A Star Citizen a valaha volt legsikeresebb crowdfunded játék (93 millió $) (a 2014-ben gyűjtött adományok meghaladják az összes Kickstarteren lévő video játék projekt teljes összegét). Még 2012-ben indult Kickstarteren, ahol Chris Roberts a Wing Commander sorozat és a Freelancer szellemi atyja felvázolta, hogy hollywoodi mellékvágánya után ismét belevágna az űrszimulátorok világába. A korábbi játékainak sikereire emlékezve, a játékipar által azóta elfeledett űrszimulátor játéktípust nagy lelkesedéssel fogadta a gamer társadalom, és igen hamar összegyűlt a kitűzött 500 ezer dollár. Emellett saját honlapján több mint 1 millió dollárt gyűjtött össze.
A cikk tele lesz linkekkel, ahol bővebben olvashattok az éppen tárgyalt dolgokról. Érdemes őket legalább átnézni, de szerintem akár végigolvasni is, főleg a jogászok oda-vissza levelezését.
Az alapok:
Ha valaki nem nagyon követte, mi történt 2012 óta:
Az alap elgondolás (vision1.0) egy 30 küldetésből álló single player kampányt (Squadron 42) és egy dogfighting modult tartalmazott (Arena Commander). Mivel az alaphoz szükséges pénzt 5 nap alatt összeszedték, a Kickstarterre jellemző stretch goal-okat tűztek ki. (Azaz elérve egy bizonyos összeget, további fejlesztéseket ígérnek a projekthez.)
A siker nem hagyott alább, és 1 nappal később már el is érték a 2 millió dollárt, amiért cserébe folyamatos tájékoztatást ígértek a játék fejlesztéséről, és egy új repülhető hajót a játékba. A Kickstarter kampány végén további fejlesztéseket ígértek az adományokért, és a finanszírozás éveken keresztül nőtt a hivatalos honlapon.
Itt láthatunk egy timeline-t a fejlesztésről.
Itt pedig a fejlesztéseket, amit az adományokért ígértek.
Amint azt láthatjuk, 65 millió dollárnál volt az utolsó fejlesztési ígéret. Ekkorra a játék már sokkal többet ígért az alap single player és dogfighting modul mellett: 100 csillagrendszer, rengeteg hajó, motion capture animációk, nyelvészek által létrehozott alien nyelvek és még lehetne sorolni.
De ami a legmeglepőbb, hogy ígértek egy FPS modult, valamint egy Persistent Universe (PU) részt is a játékba, ami azt jelenti, hogy futkározhatunk egy állomáson, beugorhatunk barátainkkal egy hajóba, elmehetünk egy másik állomásra, ott kiszállhatunk és játszhatunk tovább FPS-ben. És emellé még egy moddolható multiplayer modult is.
A fejlesztők további adományokat gyűjtöttek azzal, hogy a játékosok concept hajókat vehettek, amit majd a játék megjelenésekkor megkapnak. Ezen hajók ára pár tucat dollártól egészen több száz dollárra rúghat, az elérhető legdrágább csomag, amely minden hajót tartalmaz pedig 19000 dollár (!!!).
Sok kritika éri a fejlesztőket, hogy miért "adnak el" nem létező hajókat, egy játékhoz, ami még nem is létezik. A hajókról általában egy-két concept art létezik és semmi több.
White Knights vs Black Knights & Derek Smart
A játék hihetetlen fanatizmust váltott ki és kialakult egy széles réteg, aki nem tűr meg semmilyen kritikát a játékkal szemben. Ebből adódik a hivatalos fórumon tapasztalható fura állapot, hogy aki kicsit is ingerülten közli a kiadott alpha verziókkal szembeni kritikáját, azt lehet, hogy napokra, vagy akár végleg bannolják a fórumról.
