Ash túlélte az első részt a káosz fellegvárában, de valami nagyon nincs rendben vele. A Trikorderen folytatjuk tematikus Evil Dead hetünket, ezúttal a második résszel randomfilmeztünk, ahol még sötétebb, és még viccesebb minden. Tartsatok továbbra is velünk!  

EVIL DEAD II. (1987)

http://www.imdb.com/title/tt0092991/

trg

Az első résznek megvoltak a maga nagyszerű pillanatai és nem egy valóban rémisztőre sikerült, azonban legalább ennyi komikus elem is volt benne, különösen a praktikus effektek és a gore használata miatt, a második rész pedig éppen ezt a kettősséget viszi tovább. Bár lényegesen kevesebb az olyan sötét és nyomasztó jelenet, mint az elődben, azért így  is megtartja annak néhány fontos elemét (különösen a kamerahasználat az, ami továbbra is kiemelkedő), emellett pedig egyre őrültebb és viccesebb helyzeteket teremt. Ash harca a saját kezével, vagy az, amikor önmagára applikálja a legendás láncfűrészt, olyan klasszikusok pillanatok, amiket azóta is meg-meg idéznek a filmvásznon (elég csak a '99-es Kéz-őrületre gondolni). És persze itt van Bruce Campell, aki az Evil Deadben sem volt rossz, itt azonban már valóban remekel, az arcáról felváltva sugárzik az elszántság és az őrület, a film végére pedig a legkeményebb akcióhősöket is megszégyenítő szörnyírtó válik belőle.

Kinek ajánlom: Akiknek tetszett az első rész, mert ez annak minden erősségét tovább erősítette.

Kinek nem ajánlom: Azoknak, akik rettegnek a markáns állaktól vagy a levágott testrészektől.

Cyberfunk

Érdekes, hogy nem lehet azért tényleges folytatásnak mondani a franchise második részét, annak ellenére hogy a címében ott lebeg a kettes szám. Vagy kettő "i" betű. Nézőpont kérdése. Épphogy csak felfedezhető folytonosság az előző rész között, de ez nem baj, mert ahogy pár történést elhagy/újra mesél a film, úgy hagy el az első részre annyira jellemző felesleges párbeszédeket és jeleneteket. Sami Raimi előző filmjéből csak a legjobbat hagyta meg és azt erősítette tovább a The Evil Dead II-ben: még több vér, még jobb vizuális effektek, még jobb kamera mozgások, még több poén és hát még több Bruce Campbell. Bruce karaktere, Ash hibátla: kellően gyökér, szerencsétlen és tökös egyszerre. Számomra a második rész a legkedvesebb a franchise-ban, egyszerűen tényleg sikerült mindenből a megfelelő arányt belerakni, hogy a film kult státuszba kerüljön.

Kinek ajánlom: Horror, amin tudsz őszintén és nem kínosan nevetni? Neked való!

Kinek nem ajánlom: Akinek fáj a foga. Ne nézzél filmeket fájó foggal!

z33d

Óó igen, az Evil Dead 2. nagy nagy horror-vígjáték alapvetés - talán az első igazi -, ami nélkül megint csak sokkal szegényebbek lennénk. Szegényebbek lennénk egy stílusirányzattal, egy komplett filmes esztétikával, a maximális szórakoztatás ilyen formájával, és minden olyan pillanattal, mikor az egyszeri fanboy és film összekacsint. Ez egy szuper dolog. A Gonosz Halott második része csak részben nevezhető folytatásnak, mivel Raimi úgy vázolja fel az ezidáig futó történetet, mintha egy papagájjal meséltetné el. Olyan hülyének nézi a nézőt, mint amilyen valójában, teljesen elsiklunk a logikával kapcsolatos kérdések felett; "nem ez nem így volt. nem vágom, hoppá maszkok!" Nagyjából ebben a tudatállapotba lő ki ez a film, de senkinek sem lehet panasza, olyan minőségi szinten folyik a szórakoztatás. A szemfülesebbek már az első részben, Ash egyszerre nevetséges és elkeserítő passiójában, felfedezhették a kegyetlen fekete humort, ami a második részben még nagyobb hangsúlyt kapott. De az igazi bravúr az az, hogy az új, nagyobb hangsúlyt kapó vígjátékelemek egyáltalán nem váltak a paráztatás kárára. Ugyanúgy csontig hatol a makett-kripta atmoszféra, csak kevesebbet stresszelsz. Sam Raimi szuper filmes megoldásai még jobbak, már valamivel több pénzből működnek, és teremtenek utánozhatatlan hangulatot. Egyszerre borzongsz és bulizol a TV előtt. De itt nem szív bongot a Sikoly csávó, nem csinálnak vicces dolgokat viccesen kinéző zombik, ez itt egy egészen más szint; soha, semmikor nem fogsz látni még hasonlót sem. Már jól túlértékeltem mindent, de még nem is volt szó arról az emberről, aki ronggyá játssza a filmet, aki nélkül valószínűleg hamar elbukott volna Sam Raimi merész agymenése. Az ő neve Bruce Campbell, aka Ash, aki esetében a gyász és kilátástalanság őrületbe, az őrület aztán totál kréziségbe fordul, majd végül szupermenőségbe csúcsosodik ki. Az Evil Dead sorozat Ash felemelkedéséről szól, és a legenda valójában itt a második részben születik meg. 

Kinek ajánlom: Mindenkinek, aki kicsit is jó fej embernek gondolja magát. Ajándékozzátok meg magatokat!

Kinek nem ajánlom: Bocs, nincs ilyen.

Noob Saibot

Itt aztán nincs fokozatosan felépített, várakozásokat felkeltő félelem, ebben a filmben egyből az akcióba ugrunk fejest. Na és a humorba, hiszen az előző résszel ellentétben a Dead by Dawn már simán bevállal olyan komolyanvehetetlen jeleneteket amik az előző részt messzire elkerülték. A változás nem csak az akció-humor tengely mentén valósul meg, hanem Ash karakterében is: az előző részben még csak egy volt a több erdő mélyén lazítani kívánó fiatal közül, most azonban a démonok által megszállt csaja fejét hamar lecsapva gyakorlatilag magánszámot produkál, amihez az előző film sztorijának zanzásítását is újraforgatták. Mivel a „tudományos” (heh), magyarázó bevezetés közelebb hozta a Nekronomikont és az azt felfedezőket, az új társak a tudós lányával érkeznek és mivel a démonirtásban kevésbé járatosak, Ash továbbra is a vezető szerepében, keménykedve apríthatja az aprítani valót. Előkerül ugyanis a lehető legpraktikusabb kombó, a jobb kéz helyére passzintott láncfűrész és a lefűrészelt csövű sörétespuska kettőse. Groovy! A hentelés és a humor remek ötvözetének végére a dimenziókapu (vagy mi) kinyitása tesz pontot, de csak azért hogy a következő rész még szürreálisabb környezetébe csöppenjünk.

Kinek ajánlom: Aki szereti ha az esetlen vagy épp nagyon véres akciójeleneteket nem halál komoly arccal adják elő.

Kinek nem ajánlom: Aki egy szabadon lófráló démoni kézre azt reagálja, hogy „ez nem vicces”.