A Daredevil az első a Marvel négy (plusz egy) netflixes sorozatából, teljesen más a hangneme mint az MCU eddigi filmjeinek és sorozatainak, és mégis a második legtöbbet torrentezett sorozat lett és máris megkapta a második évados berendelést. A továbbiakban arról lesz szó, hogy minek köszönhető ez a siker (spoilerek lesznek).
Bár a Phase Two filmje eddig rendre sötétebb hangulatúak voltak, mint az elődjeik és az Agents of S.H.I.E.L.D. is sokkal komorabb, mint a kezdetekben, azért a Marvel filmekben még mindig gyakran dominál a humor és a könnyedebb hangvétel, a Daredevil bátran mer szakítani ezzel a sémával. Nem arról van szó, hogy átmenne az egész egy Nolan-féle Batman (bár párhuzamokat lehetne vonni a kettő között), hiszen a stúdió védjegyének számító humor nem tűnt el, csak az a világ, amibe beágyazódik annyival sötétebb (és emberközelibb), a szerepe megváltozik: nem a nevettetés, hanem a feszültségoldás lesz a célja.
Pedig ez az univerzum ugyanaz, mint amiben a Bosszúállók leverték a chitauri sereget, csak itt nem a hősök győzelmén van a hangsúly, hanem azon, hogy a csata során elpusztított várost hogyan teszi magáévá a szervezett bűnözés. A történet két főhőse ugyanazt akarja, megmenteni a várost. Wilson Fisk erre az alvilág különböző frakcióit használja fel, hogy megszerezze és újjáépítse Hell's Kitchent, Matt Murdock pedig egyszerre harcol a jog erejével és a saját öklével, hogy felszámolja a bűnözést a kerületben. A két férfi bizonyos dolgokban egymás tükörképei, de legalább annyiban ellentétei. Mindkettejüknek nehéz gyermekkora volt (Fisket nem csak a környék srácai bántották, de az apja is verte az anyját, egészen addig amíg a fiatal Wilson pépesre nem verte a fejét egy kalapáccsal, Murdockot pedig az anyja elhagyta, az apját pedig megölték miután nem volt hajlandó kifeküdni egy boxmeccsen), egyikük sem riad vissza az erőszaktól (azonban míg Fisk azt állítja, hogy nem élvezi, Murdockot folyamatosan kínozza a bűntudat azért, mert élvezi) és mindketten hajlandóak elmenni a végsőkig. De nem csak a karakterek története van jól megírva, hanem a két színész is kiemelkedően alakítja a szerepeiket, különösen ha összevetjük a játékukat más genre showkban látható színészekkel. Fisk szerintem az MCU egyik legjobban kidolgozott gonosza és Vincent D'Onofrio tényleg parádésan mutatja be a számtalan lelki sérülést és terhet hordozó maffiafőnököt.
Nem lehet panasz a mellékszereplőkre sem, minden karakter, legyen akár olyan fontos szereplő, mint Foggy Nelson (Elden Henson rendkívül jól és szerethetően játssza el a legjobb barátot), vagy olyan pár jelenetes, mint Ben Ulrich felesége, tökéletese el lett találva.
Hova tovább?
Nem a Marvelről lenne szó, ha egy sorozatban vagy filmben nem rejtenének el milliónyi apró easter egget és utalást, így van ez a Daredevil esetében is, azonban ezek közül most csak azokra szeretnék kitérni, amiknek szerepe lehet a sorozat második évadában, vagy egyéb sorozatokban, filmekben.
