A Warcraft film kapcsán sorra jelennek meg a nem túl hízelgő kritikák és el kell ismernünk, hogy van alapjuk, de a film messze nem olyan borzalmas, mint amennyire ezek alapján gondolnánk.
Objektíven nézve a Warcraft film nem remekel. Hiába játszanak benne olyan színészek, mint Dominic Cooper és Ruth Negga (ők egyébként a Preacher sorozatban is együtt szerepelnek), sajnos egyikük sem remekel, sőt a legtöbbször a digitálisan odavarázsolt orkok jobb színészi teljesítményt nyújtanak. Ők igazából a film sztárjai, ugyanis nemcsak baromi jól néznek ki, de a történetszáluk jellemzően összetettebb és kidolgozottabb, mint az embereké. Őszintén megvallva ez önmagában nem jelent sokat, ugyanis a történet terén sem feltétlenül remekel a film. Bár én messze nem éreztem annyira döcögősnek, mint amennyire sokan annak tartják, tény, hogy bizonyos szálakkal eléggé nagyvonalúan bántak a készítők, ráadásul végig olyan érzésem volt, hogy arra alapoznak, hogy a nézők tisztában vannak a lore-ral.
De miért írta azt, hogy messze nem olyan borzalmas, ha mind a történetben, mind a színészi játékban találok hibákat? Mert közben baromi jól szórakoztam! Úgy ültem be a moziba, hogy nem voltak magas elvárásaim, sőt leginkább arra számítottam, hogy a film nagyon rossz lesz, ehhez képest kaptam egy - szerintem - szépen felépített világot (sokan kritizálták a vizuális effekteket és tény, hogy vannak jelenetek, ahol kevésbé működik, de szerintem összességében vállalható lett, persze a 3D-s látvány sokat javított a dolgon), egy csomó látványos csatajelenetet és egy olyan fantasy mesét, amire már régen vártam.
Az igazat megvallva én szeretem a bugyuta fantasy filmeket. Nem a Hobbit szerű rétestésztaként nyúló akármikre és nem is a Trónok harcához hasonló komolykodó high fantasykre gondolok, hanem azokra a már-már sword & sorcery kategóriába sorolható filmekre, amikből egyre kevesebb készül (és azokból is egyre kevesebb az olyan, ami nézhető). A Warcraft pedig elsősorban ezen a területen játszik és azt kell hogy mondjam könnyedén felveszi a versenyt az olyan filmekkel, mint A hetedik fiú vagy Az óriásölő. Aki tehát szereti ezt a műfajt és nem vár a filmtől mély és következetes történetet, annak nem kell nagyon aggódni, mert a Warcraft pontosan azt nyújtja, amire a trailer alapján is számítani lehetett: két órányi campy fantasy, amiben ork fejek hullanak és a páncélok akkor is csillognak, ha órák óta vívják bennük a harcot a lovagok. Remélem a kritikai kudarc nem veszi el a stúdió kedvét a folytatásoktól, ugyanis a világban van potenciál és simán megvan a lehetőség arra, hogy a későbbiekben jóvátegyék az itt elkövetett hibákat.