Mindjárt véget ér 2015, ezért a Trikorder szerkesztőségében úgy döntöttünk, hogy összeszedjük, hogy mik voltak idén a kedvenceink. Az elkövetkező napokban szó lesz filmekről, sorozatokról, képregényekről, de a kezdés a könyvekről szól!
Nehéz rangsorolni az idei év könyveit, mert nagyon elcsúsztam a kívánságlistámmal tavaly, így elég sok minden idénre maradt. Nem idei kiadás, de imádtam Jeff VanderMeer Déli végek trilógiáját (főleg az első kötetet, milyen jó lenne belőle egy jó kis horror fps), az előzőleg már említett Térség köteteket James S.A. Coreytól, és számtalan másikat. De most megpróbáltam csak az idei megjelenésekre koncentrálni, ez pedig itt top három listám, fordított sorrendben:
3. Stefan Spjut: Stallo (Libri-Jak, 2015)
Az a helyzet, hogy kilóra meglehet venni az olyan modern fantasykkel, ami valamilyen népcsoport legendáin, meséin alapul. Így van ez a Stalloval is, ami Svédországban, egész pontosan Lappföldön járja körbe a stallok, vagy is a trollok világát. Még is,ha azt hiszed, hogy ez egy gyerekeknek szóló mese, akkor ki kell ábrándítsalak: rég olvastam ennyire depresszív könyvet.
A trollok (és a kis lidércek) nem szaladgálnak házról házra, nem is találkozunk velük igazán sokat. A trollok az embereken, és főleg a főszereplőn keresztül (Susso, aki egy híres „trollvadász” lánya) jelennek meg, és sokkal inkább egy társadalomkritika thrillerbe öltve, mint mese. A főszereplők nehezen fogadják el a világok közötti átjárást, félnek és rettegnek, mert valami olyasmibe tenyereltek bele, ami emberi ésszel felfoghatatlan, és még üldözik is őket ezért. Izgalmas, cselekménydús és letehetetlen könyv, még akkor is, ha szimplán lehoz az életről.
2. Neil Gaiman: Felkavaró tartalom (Trigger Warning, Agave kiadó, 2015)
Hát, be kell valljam, hatalmas rajongója vagyok az írónak, így nem volt kérdés, hogy azonnal hazaköltözik a könyv velem a megjelenés napján. 24 novellát tartalmaz, plusz az elmaradhatatlan bevezetést, ami az író minden novelláskötete elején megjelenik. Nem túl irodalomtanár barát, hiszen vagy elmeséli miért írta, vagy valamilyen anekdotát oszt meg az olvasóval, így a mire gondolt az író kérdés feleslegessé válik. (Nem mintha bárki Gaimant olvastatna a gyerekekkel, pedig mennyire jó lenne!)
A felhozatal elég vegyes, a modernebb novelláktól (Hogyan rakjuk össze egy széket, Narancs) a mesékig (Alvó és az orsó, ami egy badass Csipkrerózsika feldolgozás) elég széles a paletta, pluszban tartalmaz egy meg nem filmesített Doctor Who történetet (Semmi óra), ami végül kíváncsivá tett annyira, hogy ősszel nekiálljak ledarálni a sorozatot. Igazából azt is mondhatnám, hogy semmi extra nincs benne, de ez csak az író általános minősége: egyszerűen nem tud kiadni rossz történeteket. Szóval, kellemes, néha hátborzongató, néha vidám és felemelő, néha pedig magadba fordulós: de ezt szeretem Gaimanben. Pont ezért nem túl lineárisan olvasható könyv, de ha elkap a hangulat, és megtalálod a megfelelő történetet (mindegyiknek eljön az ideje), akkor a lelkedig hatol.
1. Robert Jackson Bennett: Horzsolások (American Elswhere, Agave Kiadó, 2015)
A történet főszereplője Mona, egy többszörösen traumatizált leszerelt rendőrnő, öröksége nyomába szegődik, és már az is nyomozásba kerül, hogy megtalálja az országban a Wink nevű települést, ahol édesapja háza áll. Az idilli kisvárosba épp egy rejtélyes gyilkosság után érkezik, egész pontosan sikerül megzavarnia a temetést. Innentől kezdve természetesen az egész város róla beszél, és ahogy a kisváros életének furcsaságai egyre inkább szemet szúrnak neki, a háttérben elkezd mozgolódni egy nagyobb erő. Többet nem árulok el, mert csak indokolatlan spoiler lenne.
Ha szigorúan az idei éves magyar megjelenéseket nézzük, ez a könyv volt számomra number one. A fülszöveg büszkén hirdeti, hogy az író Stephen Kinghez vagy Neil Gaimanhez hasonlítható leginkább, hát, szerintem köze nincs egyikhez sem, és ha úgy ülök le, hogy ez befolyásolhat, akkor nagyot csalódtam volna. Mert igaz, hogy valahol a történet a valóság és a képzelet egy olyan határvonalán játszódik, ami már-már gaimani, igaz az is, hogy a könyv nagy részét thrilleres nyomozós részek teszik ki, de az esszenciája a könyvnek teljesen más. Ha nagyon kellene valamihez hasonlítanom inkább a Twin Peaks szerelem gyereke lenne Lovecraft novelláival, nyakon öntve a Breaking Bad helyszíneivel, és egy icipici Aperture lab hangulat. A 600 oldalt négy nap alatt olvastam el, a sztori behúzós, ügyesen vannak megkomponálva a fejezetek, mert mindig csak egy kicsit akarsz tovább olvasni, hiába van hajnali négy.
Amúgy a magyar kiadás címe, borítója és mottója is jobb, mint az eredetié, ami valljuk be, nem így szokott lenni. Hozzáteszem az Agave kiadó az elmúlt pár évben a kortárs fictionökkel nagyon szépen bánik, jól válogatják a történeteket, gyönyörűek a kiadások és nagyon jók a fordítók, szóval hatalmas pacsi nekik ezért a könyvért is.
// Nektek mi volt idén a kedvencetek? //
