Itt a január, unatkozunk és fázunk, ezért a Trikorder a szobában marad és a társasjátékoknak szánja az év első hónapját. A "társasjáték hónap" laza bemelegítésként újranéztük a Jumanji-t, ezt a nagyon fontos és szuper filmet. Tudod milyen az mikor a szafari házibulizik a villádba? Nem? Akkor dobj és fuss az életedért.
Jumanji (1995)
http://www.imdb.com/title/tt0113497/
z33d:
Robin Williams 1995-ben minden tekintetben csúcson volt, túl a Hook-on, de még a Flubber elött. Csak megszólalt a micimackó-hangon, és tudtuk hogy itt most összcsaládi, minőségi szórakozás lesz. De a Jumanji kis túlzással valóban csúcsa volt ennek az egésznek, nem hiába említjük olyan címek mellet - ha nagy gyerekkori élményekről van szó - mint a Jurassic Park, a Maszk, vagy éppen a Toy Story. Itt van Robin Williams, aki olyan mint egy harmincéves geszti vicceket lövöldöző régi haver, akit nincs igazán szívünk lekoptatni, és a kisgyerek Kristen Dunst, aki a Jumanji-tól kezdve, a Virgin Suicides-en keresztül, egészen a Pókemberig képes volt végigkísérni egy teljes pubertást. És még van itt varázslat, és teljes őrület, állatok, meg rossz CGI. Ez nem lehet rossz! A Jumanji-nál aligha készült parásabb, de valóban gyerekeknek készült, mainstream mesefilm; a előre rettegett mindenki minden egyes kockadobásnál, vajon mi fog történni, mit idéz meg a társasjáték. Vajon mi lehet még durvább a hálószobában alvó, életnagyságú oroszlánnál? A villán átcsörtető orrszarvúknál, és a mamut pókoknál? Valahogy így, epizodikusan fokozza a káoszt ez a film, és a végére tényleg nehéz egy kilenc éves gyereknek a seggén maradnia. A Jumanji közel sem tökéletes, a 90-es évek és a zsáner minden gyengeségét magán hordozza, de mégis olyan klassz hangulatot, és pörgést garantál ez a szombat délutáni cucc, hogy most 2016-ben újranézve egy kicsit meglepődsz.
Kinek ajánlom: 90-es srácoknak, vagy aki akar látni egy még most is működő mese/kalandfilmet.
Kinek nem ajánlom: Akinek túl sok volt Robin Williamsből és a nosztalgiából.
trg:
A Jumanji nem egy korszakalkotó remekmű, még csak nem is olyan instant klasszikus, mint a Jurassic Park, de azért így is simán beette magát a generációnk agyába. A társasjáték, aminek a történései valóra vállnak. Annyira beszívott minket a film világa, hogy amikor az iskolai szünetekben leültünk a Jumanji társassal játszani, akkor rögtön elfogott minket az érzés, hogy mi van, ha velünk is megtörténik, ha az iskolát is ellepik az állatok és a málló falakból veszélyes növények törnek elő. Eszméletlen király volt. Mint ahogy a film is, a maximálisan őrült ötleteivel, izgalmas képi világával és a sablonos, mégis szerethető karaktereivel (bár utólag nehéz feldolgozni, hogy Allan mennyire kiállhatatlan, de ez valahogy gyerekként kicsit sem tűnt fel).
Persze nem tökéletes film, sőt valójában simán beleillik a kilencvenes évek családbarát kaland-vígjátékai közé, megtartva azoknak a sablonjait (akadékoskodó, mogorva fekete rendőr nélkül vajon lehetett filmet készíteni a korban?), de ez kit érdekel, ha összességében egy tök szórakoztató darabról van szó?
Kinek ajánlom: Bárkinek, aki a kilencvenes években volt gyerek.
Kinek nem ajánlom: Azoknak, akik nem bírják az állatokat.
// Emlékeztek még erre a filmre? Utáltátok? Féltetek tőle? Vagy ez volt az, amit hetente megnéztetek kazettán? Írjátok meg! //
