J.K. Rowling éve ez már megint, a Fantastic beasts and where to find them című film ősszel startol a mozikban, pár napja pedig kapható a Harry Potter and the Cursed Child (Elátkozott gyermek) színházi előadás szövegkönyve. Hosszas sorok, előrendelési listák, és évek óta nem látott tömeghisztéria előzte meg a nyolcadik könyvként is emlegetett kötetet. De vajon megérte rá várni? Vigyázat az írás extra spoileres!

Hétfőn délelőtt már ülni sem tudtam, csak érjek haza a Kindlemhez. Ajtón beront, macska megetet, nasi felbont, Amazonról megvesz, kanapén elterül jelenetet nettó két perc alatt sikerült abszolválni, és egyhuzamban végig is olvastam volna, ha nem szakítja meg a fel-feltörő zokogásba vegyült röhögésem, meg a káromkodás hogy mit is olvasok tulajdonképpen. Felmerült bennem, hogy esetleg feltörték az Amazont, és feltöltöttek volna valami kamu írást. De hát csak nem?! Hát nem, nem kamu. Egy nap rápihenést hagytam az olvasás és az írás között, hogy ülepedjen, mert van minek.

Utolsó figyelmeztetés, tényleg mindent lelövünk!

A történet a felnőtt Harry, és másodszülött fia Albus Perselus konfliktusát dolgozza fel. A fiú nem tud túllépni azon, hogy ő nem olyan „klassz”, mint az apukája, vagy a bátyja James (aki Harry és Harry édesapja, James „Ágas” Potter tökéletes keveréke). És ahogy a Halál ereklyéi utolsó, illetve jelen könyv első fejezetében is szerepel, borzasztóan fél, hogy a Mardekárba kerül. Rowling nem tudja kihagyni a ziccert, naná, hogy mardekáros lesz, és a vonaton a kis Malfoy, Scorpius személyében lel legjobb barátra, (akiről az a hír járja, hogy igazából Voldemort gyermeke), ami még inkább szítja az apa-fia harcokat. Ez az alapelgondolás amúgy nagyon jó, mert a könyvek tekintetében reális. Adott az a Harry, aki már lelkisérültként vág bele a roxforti kalandjaiba, a végén pedig nem tudjuk, hogy keveredik ki épp ésszel az egészből - ismerősök, barátok, családtagok halálát nézi végig, csak azért, hogy a végén a feláldozható fiú szerepét töltse be, valljuk be, elég kemény lehet. És úgy még keményebb, hogy megúszta.

Ez a Harry pedig elkezdheti felnőtt mágus életét, ami soha nem lesz normális, mert az utcára nem tud úgy kimenni, hogy ne bámulják meg, vagy ne meséljenek történeteket a Fantasztikus és Legyőzhetetlen Kis túlélőről. Elég stresszes lehet így élni, dolgozni, nemhogy gyereket nevelni, és ennek a férfinak születik olyan gyereke, aki az elsőszülöttjével ellentétben, semmiben nem hasonlít rá. Tudja ő ezt jól, a történet folyamán mégis megpróbál apjaként viselkedni, de csak a végén jön rá, hogy a különbözőség nem is rossz dolog. Sok komoly téma is felmerül, Harry például haragjában azt mondja, hogy nem is szereti a fiát, vagy kimondja, hogy nem tudja, hogy kell gyereket nevelni, mert neki soha nem volt apja. Albus nyilván ezekre kamasz módjára reagál: világgá megy, és megpróbálja helyrehozni, - a regény fő cselekményszálát indítva el ezzel - az apja egy régi hibáját. Egész pontosan azt, hogy Cedric Diggory miatta halt meg a Trimágus Tusán, akinek az apja, Amos Diggory, évekkel később el is megy hozzájuk és arra kéri, hogy használjon egy időnyerőt, amivel visszahozhatja a fiát, de ő ezt arra hivatkozva, hogy az összes időnyerő megsemmisült, megtagadja. Ezt a beszélgetést hallgatja ki Albus, Amos gondozójával, Delphinivel, és emiatt dönt úgy, hogy megszökik Scorpiussal a Roxfort Expresszről, mert rájönnek, hogy Harry állításával ellentétben tényleg létezik egy időnyerő.

És akkor itt álljunk is meg egy pillanatra, és emlékezzünk meg a Roxfort Expresszen történtekről, mert itt kezdődik az igazi mélyrepülés. Ez az első jelenet, ahol sejted, hogy itt valami hatalmas gáz van, és valaki olyan is ötletelt, aki még életében nem olvasott egy Potter könyvet sem. Szóval akkor fussunk neki: egyrészt tényleg megszöknek a Roxfort Expresszről, egész konkrétan leugranak. Másrészt ezt, a Büfés boszorkány próbálja megakadályozni, akiről kiderül, hogy nem 40, hanem több, mint 200 éve árulja a cukrokat meg az édességeket. Ez még el is menne, de hogy tüskéket növeszt a kezére, és közli a gyerekekkel, hogy amúgy a tökös derelye robban is?! Valaki itt túl sok videojátékkal játszott azt hiszem.

