Így kell igazán jó animációs filmet csinálni. A Walt Disney Animation Studios az elmúlt 6-7 évben igazán kitett magáért (szüksége is volt erre, ugyanis az azt megelőzi időszak nem sok sikert hozott), és a Zootropolisnak hála az is elmondható, hogy a filmjeik mára elérték azt a szintet, amit eddig leginkább csak a Pixarnak tulajdonítottunk.
Persze a film sok szempontból biztosra ment, hiszen az olyan alap eszközökhöz nyúl, mint a furcsa pár toposza, a 48 órás határidő a problémás rendőr esetében és természetesen az antropomorfizált állatok. A két főszereplő tökéletesen hozza a műfajtó elvárható kliséket: Judy, az újonc túlbuzgó nyúl, aki a szabályok mentén haladva jobbá akarja tenni a világot és Nick a piti szélhámos, aki mindig a legegyszerűbb megoldást keresi. Kettejüknek kell megoldani azt a rejtélyt, amivel az egész rendőrség sem boldogul. Természetesen csak két napjuk van rá, különben Judy elveszti a jelvényét. Sablonosnak hangzik? Az is, de mégis működik, ugyanis a két főszereplő karakterizációja nem merül ki ennyiben, mindketten kapnak annyi háttértörténetet, hogy - persze a célközönséget is figyelembe véve -, jobban megismerjük őket. 
A film ráadásul amellett, hogy két szerethető főszereplővel dolgozik, arra is vállalkozik, hogy feldolgozza a kirekesztés, az előítéletesség vagy éppen a faji és etnikai profilozás témáját. A gyerekeknek készült alkotások gyakran foglalkoznak a kirekesztéssel és a bullyinggal, de ez a film ennél többről szól. Megjelenik benne a gyerekek közötti kiközösítés és bántalmazás, de ennél sokkal mélyebbre ás és bemutatja a társadalmi feszültségeket és előítéleteket is. Nagy érdeme az alkotóknak, hogy nem voltak szégyenlősek a témát illetően, de arra is figyeltek, hogy az ne vegye át az irányítást a film felett, így pedig sikerült egy ideális egyensúlyt találniuk. Könnyen válhatott volna a Zootropolis didaktikussá és nagyon szájbarágóssá és biztos vagyok benne, hogy az idősebb nézők közül lesznek olyanok, akik annak fogják érezni, de szerintem sikerült kellő érettséggel közelíteniük a problémához. A karakterek maguk is szembesülnek a sajt előítéleteikkel úgy, hogy a film nem próbál meg mindenki felett egyből ítéletet mondani, hanem inkább bemutatja az előítéletek hátterét és azt is, hogy ezek az előítéletek mennyire könnyen felszínre hozhatóak még olyanokból is, akik magukat nem tartják előítéletesnek. 
Igazán örömteli, hogy ezeket a témákat a készítők feldolgozták és igazán szerencsés, hogy sikerült ehhez megtalálni az ideális formát is. A karakterek tényleg eltalálták, ráadásul a párbeszédek és az események viccesek lettek (megkockáztatom, hogy az Aranyhaj óta nem nevettem ennyit Disney mesén), az animáció pedig gyönyörű. A magyar mozikba valószínűleg csak szinkronosan fog eljutni a film, de szerencsére nem kell aggódni, ugyanis a szinkronhangokat nagyon eltalálták (egyébként a film eredeti hangjai között is számos nagyszerű színészt találni).
Mindenkinek őszintén tudom ajánlani a Zootropolist, ugyanis tényleg az egyik legjobb Disney film lett.
