Ha valaki azt mondja nekem pár éve, hogy én egyszer egy Sex Criminals című képregényről fogok ajánlót írni, kiröhögöm, pedig az a helyzet, hogy Matt Fraction és Chip Zdarsky sorozata az egyik legszórakoztatóbb dolog, amit jelenleg olvashatsz.
Állítólag az egész úgy kezdődött, hogy Fraction egy e-mailban megkérdezte Zdarskyt, hogy mit szólna, ha csinálnának egy képregényt egy srácról, aki képes megállítani az időt azzal, hogy elélvez. Az eredeti tervekhez képest ugyan történt egy kis változtatás - a sorozat nem főszereplője nemcsak egy srác, hanem egy a húszas éveik közepén járó lány és egy srác -, de az alapgondolat ugyanaz maradt: mi történik akkor, ha megáll az idő amikor elélvezel? És mi történik, ha rájössz, hogy nem vagy egyedül?
Jon és Suzie például bankot rabolnak, hogy megmentsék a helyi a könyvtárat, ahol az utóbbi dolgozik. Szóval ez egyrészt egy modern Robin Hood történet szexszel fűszerezve, leszámítva, hogy a Robin Hood történetekben ritkán olvashatunk arról, hogy milyen védekezési módok vannak, hogy a tinédzserek hogyan szembesülnek először a szexualitással vagy éppen arról, hogy a depresszió és a hangulatbetegségek hogyan befolyásolják a mindennapokat.
Igen, jól olvastad, a történet egy jelentős része szól arról, hogy Jon hogyan próbálja meg gyógyszerekkel vagy terápiával (vagy a főnökének a virágkaspójába való beleszarással) legyőzni a mentális problémáit. Ennek ellenére a sorozat mégsem mélységesen depresszív, sőt többségében inkább vicces, ami egyrészt köszönhető Fraction zseniális írói stílusának (ha nem olvastátok tőle a Hawkeye sorozatot, akkor azonnal pótoljátok ugyanis egyike a legjobbaknak), másrészt pedig Zdarsky hihetetlen illusztrációinak. Nem csak arra gondolok, hogy rendkívül jól megfogja a karakterek esetlenségét, hanem arról, hogy minden lehetőséget kihasznál arra, hogy telepakolja a képkockákat viccekkel.
Ritkán találni olyan képregényt, ami egyszerre dolgoz fel ennyi komoly témát szórakoztatóan, olyat meg főleg nem, ami nem veszik el ezekben a témákban, hanem bemutatásuk közben a saját történetét is építi. Suzie és Jon története ugyanis egy pillanatig sem áll le, így hőseinknek egy idő után nem csak saját (és egymás) lelki gondjaival kell megküzdeniük, hanem azokkal az emberekkel is, akik önmagukat szex rendőröknek nevezik és akik nem csak nem helyeslik azt, amire ők a képességeiket használják, de láthatóan elkötelezték magukat amellett, hogy minden hasonló képességű embert megfigyelnek.
Hogy kinek ajánlanám a képregényt? Azoknak, akiket érdekel, hogy milyen érzés egy nőnek az ötvenedik kéretlen faszos fénykép, azoknak, akik nem értik, hogy sokan miért nem szedik a hangulatbetegségeikre felírt gyógyszereket, azoknak, akik a húszas éveik közepén kétségbeestek, mert még semmit sem értek el és leginkább azoknak, akik képesek önmagukon nevetni, mert ezt a sorozatot olvasva egy idő után garantáltan ezt fogják tenni.