A játéknak 2014 novemberében kellett volna megjelennie, ám a kiterjedt vision2.0 miatt nyílván nem tudták tartani a határidőt, habár még 2014 nyarán nagyon optimistán nyilatkoztak a 2014-es megjelenésről. A játékból csupán az Arena Commander jelent meg 2 mappel, megjelent egy Social Modul amiben a hangárunkban mászkálhatunk, és megnézhetjük az általunk birtokolt hajókat.
2015 júliusában lépett a képbe Derek Smart, aki szintén űrszimulátorokat fejleszt karrierje kezdete óta. Blogbejegyzésében egy felvezetőt kapunk a SpaceSim fejlesztés hátteréről, bemutat pár régi játékot, saját és Chris Roberts projektjeit, valamint a Frontier Developments sikeresen crowdfundolt és azóta megjelent Elite: Dangerous űrszimulátorát.
Ezután elmondta aggályait a Star Citizennel kapcsolatban. Összeszedte, hogy mit ígértek a fejlesztők:
- részletgazdag Persistent Universe, 100 csillagrendszerrel
- dinamikus gazdaság több millió entitással
- newtoni fizika
- űrszimulátor
- kereskedés
- felfedezés
- hajó fejlesztések (meghajtók, fegyverek stb.) és testreszabás
- multi-crew hajók, azaz a barátaid beállhatnak legénységnek (lőtornyok vezérléséhez például)
- bányászat, nyers anyagok gyárban való feldolgozása
- hajókban zajló FPS
- űrállomásokon zajló FPS
- bolygófelszíni FPS
- karrieralapú fejlődés statisztikákkal
- single player és Co-op mód a Squadron 42-höz
- multiplayer (Star Citizen)
Hangsúlyozta kételyeit a CryEngine-nel kapcsolatban, hogy képes lesz a PU-t ellátni, hiszen még senki nem használta erre a motort, és nem is igazán MMO engine-ként tartják számon. Ajánlja, hogy vessünk egy pillantást milyen játékokat csináltak eddig ezzel az engine-el. Majd felvázolta, hogy eddig ebből mit tudtak megcsinálni az elmúlt 3 évben:
- hangár
- Arena Commander 8v8 mapokkal, ami nehezen kezel 16 játékost, és vannak problémák vele
és hogy szerinte mire elég az akkor 85 millió dollár összegyűjtött pénz.
Szerinte a játék vision 2.0 verzióját nem tudják megcsinálni 85 millió dollárból, és vitatja, hogy egyáltalán lehetséges-e a jelenlegi technológiával megvalósítani. Felhívja a figyelmet, hogy ha bebukik a játék, az milyen következményekkel fog járni a játékpiacra, és a közösségi finanszírozás kultúrájára.
A dolgok elfajulása
Érdekes olvasmány. Persze sok olyasmi van, amiben én nem tudok dönteni, higgyek-e Smartnak vagy sem, mivel nem értek hozzá, de a felvetett problémák érdekesek, és kíváncsian vártam, hogy reagál a Cloud Imperium Games (továbbiakban: CIG) egy ilyen részletes kritikára.
És itt lepődtem meg, és kezdtem azt érezni, hogy valami baj lehet a háttérben, nem amiatt, amit Derek Smart mondott, hanem amiatt, ahogy Chris Roberts és a CIG reagált. Azonnal megszüntették Derek Smart accountját, és az általa adományozott összeget visszaküldték neki, arra hivatkozva, hogy blogbejegyzésében arra használta a Star Citizent, hogy saját játékait reklámozza. Hozzá kell tenni, hogy tényleg sokat hivatkozik saját játékaira, de megemlíti az Elite Dangerous-t is valamint Chris Roberts korábbi játékait is.
Úgyhogy az intelligensen felvetett kérdésekre adott válaszok helyett az egész átment személyeskedésbe és elfajultak a dolgok.
Chris Roberts és a CIG kommunikációja
Azóta több új blogbejegyzést is írt Derek Smart, ahol persze ő is átment személyeskedésbe, és a játék kritikája mellett elkezdte kritizálni Chris Roberts döntéseit is.