Ezután elsétálnak(!) az öreg varázslók otthonába, ahol nem kell sokat győzködni Amost és Delphinit, hogy segítsen nekik: Londonba utaznak a Mágiaügyi Minisztériumba, ahol felveszik Harry, Ron és Hermione alakját, majd simán besétálnak. Merthogy Harry és Hermione ott dolgoznak. Hermione a Mágiaügyi Miniszter, és ő rejtette el az időnyerőt. Egy könyvespolcban. Az a lány, aki miatt Harry élve megúszott a vadonban majdnem egy évet, ismer minden átkot, varázslatot, elég magas fokon űzi is azokat, és valószínűleg azért néhány dolgot tanult az elmúlt pár év alatt, elrejt három, igen jól olvastad három, találós kérdés mögé egy ilyen felbecsülhetetlen értékű tárgyat. Talán megzápult volna a feje Bellatrix Crucióitól? De akkor hogy lett miniszter?

Szóval a gyerekeknek sikerül elcsenni a Mágiaügyi Minisztérium valószínűleg egyik legjobban őrzött szobájából az időnyerőt, és visszamennek az időben Delphinit hátrahagyva a jelenben. Az első utazásra, mondjuk azt, hogy rendben van. (Attól eltekintve, hogy Harry megfenyegeti McGalagonyt hogy ha nem figyeli a Tekergők térképével a fiát éjjel nappal, hogy ne találkozzon Scorpiusszal, akkor lesz haddelhad.) Na de a második! Először is, felpuffasztják Cedricet a második próba alatt a vízben, ami rossz ötletnek bizonyul, ugyanis egy teljesen új idősíkot hol létre, egy olyat, ahol Voldemort győzelmet aratott. Ebben az alternatív világban aztán felbukkan Umbridge, akiről kiderül, hogy a Roxfort igazgatója, és Voldemort puszipajtása, a muglik és a sárvérűek kínzása mindennapos, készülnek a Vér Bálra(!), és épp Voldemort nap(!!) van, Scorpius pedig hirtelen kigyúrt lett. Folytassam még?

Szerintem nem kell, de még egy dolgot elárulok: Delphini áruló, és van még egy jóslat, ami szerint Voldemort visszatérhet a gyermeke által, ha Cedric Diggory nem hal meg. Hogy ki a gyerek? Delphini. Kinek a gyereke? Bellatrixé és Voldemorté, és csak arra várt, hogy vissza tudjon menni az időben. Emészd csak: Belltarix és Voldemort odakacsintanak Malfoyéknak a kúriában a roxforti csata előtt, hogy kéne a háló, mert kihúztunk valakiből egy új jóslatot, és hát, izé, kéne egy gyereket csinálni a biztonság kedvéért.

Úgy érzem, ez könyvben nem működik. Lehetséges, és elhiszem, hogy színdarabban ez egy szórakoztató, jól összerakott, karakterazonos darab a színészek meg a díszletek miatt. De ez így egy rosszul megírt párbeszédeken alapuló ostoba fanfiction, amit egy 12 éves is össze tudott volna hozni, úgy hogy nem értette meg a karakterek lényegét. De komolyan, Draco miért beszélne azzal a Harryvel az érzéseiről, aki pokollá tette az életét? Hermione azért változna Perselus Piton másáva, csak azért, mert nem jött össze Ronnal? Nem inkább szervezne egy második M.A.J.O.M.-t, vagy temetkezne a tanulásba? Dumbledore és Harry párbeszédéről ne is beszéljünk, egyszerűen Dumbledore nem mondana most olyat, hogy fiaként szereti Harryt. Azt a King’s Crosson kellett volna elmondania. És akkor Ront nem is említettük, azt a Ront, aki Nevillel részegedik le és az unokaöccsének szerelmi bájitalt küld, hogy szedjen össze végre valakit? Az olyan apróságokról már ne is beszéljünk, mint az időnyerő, aminek szabályai soha nem voltak kimondottan szigorúak lore-ban, és nem konzisztens a regényfolyam során az, hogy hogyan lehet őket használni, de arra eddig nem nagyon volt példa, hogy évtizedeket utazzanak a karakterek és komplett új idősíkokat hozzanak így létre.

Meglep bárkit is, ha azt mondom, négy órán keresztül felváltva szántottam az arcomat a körmeimmel és/vagy röhögve csapkodtam a kanapét csalódott vagyok? Nem számítottam jóra, de ennyire rosszra sem. Érdemes lenne Rowlingnak elgondolkodnia, hogy kit enged a Potter széria közelébe, és nem hagyni, hogy a csodálatos galleonok csörgése elvonja a figyelmét, mert akkor egyszer csak a Potterből Plottyer lesz, és senki nem fog már sorban állni. Vagy egy jó hosszútávú lekötést csinálni, és nem herdálni a pénzt. Vagy csak szimplán megfogadni a saját szavait, hogy "ott nyílok, ahol zárul". Mert vége van, és ha mi rajongók ezt elfogadtuk, akkor illene neki is. Én pedig most fogom a rongyosra olvasott első kötetemet, és nekikezdek megint, mert meg kell nyugodnom, hogy Potterék háza táján minden rendben van.

(A képek a harrypotterplay.com-ról származnak, ahol az előadásról is többet megtudhattok)

// Ti olvastátok már, vagy megvárjátok a magyar kiadást? Másképp gondolod, és imádod az egészet? Írd meg nekünk alulra! //