Mi lett volna, ha a csernobili robbanás után a Szovjetunió ijedtében egy gomb lenyomásával leradírozza a térképről Washingtont? Mi lett volna, ha erre válaszcsapásul Moszkva is eltűnik, magyar néphadsereg vészforgatókönyve elbukik, és az atomtöltetű rakéták röpködnek mint a legyek? Homok, vér, benzingőz, szex és tuning autók: Mad Max képeslapja a posztapokaliptikus Magyarországból.
Két szocialista rozsdás műremek, két agyontuningolt autó halad a sivatagban. Lehetne ez egy rossz vicc kezdete is, de nem, mert egy látványos üldözésnek és lehetünk tanúi, ahol gyorsan kiderül, az „életben csak két ember létezik, a vesztes, […] és a győztes, aki a végén bevési az újabb győzelem jelét a rozsdás kaszniba”. Ez a Café Postnuclear világa, ahol egy pohár víz, egy kanna benzin az élet drága mulatságai. Ahol a pornókazetta másolás, a kvarcjátékok árusítása, és az autóverseny az igazi biznisz. Ahol a Pacal fogadóban olyan lányok vetkőznek, akiket megvettek két disznóért. És ahol két forintért meg 5 lőszerért talán nem gyíkhúst kapunk vacsorára.
Ebben a világban vesszük fel Johnny életének fonalát, akitől ellopták a tesója urnáját, és erre baromi ideges lesz. Aki természetesen néhány tökös tőmondat kíséretében kinyírja a tolvajt. Aki gondolkodás nélkül megmenti a lányt (a fentebb már említett strippert, Juditkát), majd miután a szabad ég alatt eltöltött vele egy szenvedélyes éjszakát és űrlényekkel álmodik, leautókáznak a Balcsira.
Ja, hogy mi? Igen űrlények. Ha eddig komolyan vetted a képregény világát, akkor innentől biztos nem fogod, de ez nem válik hátránnyá, sőt! Szépen beleolvad rejtélyes főhősünk történetébe, és tippet is kapunk, miért olyan fontos az az urna. Tehát ha nem esett le, hogy az egész képregény egy hatalmas gag, Conan a barbárostul, karakterestül, az összes rajzzal, felirattal, játékkal és technikai utalással együtt, akkor itt már biztosan le fog. És akkor most lapozz vissza és nézz meg minden panelt, érdemes!
A korszakra jellemző életérzésre ráerősít, hogy a történet narratívájához szorosan hozzátartozik egy-egy dal, természetesen a 80-as, 90-es évekből. Ha valaki azt mondja nekem, hogy milyen tök jó lenne, ha a Mad Max alatt mondjuk Hungária szólna, kiröhögöm, még is sikerült úgy válogatni őket, hogy abszolút átadja az évtized esszenciáját és hangulatát. A rajzok és a színek jók, a rajzolásba csak itt-ott lehet belekötni, az is csak egy két felirat, ami szerintem nem odaillő (Budai Dénes lendületes klasszikus képregénystílusából túlságosan kitűnik az abszolút digitális technikával készült wc-jel például), de ez tipikusan a kákán a csomó esete.
Amivel picit nagyobb baj van, az az, hogy a történet egy idő után túl gyorssá válik, olyan érzést hagyva maga után, mintha kimaradt volna 1-2 lap a kötésből. Nem látjuk az autóversenyt, és talán a legvége is megért volna még néhány panelt, annak ellenére, hogy tudjuk, folytatása következik. Ebbe is csak ezért kötök bele, mert jó lett volna még az a plusz 5 perc is, amit olvasással tölthetünk. A képregény keménytáblás kiadásban jelent meg, ami sajnos a hátrányára válik, mert nehezebben olvasható így. A kötetben helyett kapott egy öt oldalas kalauz a Kádár-korszakhoz, amiben a popkult utalásokhoz, autókhoz, fegyverekhez kapunk némi útmutatót, hogy biztosan ne maradjon ki semmilyen gag a fiatalabb generációknak sem.
Összeségében egy szuperül rajzolt, abszolút élvezhető magyar képregényt kapunk úgy, hogy Johnny nem lesz a mi kicsit sárga, kicsit savanyú Mad Maxünk. Olvassátok ti is, vegyétek meg ajándékba a szüleiteknek, régi autó mániás, posztapok vagy sci-fi rajongó havernak karácsonyra, biztos jókat fognak röhögni rajta!