Például, hogy kinevezte egy 90 millió dolláros projekt Marketing Igazgatójának Sandi Gardinert, úgy, hogy a modell-színész múlttal rendelkező hölgynek semmilyen korábbi tapasztalata nincs ezen a téren. Jöttek a pletykák, hogy Sandi tulajdonképpen CR felesége, amit nyíltan tagadtak, és a játék fórumán sem tűrték meg a pletykákat.
További nepotizmussal vádolják CR-t, mivel öccse is dolgozik a játékon; az egyik stúdiót vezeti. Szerintem ezzel nincs probléma, hiszen Erin Roberts azért rendelkezik hozzá háttértudással.
Aztán persze egyből ment Sandi Gardiner LinkedIn profiljának átvizsgálása, amink köszönhetően a korábbi félelmek bebizonyosodtak, valóban nem sok tapasztalattal rendelkezett. Erre az volt Sandi reakciója, hogy törölte magát az oldalról.
Aztán Sandi Gardiner úgy írta alá az emailjeit, hogy azon feltüntette a végzettségét, és amikor emberek azt mondták, hogy ez bullshit, ahelyett, hogy Sandi Gardiner csinált volna pár fotót a diplomájáról, valami levelezést töltött fel egy egyetemi tanárral.
Nem értem ez mire jó, mármint, ha valaki kéri a fizikus diplomámat, hazamegyek kattintok egy képet és feltöltöm. Vita lezárva. Azzal, hogy kerülgetik a témát, nem válaszolnak a kérdésekre, eltitkolják a tényt, hogy Sandi Gardiner Chris Roberts felesége, csak rontanak a helyzeten, mert azt az érzést kelti, hogy tényleg bajok vannak a játék körül, miközben lehet, hogy minden a legnagyobb rendben van.
Szerintem Derek Smart blogposztjára nem bannal kellett volna válaszolni, hanem megmutatni, hogy nézzétek, így állunk. Ennyi pénzünk van még, itt egy development timeline, hogy körülbelül hogyan tervezzük a jövőt. A shitstorm-ot a CIG kezdte.
A követelés
Derek Smart és ügyvédei írtak egy levelet, amin felsorolta vádait CR-el és a CIG-el szemben, melyben ismerteti, hogy miért tartja megalapozottnak azt a 3 kérést amit a levél végén felvet:
- A backerek által gyűjtött pénz teljes törvényszéki elszámolása, melynek költségeit Derek Smart állja
- Egy meghatározott megjelenési dátum a játékhoz (vision 2.0)
- Minden backernek, aki kéri, visszafizetési garancia
És erre ismét személyeskedéssel reagál a CIG társtulajdonosa és ügyvédje, Ortwin Freyermuth.
Derek Smart és ügyvédjei által írt válaszleveléből jól látszik, hogy Ortwin Freyermuth kissé esetlenül bánik a joggal.
Aztán jött az Escapist Magazine cikke a Star Citizenről, ahol további nagyon durva dolgokkal vádolják Chris Roberts-et, Sandi Gardiner-t és a CIG-t, ott dolgozó emberek forrásaira hivatkozva.
Habár Chris Roberts nagyon jól reagál a cikkre (reakciójával ki is egészítik írásukat), másnap a CIG ismét vádaskodik, személyeskedik, perrel fenyegetőzik, etikátlansággal vádolja az internetes magazint, ám az Escapist nem hátrál meg.
Ezen blogbejegyzés írásakkor az utolsó Derek Smart blogbejegyzés: Star Citizen The Endgame, melyben a Star Citizen bukásást vészjósolja.
Derek Smart kapott egy "cease and desist" levelet Ortwin Freyermuth-tól, amiben zaklatással, rágalmazással, "stalking"-al vádolják, valamint felszólítják, hogy ha nem hagyja abba az ilyen jellegű internetes publikációit, polgári perbe fogják.
