-Man, hanem inkább úgy, mint egy teljesen őrült stand-upos előadása, akinek kifejezetten célja, hogy megbotránkoztassa a közönségét. Nagyon vékony a határ a vicces és a kínos között, de szerencsére a filmnek sikerül megtalálnia az arányokat. Ryan Reynolds tündököl a szerepben, látszik a játékán, hogy igazán élvezi, amit csinál és szerencsére jól is megy neki. Már a Voicesban is bizonyította, hogy nem okoz neki gondot az, ha nem teljesen százas karaktereket kell alakítani, de ebben a filmben igazán odateszi magát. A játéka mellé ráadásul az effekteseknek is sikerült nagyot alkotniuk, aminek köszönhetően sikerült szinte tökéletesen átültetniük a filmvászonra a képregényes karaktert (bár a jelmez nagyobbik része valódi, a karakter szemét digitálisan oldották meg, így maszkban is elég kifejező az arca), kár, hogy Kolosszus esetében nem sikerült megismételnie ezt.

Sajnos a többi karakterről nem lehet ennyire pozitívan szólni. A Morena Baccarin alakította Vanessa jó párját alkotja Wade Wilsonnak és jó a kémia a két színész között, szóval igazán szomorú, hogy a karaktert a történet második felében szinte teljesen leredukálták és a szerepe pusztán a megmentendő nő lett (bár Deadpool végső győzelméhez volt egy kis köze). A többi szereplő még ennyire sem lett kidolgozva és bár a film már a kezdő képsorok alatt figyelmeztetett mindenkit arra, hogy ezek a karakterek bizony kartonpapírból vannak kivágva, azért jobban örültem volna, ha a főgonosz jelleme összetettebb, vagy ha némelyik karakternek vannak motivációi, tervei és úgy általában mélysége. Szerencsére azért voltak olyan szereplők, akik így is jól működtek, pl. Wade vak lakótársa, vagy a legjobb barátja Weasel (de említhetném akár Kolosszust is, aki annak ellenére is szórakoztató volt, hogy sikerült igazi sztereotípiává redukálni az eddig sem összetettségéről elhíresült hőst).

A történet szintén soványka lett (a 100 percbe egy eredettörténet és egy kis vérbosszú fért bele összesen), de ezt az ember szinte észre sem veszi a folyamatosan jövő poénoknak (amik között azért bőséggel vannak olyanok, amik túlmutatnak az altesti humoron, sőt a film - a Deadpool képregények hagyományaihoz méltóan - erősen önreflexív) és Deadpool véget nem érő kommentárjainak hála. Az akciójelenetek is példaértékűen vannak megrendezve: nem kell kapkodnunk a fejünket, hogy megértsük, amit látunk, nem rángatózik folyamatosan a kamera, hanem precízen követi a főszereplő ámokfutását. 

Egészen biztos, hogy nem való mindenkinek ez a film, hiszen számtalan olyan eleme van, ami miatt valakinek nem tetszhet, de az is biztos, hogy ennél jobban nem lehetne a Deadpool képregényeket adaptátlni, ráadásul - és ez talán az egyik leginkább újszerű eleme a filmnek - az íróknak sikerült az a bravúr is, hogy megmutatták a főszereplő emberi oldalát is. Igen, Deadpool egy halhatatlan és kétségkívül őrült bérgyilkos, aki bosszúra szomjazik, de ott van mögötte Wade Wilson is, aki ugyan teljesen infantilis, de még így is több érzelmet írtak neki, mint sok más szuperhősnek (tegye fel a kezét, aki emlékszik, hogy mikor látott utoljára szuperhőst sírni azért, mert fél, hogy a betegsége fájdalmat okoz a szerelmének). 

Remélem sikeres lesz, mert az biztos, hogy ezek után még több Deadpoolt szeretnék látni és mert kíváncsi vagyok, hogy Reynolds és csapata képes-e megismételni ezt a mutatvány és, hogy képes-e ennél is szórakoztatóbb és érettebb történettel rendelkező filmet összehozni.