Először is vegyük sorjába, hogy mikre van esély a Daredevil folytatásában. A legegyértelműbb történetszál Nobu szervezetéhez kapcsolódik. A japán maffiózó vörös nindzsa ruhában küzd meg Murdockkal, pont olyanban, amilyet a képregényben a Hand (ha jól emlékszem a magyar képregények mindenhol Kézként fordítják) nevű misztikus nindzsa szervezet tagjai viselnek. A Hand visszatérő ellenfele a főszereplőnek (bár volt olyan időszak, amikor ő maga állt az élükre, de pár évvel ezelőtt éppen Wilson Fisk irányította őket) ám a klán legnagyobb ellensége a Chaste, egy másik misztikus, harcművészekből álló csoport, aminek a vezetője maga Stick (Fenegyerek mestere), illetve a helyettese Stone (ő is feltűnt a sorozatban a hetedik epizód végén). A Hand mellett azonban Fenegyerek több visszatérő ellenségére is utalnak a sorozatban:
- név nélkül ugyan, de említik Elektrát (aki szintén vezette a Handet),
- az egyik epizódban feltűnik egy mesterlövész, akinek a táskájában egy pakli kártya lapul, ami Fenegyerek ősellenségének, Bullseye-nak a jellegzetes fegyvere,
- Leland Owlsley a képregényekben A Bagoly álnevű bűnöző volt (éppen olyan zöld kabátja volt, mint amilyet Melvin Potter a sorozatban elkezdett gyártani) és bár Owlsley meghal, a sorozat showrunnere utalta arra, hogy a többször is említett fia veszi át a szerepét,
- Melvin Potter a képregényekben egy darabig maga is bűnöző volt Gladiator néven, de ahogy a sorozatban is, úgy a képregényekben is később Fenegyerek oldalára áll,
- és végül, bár ez valószínűleg valóban csak egy easter egg, de Potter műhelyében látható volt Stilt-Man mechanikus lába is.
A sorozatban azonban feltételezhetően nem csak a második évadot építik, hanem részben a későbbi netflixes sorozatokat is, ugyanis a Madame Gao által árult drog csomagolására nyomott szimbólum megegyezik a később sorozatot kapó Iron Fist ellenségének a szimbólumával. Ráadásul úgy néz ki, hogy maga Gao is rendelkezik valamilyen különleges képességgel, arról nem is beszélve, hogy igen misztikusan beszél arról, hogy hol van az otthona és ezért többen azt feltételezik, hogy ő Crane Mother, egy misztikus nő, aki szintén Iron Fist ellenfele a képregényekben.
De nem csak a színészeknek köszönhető, hogy a Daredevil ennyire szórakoztató sorozat lett. Az írók és a rendezők is mindent beleadtak és bár legtöbben a különböző összecsapásokat szokták kiemelni (amik tényleg rendkívül dinamikusak és brutálisak lettek, sőt bátran merem állítani, hogy a második epizódot lezáró jelenet az egyik legjobb verekedés, amit eddig láttam), érdemes azt is megemlíteni, hogy a párbeszédek legalább ennyire helyükön vannak (több helyen írták, hogy a kelleténél néha hosszabbak ezek, de ezzel nem értek egyet, egyszerűen csak arról van szó, hogy az íróknak szabadabb kezük voltak és nem kellett kényszerből megvágniuk a jeleneteket). Az egyetlen komolyabb kritika, amit rendszeresen felróna a sorozatnak az mégis az íróknak szól, ugyanis a sorozat utolsó harmadában lényegesen visszavettek a korábbi lendületből (ami nem meglepő annak fényében, hogy a főszereplőt gyakorlatilag félholtra verik), ez azonban nem csökkenti a sorozat értékét, ugyanis a minőség kicsit sem csökken a tempóváltás következtében.
Talán ennyiből is kiderült, hogy a Marvel megint nem hibázott és nemcsak bejött nekik az, hogy egy tőlük szokatlan stílusban alkossanak (ilyet láttunk már azért az elmúlt években), hanem sok szempontból fölül is múlták magukat és mindez úgy sikerült, hogy a végeredmény mégis tökéletesen illeszkedik a világukba, remélhetőleg a folytatásban is fogják tudni tartani ezt a színvonalat.