Derek Smart ügyvédei lazán söprik el a vádakat. Ismét látszik, hogy Ortwin Freyermuth szórakoztatóipari jogi hátterével nem mozog otthonosan a polgári jogban.
Citizen Con 2015
Aztán jött a CitCon, ami nagy lehetőség volt a CIG-nek, hogy megmutassák mit is tud az SC, hogy állnak a fejlesztéssel, eloszlassák a pletykákat. Derek Smart megpróbálta előre megjósolni, mi lesz. És nagyjából igaza is lett. Azóta Derek Smart írt egy kommentet, szerinte hogyan valósítható meg az SC.
Személyes vélemény, tanulság?
Nem tudok állást foglalni, hogy Derek Smart-nak igaza van-e, és aggódnunk kell-e, hogy valaha is elkészül-e az ígért vision 2.0 Star Citizen (egy harmadik SpaceSim Developer véleménye a technikai nehézségekről). Annyira nem is érdekel, hogy elkészül-e maga a játék, nem az én stílusom a space-sim-FPS, viszont a helyzet mindenképp érdekes.
Ami számomra meglepő, hogy milyen rosszul kommunikál a CIG, Sandi Gardiner, Chris Roberts, de még a fejlesztő cég ügyvédje Ortwin Freyermuth is. Ez a legveszélyesebb dolog az egészben. Itt egy nagyon kemény, határozott, megállíthatatlan dömper (troll?) Derek Smart, és ahelyett, hogy megmutatnák, hogy hogyan is állnak, és érvekkel alátámasztanák, hogy miért is fog létrejönni ez a játék, átmennek személyeskedésbe, alaptalanul vádaskodnak, ezzel jogi előnyt adva Derek Smart ügyvédeinek, megfenyegetnek egy online gamer magazint, rejtegetik a tényt, hogy Sandi Gardiner Chris Roberts felesége, és hogy milyen végzettsége van, sunyi módon megváltoztatják a Terms of Service-t, aztán mindenkit becsábítottak az alpha-ra, hogy azok akik a régi ToS-t írták alá elfogadják az újat is, stb.
Mindeközben, lehet a világ egyik legsikeresebb és legjobb játékán dolgoznak. De ez a sok félrekommunikáció azt az érzést kelti bennem is, hogy valami baj van, és tényleg van rejtegetnivalójuk.
Én remélem, csak iszonyatosan amatőr kommunikációról van szó, és hogy 2016-ban piacra dobják az SC vision 2.0-át, mert több csúszás már tényleg nem lenne ildomos. Akkor majd Derek Smart bocsánatot kér, ahogy ezt ki is fejtette, hogy ha megjelentetik a játékot, úgy ahogy ígérték, akkor neki semmi baja nem lesz azzal, hogy elnézést kérjen. (Persze ettől függetlenül, gondolom a civil pereket végigviszi, és ez rendjén is van).
Szóval szerintem senki ne döntsön vakon. Minden kommentben reflektálódik, hogy senki sem azzal foglalkozik, amit Derek Smart mond, hanem azzal, hogy ki is az a Derek Smart, miközben ez egyáltalán nem releváns, csak amit mond.
Megjelent a játék 2014-ben ahogy ígérték?
Nem, és 2015-ben sem fog valószínűleg.
Letettek annyi dolgot az asztalra ami biztató?
Arena Commander és Social modul és egy map. Szerintem nem.
CitCon-on eloszlatták a kételyeinket?
Egy 20 perces demó, pár trailer és egy map. Szerintem nem.
Ettől függetlenül, lehet, hogy jól állnak, nem értek a játékfejlesztéshez.
Viszont aki addig szeretne valami jó űrhajós játékkal játszani, annak azt ajánlom, az alap 45 dolláros támogatáson felül már ne költsön több száz dolláros concept art-ra a nem létező Star Citizen-hez, inkább vegye meg:
A sikeresen crowdfundolt és működő Elite: Dangerous-t.
Vagy fizessen elő pár hónap EVE Online-ra.