Green Room (2015)

2016. július 13. - LordTotenkopf

social-share-v2.jpg
Jeremy Saulnier legújabb filmje nem csak azért jó, mert van benne punkzene, ijesztő thriller szituáció 
és elkeseredett ember ember elleni küzdelem a túlélésért, hanem mert mindezekből úgy alkot egy integráns, működő egészet, hogy nézőként még a stáblista után is nehezen tudod eldönteni, hogy milyen műfajú filmet láttál. Ha csak egy zenekaros-vérengzős filmet akarsz megnézni két nyári fesztivál között, ez legyen az. Green Room kritika.

Ez a film a zenéről szól, mert a főszereplők úton-útfélen a zenéről beszélnek, maguk is egy punkbanda tagjaiként turnéznak valahol az amerikai vidéken. Ez a film a túlélésről szól, az emberek legmélyebb ösztöneit felszínre hozó konfliktusról, amikor hirtelen minden megváltozik körülötted és a csontjaidban érzed, hogy most éppen az életedre törnek. Ez a film az eldugott helyre merészkedő városi fiatalokat szükségszerűen érő váratlan dolgokról szól. Minden hirtelen, derült égből csap le, felkészületlenül ér bárkit, aki elég hülye ahhoz, hogy besétáljon az egyértelmű csapdába. A fenti megállapítások mind érvényesek a Green Roomra. Amikor először lehetett róla hallani, hogy Patrick Stewart skinhead vezért játszik egy erőszakos filmben, sokkal többre nem gondoltam, mint hogy kapunk majd az ő tolmácsolásában egy-két jó jelenetet egy amúgy középszerű alkotásban. Aztán persze leesett, hogy a rendező az a Jeremy Saulnier, aki a Blue Ruin kényelmetlen mértékig bevonó, félig gusztustalan, félig morbid és egészen elképesztő erőszakszekvenciáit is rendezte. Na így mindjárt más.

jeremy-saulniers-green-room-is-the-punk-rock-action-flick-you-always-wanted-body-image-1433944430.jpgMerthogy itt kőkemény bőrfejű bűnözők tartják sakkban punkzenész hőseinket, csakhogy a két csoport politikai vagy egyéb hovatartozása teljesen mindeggyé válik egy idő után, intézzük el annyival, hogy egy csapat mit sem sejtő fiatal olyan helyre keveredik, ahol semmi keresnivalója és egyre sötétebb oldalát ismerik meg a helyet saját törvényeik mentén igazgató őrülteknek. És ez az utóbbi félmondat az, ami miatt azt mondhatnánk, kifejezetten horrorfilmmel van dolgunk. Maga az út eleje idilli, aztán gyülekeznek a baljós jelek, a skinheadek szórakozóhelyére vezető út felülről felvett, gyönyörű erdőket mutató képei is érzékeltetik: itt az ismeretlenbe való utazással van dolgunk. Mikor megérkeznek a helyre és tudatosul bennük, hogy nem látják őket szívesen és mindenhonnan agresszív emberek vicsorognak rájuk, mégis azt mondják: Fuck it, let's do this!

Innen még mindig elmehetne a film egy visszafogottabb krimi irányba, mégiscsak egy gyilkosság tanújává válik az egyik bandatag és ez indítja be a cselekményt. Amiért nem lesz ebből egy, valamiféle hatóságot meg nyomozói munkát felvonultató alkotás az a skinheadek válaszreakciója: az együttes tagjait azonnal visszatartják bármiféle meggondolatlan telefonálástól, illetve távozástól. Az imént a helyet saját törvényeik szerint irányító negatív szereplőkről írtam. Nos, ekkor már a főszereplőkben is kezd nyilvánvalóvá válni, hogy a máshol megszokott eljárás itt fabatkát sem fog érni. Itt mások irányítanak, és ők is a lehető legfenyegetőbb, legerőszakosabb szinten teszik. És várnak, várnak a vezetőjükre, aki majd megmondja a további utasításokat. És amikor megérkezik, egy pillanatra mindenkiben meghűl a vér, bármelyik oldalán is áll a bezárt ajtónak. Patrick Steward hideg, kimért hangon, halkan utasítja embereit és próbál tárgyalni az ajtó túloldalán egyre idegesebbé váló áldozataival. Ha azt mondanám, hogy ő egy nyugodt pók a hálója közepén, akkor enyhén fejezném ki magam. Ettől az embertől félni kell, mert kegyetlen, taktikus és felkészült. Pont az ellenkezője mondható el a szobában rekedt főszereplőkről: egyelőre nem sokat fognak fel a helyzetből, de kezd kikristályosodni bennük, hogy itt semmi esélyük.

still-of-patrick-stewart-and-macon-blair-in-green-room-2015-large-picture-1050x700.jpgÓriási előnye a filmnek, hogy remekül kezeli a tér és a szereplőgárda két részre osztását: megtudjuk mi a helyzet a skinheadek közötti kapcsolatokkal, az ilyenkor szokásos módszereikkel (ezt már nem először csinálják, az fix) és ugyanakkor a bandatagok és a velük együtt nemkívánatossá vált skinhead lány is elkezdenek valamiféle furcsa csapattá válni, mikor biztossá válik, hogy az életük mindenre elszánt emberek kezében van. Csapatként döntenek a túlélésért való harc mellett, amiben nem sok esélyük lehet, de újra azt mondják: Fuck it, let's do this!

green-room-2016-imogen-poots.pngGyorsan pörögnek az események, minden tárgy potenciális fegyver lehet, eszköz a támadásra vagy a védekezésre, a két bagázsban mindenki potenciálisan szövetséges, de lehet feláldozható is, minden túlélt percért, minden megtett méterért valakinek véreznie kell, és amikor a nácik felismerik az ebben rejlő kockázatot, ők is kezdenek elbizonytalanodni.

A véres jelenetek csak villanások a kiutat keresők kálváriájában, de pont ezek azok a momentumok, amiken a rendező elidőz. Az erőszak hirtelen jön, de nem ok nélkül, gyors, de nem észrevehetetlen, tényleg csak egy pillanat, de radikálisan megváltoztatja, hogyan nézünk áldozatára vagy elkövetőjére. Ennek a gyors tempójú, feszült játéknak a végén pedig nem megváltás következik, a sebek nem gyógyulnak be maguktól, a távolságok nem szűnnek meg nagynak lenni, továbbra is kínkeservesen kell kapaszkodnia az életébe bárkinek, aki túl akarja élni. Aztán nézőként veszel egy nagy levegőt, elindul a stáblista és azon gondolkozol, hogy milyen tragikus, hogy Anton Yelchinnek 27 évesen ez kellett, hogy legyen az egyik utolsó alakítása.

// Szerintetek is az utóbbi idők egyik legnyomasztóbb filmje, vagy Patrick Stewart inkább menjen vissza az X-Men filmekhez? Írjátok meg alulra! //

A bejegyzés trackback címe:

https://trikorder.blog.hu/api/trackback/id/tr28878690

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Flynn 2016.07.13. 19:50:49

Tegnap láttam, baziszar film.
A poszt minden mondatát tudnám cáfolni.
Még az amúgy jó színészek ellenére is kegyetlen gyenge ez a film, kidobott másfél óra, nézés után azonnal törölve lett.
süti beállítások módosítása

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható. Szóval így lopjál innen, okéka-rakéta?
Trikorder - 2015