Az idei Képregényfesztiválra végre megjelent egy évek óta várt magyar képregény, ami a híres vadász, zoológus és afrika-kutató Kittenberger Kálmán alakja köré épít fel egy elképzelt steampunk világot és egy izgalmas történetet. Kritika a sok szempontból izgalmas képregényrõl.
Nekem gyerekkorom fontos olvasmányai közé tartoznak Kittenberger Kálmán könyvei, valamint a Fekete István által írt életrajza, nagyon izgatott voltam tehát, amikor 2010-ben először felmerült az ötlet a készítőkben, hogy egy új magyar kalandképregény központi figurájává tennék a híres vadászt. Sajnos ehhez képest még hat évet kellett várnunk, hogy kezünkbe vehessük az igényes füzetet, de nem kellett csalódnunk.
Tebeli Szabolcs, Dobó István és Somogyi György igazi jó értelemben vett ponyvát készítettek, amiben Kittenberger mellett a huszadik század elejének olyan ikonikus irodalmi és valós alakjai is helyet kaptak - igaz, megváltoztatott névvel -, mint Ács Feri és Boka a Pál utcai fiúkból, Hercule Poirot vagy a szintén korabeli Afrika-kutató, Torday Emil. Mindemellett pedig erősen érződik Rejtő Jenő, Jules Verne vagy éppen Krúdy Gyula hatása, de olyan filmklasszikusokra is történik utalás, mint az Indiana Jones trilógia vagy az Apokalipszis most. Mindezek az utalások és egyenesen hommage-módra megjelenített alakok ugyanakkor nem terhelik
túl a vékony füzet történetét, a szereplők közül mindig annyit mozgat az író, amennyit éppen szükséges, és mivel alapvetően egy dzsungel szívébe vezető nyomozás és üldözés folyik, ezek a történetszálak képesek egymástól kellően elkülönülni, hogy a kellő pillanatban minden szereplő odaérjen, ahova épp kell.
Bár a történet alapját jelentő különleges orrszarvú mibenlétét a hátsó borító tulajdonképpen lelövi, a Fabriqué en Belgique mégis képes izgalmas fordulatokkal szolgálni. A három magyar kalandor, Kittenberger, Áts és Baka igazi Indiana Jones-féle slamasztikából próbálja magát kivágni: meg kell találniuk egy rejtélyes orrszarvút, miközben az ellenséges belga hatóságok épp megbízójuk titokzatos halála miatt figyelnek fel rájuk. És ezen kívül is van a belga kormánynak takargatnivalója bőven: a valóságban sajnos tényleg létezett az itt megjelenített, csonkolásokkal és népirtással elért gyarmati kizsákmányolás, melynek Belga Kongó sajátos jogi státusza miatt egyszemélyben II. Lipót király volt a felelőse. Ezt az ellenséges és veszedelmes helyszínt még megtoldják az alkotók azzal, hogy egy retro-futurisztikus steampunk fegyverkezési verseny titkos műhelyét is Kongó Szabadállamba helyezik. Míg egyik oldalról Kittenbergert követjük nyomon, a másik oldalról Pierrot - az Hercule Poirot-ról mintázott szereplő - a belga titkosszolgálat tagját, aki azt a megbízást kapja, hogy kerítse kézre a gyarmat mélyén szaglászó kalandorokat. Kitty és két vagány társa egy vonatszerencsétlenség, a pusztításon való elborzadás, fogság és egy lég-gőzhajó lezuhanása után jutnak el céljukhoz, ahol az utolsó etapra beéri őket összes ellenségük és működés közben láthatjuk a gőzmeghajtású belga csodafegyvert is.
Különvélemény - trg
A rajzolása és a steampunk világ volt, ami miatt először érdekelni kezdett a Kittenberger. Míg utóbbit simán szeretem, az előbbiről a klasszikus francia-belga stílus mellett a steampunk elemek ábrázolásakor beugrott Dustin Weaver neve is. Ezekből bánatomra kevesebb van a füzetben, pedig én el tudtam volna viselni sokkal többet is. Mint ahogy azt sem bántam volna, ha a történet kicsit hosszabb, mert úgy éreztem, hogy túl sok szereplő, túl sok kalandba bonyolódik és így egy kicsit elveszett a nyomozás varázsa, illetve egyes szereplők jelenléte szinte teljesen indokolatlanná vált (különösen Pierrot esetében éreztem, hogy kicsit fölösleges az ő története). Nem vagyok tehát maradéktalanul elégedett a képregénnyel, de úgy gondolom, hogy ez egy izgalmas kezdet és ebben a világban, ezekben a karakterekben még rengeteg lehetőség van.
Valóság és fantázia találkozik tehát, ahol egyaránt helyet kap a Kitty ujjának elvesztésére való utalás és egy felhők között lebegő város. Hogy a más irodalmi alkotásokból "kölcsönzött" alakokat mennyire tekinthetjük egyedinek azt ki-ki döntse el maga, az én véleményem szerint ezek tiszteletteljes kikacsintások és a szereplők egyáltalán nem hírnevük miatt kerültek bele a sztoriba, hanem mert ténylegesen hozzáilleszkednek a cselekményhez. A huszadik század eleji politika világától Afrika természetrajzáig sok mindent hitelesen mutat be a mű, igaz ezekből csak apró információkat kapunk a történet mesélése során, de a kitűnő jegyzetek a füzet végén ezeket pompásan kiegészítik. A kaland elsőrangú, tényleg csak az ifjúsági/ponyva regények tempójához, atmoszférájához tudnám hasonlítani a vagány, de emberbarát kalandorok utazását. Kell is ez a dimenzió ahhoz, hogy a cselekmény magával ragadjon minket: mire a vonatukat baleset éri nem sokkal az előjáték után, már tudunk azonosulni mind Kittenbergerrel, mind Áts-csal és Bakával, mert alapvető tulajdonságaikat már az elején megismertük és megkedveltük. A kaland lezáró képsorai utánra szerkesztett fekete-fehér részleten pedig megjelenik már Budapest is, ami a két Pál utcainak hazai terep, és talán jobban is foglalkoztathatja a magyar olvasót, hogy ott hogyan jelennek meg a steampunk világ óriási gőzgép monstrumai. Nem tudom, kapunk-e ebből többet a következő füzetben, de én örülnék neki.
A rajzechnikáról érdemesnek tartom megjegyezni, hogy itt is egy kicsit a múlt köszön vissza, ugyanis a hetvenes-nyolcvanas évek ifjúságának szánt francia-belga képregények stílusát juttatja eszembe. Véleményem szerint a színezés kelti leginkább életre az emberalakokat, a ceruzavonalak pedig a bonyolult gépezetek megrajzolásánál érik el legszebb formájukat. Mind a rajz, mind a színezés Tebeli Szabolcs munkája és szerintem derekasan megállja a helyét, talán csak egy-két apróbb hiba zavarta a szememet.
Elmondhatjuk tehát, hogy nem csak Indiana Jones magyar megfelelőjét, vagy Kittenberger kaladjainak képregényesített változatát kaptuk meg, hanem annál sokkal többet. Egy olyan, mind a valós, mind az elképzelt részletekben izgalmas világot, ami még sok füzetre elegendő témát nyújthat.
