Abban a szerencsében volt részem, hogy a kétnapos glasgow-i képregényfesztivál első napján el tudtam látogatni a rendezvényre, így rövid beszámolót olvashattok az ott látottakról.
Mivel nem voltam még külföldön ilyen rendezvényen, nem igazán tudtam mit várjak a GCC-től, de azt biztosra vettem, hogy jó lesz. Az is volt. Sajnos a délelőtti előadásokról lecsúsztunk, de mivel minden nagyobb brit kiadó és a feltörekvő még ismeretlen műhelyek is képviseltették magukat, így is rengeteg érdekességet tartogatott a délután.
Az Glasgow-ban is jól látszott, hogy igen dicséretes módon a Comic Con egyszerre próbál kedvezni a mainstream amerikai képregények gyűjtőinek és a kuriózumokra éhes közönségnek is. Az előbbiek válogathattak a legnagyobb skót képregényboltok – sokszor különleges és dedikált füzeteket is tartalmazó – kínálatában, utóbbiak pedig szóba elegyedhettek a legígéretesebb feltörekvő angol és skót képregényesekkel, akik személyesen árulták a munkáikat a standjuknál.
Maga a helyszín egy háromemeletes épület volt, és egy másik különálló épület földszintje, így összesen négy emeleten kaptak helyet az árusok, dedikáló művészek és szerzők, rajzműhely és a cosplay verseny. A nap legnagyobb attrakciójának Alan A. Grant számított, aki az egyik legnépszerűbb brit sci-fi sorozat, a Judge Dredd mellett további sci-fi címeket és Amerikában Batman sztorikat is írt a nyolcvanas években, például a remek Judgement on Gothamet, ami egy Dredd bíró-Batman crossover. Ebből az apropóból vettem is egy új kiadású Stortium Dog-kötetet, amit az „I’ve never seen this edition before.” mondattal nyugtázott a dedikáláskor. Ezen kívül sajnos nem sokat lehetett vele beszélgetni, érthető módon sorra érkeztek a főleg Judge Dredd köteteket szorongatók aláírásra várva.
Granten kívül a jelenlevő nagy brit húzónév Sean Philips rajzoló volt, aki többek között a Hellblazerrel szerzett hírnevet magának és legutóbbi munkái közül a noiros természetfeletti thriller Fatale és a Marvel Zombies lehet ismerős a legtöbb olvasónak.
A magam részéről a legnagyobb pozitív élményt a frissen alakult skót kiadók kötetei és szerzői nyújtották. Ők olyan körökből kerülnek ki, ahol függetlenként nehéz helyzetben vannak a képregénypiacon, de látszik hogy sok – elsősorban a lelkesedéstől hajtott - ember munkája fekszik az alkotásokban és közvetlenül, barátságosan álltak rendelkezésre ha egy-egy képregényről kérdeztük őket. Ilyen kis kiadó a La Baguette Noir, akiktől egy négy sztorit tartalmazó horror antológiát szereztem be, és a szerzők közül Chris Robertson volt jelen. Ez az antológia és a mögötte álló alkotócsoport a Silver City nevet viseli, és szülővárosuk, Aberdeen utcáit és tereit festik le érzékletesen és töltik meg természetfeletti karakterekkel.
Szintén jelen volt a Geeky Comics standja, akik a MooMac nevű alkotópáros (James McCulloch és Janine van Moosel) által jegyzett City of Lost Souls első két számával tettek rá még egy lapáttal a skót természetfeletti horror fekete-fehér hangulatára.
De hogy ne csak a horrort emeljem ki a skót képregényesek kínálatából: van nekik saját szuperhősük is. Na jó, nem annyira szuperhős, inkább egy mitikus harcos, aki nyolc láb magas, kigyúrt, hosszú vörös haja van és kék a bőre, fehér András-kereszttel díszítve. Saltire-nek hívják és ha nem lenne egyértelmű: ő a skótok védelmezője aki felébred álmából és megjelenik, valahányszor a skót nép bajban van. Meglepő koncepció, az biztos és nyilván az utóbbi években egyre erősebb skót nacionalizmust is meglovagolja, de végülis ha az amcsiknak ott van a Kapitány, akkor miért ne. A kiadó a Diamondsteel Comics és mindkét alkotóval (John Ferguson és Claire Roe) lehetőség volt dedikáltatni, akik szintén nagyon barátságosak voltak.
Ha már a nem annyira szokványos hősöknél tartunk: tiszteletét tette az a Monty Nero, akinek Death Sentence című sorozata egy szexuálisan terjedő betegség áldozatairól szól, akik hat hónapig szuperképességeket kapnak, ám utána meghalnak, így változtatva a világ sorsán akaratlanul is. Nagyon érdekes fickó egy nagyon érdekes sztorival. Külön jó volt, hogy hozott magával olyan füzeteket amiket az OZ Conra, vagyis az ausztrál Comic Conra rajzolt borítókkal láttak el, így itt is volt mit dedikálni.
Az Accent UK kiadó is megjelent, akik mindenféle antológiák (Western, Predators, Robots) mellett az újdonságaikat is elhozták (The Fall of the Wolfmen, Thaddeus Mist, Western Noir). Talán az ő kínálatuk volt a legszínesebb, krimitől westernen és sci-fin át a viktoriánus horrorig minden benne volt.
Akiket még mindenképpen fontosnak tartok megemlíteni, azok a BHP kiadó alkotói, akik a Maximum Alan című sztorival egy olyan képregényt hoztak a Conra, ami a legendás Alan Moore életébe enged bepillantást olyan szürreális szotrikon keresztül amelyek még a valóságnál is meglepőbbek (ami nem kis teljesítmény, tekintve hogy a valódi Alan Moore időnként olyanokat nyilatkozik hogy otthon démonokkal beszélget). És ott volt Ganjaman is, aki sajátos módon a füvezésről és szexről szóló sztorijait Ganjaman-nek öltözve árulta, így létrehozva a karakternek beöltözött cosplayes és a szerző számomra eddig ismeretlen elegyét.
Rengeteg bolt, kiadó, alkotó és program volt még a fesztiválon, amire sajnos nem jutott idő, azonban annyi biztos, hogy nekem baromira tetszett még csak ennyire is bepillantani a skót képregényes színtérbe és a fent említett csemegéket - nyilván az antológiák esetében hullámzó a színvonal -mindenkinek ajánlom.
