Talán példátlanul - idén én ilyet legalábbis nem láttam - ömlik ránk a Suicide Squaddal kapcsolatos kritikák, vélemények nem ritkán vitáktól sem mentes özöne. Van aki szerint nézhetetlen, és van, aki szerint csak azért is egy remekmű. Biztos annak is van egy előzetes elvárása, aki jelen posztomat olvassa. De sajnos mindenkit el kell keserítenem: azt is, aki egy igazi parttalanul gúnyosan lehúzó kritikát várna, és azt is, aki esetleg reménykedne benne, hogy na majd most valaki érdemben fogja méltatni a DC-gonoszok filmjét. Egyszerűen ez a film érdemtelen arra is, hogy szeressem, de arra is, hogy utáljam. Közepesen menő szereplők teljesen érdektelen dolgokat csinálnak jó zenékre.

Akár tetszik, akár nem, nagyon úgy tűnik, hogy a retro, a nosztalgia, az újra felmelegített ötletek idejét éljük. Minden film/sorozat/képregény tele van a bennünk élő gyermekre, a nosztalgiára hajlamos felnőttre ható utalásokkal. Ebben a versenyszámban készült már rossz, tűrhető, és olyan alkotás is, ami a nosztalgikus utalásokon túl egy érdekes történetet, emberközeli karaktereket és valóban feszültségkeltő konfliktust is képes bemutatni. Az utóbbi kategóriába sorolható a Netflix legújabb dobása, a Stranger Things is. Szégyentelen nosztalgia, de a saját jogán is jó sorozat.

Az első trailerek megjelenése óta tudtuk, hogy ezt a filmet látni kell, amint lehet. Jómagam és párom is őrületes állatbolondok vagyunk, így nem is volt kérdés: a Kis Kedvencek Titkos Élete nekünk szól. Tartottam tőle? Igen. Megtette, amit elvártunk? Abszolút. És azon túl? Na igen…

Maradtál már le pokémonról a lemerülő aksid miatt? Hát ennek most vége! Indulj el a játékunkon és nyerj egy HP PowerPacket, amivel akár háromszor is feltöltheted a készüléked ás két telefont is tölthetsz vele egyszerre!

J.K. Rowling éve ez már megint, a Fantastic beasts and where to find them című film ősszel startol a mozikban, pár napja pedig kapható a Harry Potter and the Cursed Child (Elátkozott gyermek) színházi előadás szövegkönyve. Hosszas sorok, előrendelési listák, és évek óta nem látott tömeghisztéria előzte meg a nyolcadik könyvként is emlegetett kötetet. De vajon megérte rá várni? Vigyázat az írás extra spoileres!

Azt hitted, hogy a Pokémonok világa csupa móka és kacagás? Mit szólnál, ha azt mondanánk, hogy az emberek kannibalizmusra kényszerítik a pokémonokat? És a arra gondoltál már, hogy Koffing esetleg csak egy félresikerült kísérlet eredménye? Itt van tíz elmélet, ami után máshogy nézel majd a kedvenc szörnyeidre!

Meglett a 151. pokémon és keményebb mint bármelyik másik. Dühös és kész a világ elpusztítására. Pokémon lehet pokémon mester? A pokémon sírás feltámasztják a halottakat?  Nem tudtuk elkerülni, visszamentünk az általánosba és megnéztük/újranéztük az első Pokémon nagyfilmet.

Nincs olyan ember, akinek ne olvasott volna az új őrületről, ugye? Csatlakoztam a telefonját bámuló sétálgató tömeghez, és egy hétig nagyon komolyan játszottam. Nyakamba vettem a várost, mert kíváncsi voltam, mennyire tudom beépíteni a meló és az életem mellé azt, hogy pokémenok után rohangásszak.

Hogy milyen az élet Pokémon Go nélkül? Kicsit rosszabb, mint vele, ez a felismerés pedig rögtön egy újabbat szült: utálom a telefonom.

Bár kis hazánkban sosem tudott olyan mély gyökeret verni a Star Trek széria, mint a tengeren túlon, azt be kell látni, hogy aki szívvel-lélekkel pattant fel anno az űrszekérre, üljön bárki is a bakon (Picard rulez), valahol egész életére vele marad az érzés, amit ez a világ sugároz magából. Én is így jártam, így lelkes izgalommal vártam az elsőre furcsán lefordítottnak tűnő Mindenen túl megjelenését. Nem hiába…