Nemrég került megrendezésre az első Vienna Comic Con, amit a new yorki comic cont is rendező csapat jegyez, így a minőség előre borítékolható volt. Túl hamar elrepült ez a két nap, és ha tízen lettünk volna, akkor sem látunk mindent. Nagyon nehéz egy ekkora rendezvényről teljes beszámolót írni, objektív listát meg pláne, így meg sem próbálkozom vele. Szóval ez egy szubjektív lista arról, ahogy én láttam.

8. Szervezés

Kezdjük ott, hogy olyan barátságos levelet kaptunk a jegyigénylésre válaszul, mintha egy őskori haver válaszolt volna, a sajtójegyet minden feltétel nélkül megkaptuk, a regisztráció gyorsan zajlott, és pár héten belül kaptuk is a tájékoztató e-mailt arról, hogy mit hogyan és hol vehetünk át.  A helyszínre megérkezve kedvesen és mosolygósan fogadtak, nem esett nehezükre angolul kommunikálni, a press center pedig tényleg az a hely volt, ahol leülhettél, pihenhettél az egész napos rohangálás közepette és intézhetted a videóid vágását vagy a posztokat. A hely (Messe Wien) hatalmas volt, mellette még másik két rendezvényt is lebonyolítottak  úgy, hogy két nagy termet  és egy nagy előadót vett igénybe csak a Comic Con. (Ebből egy csak a ruhatár volt!)  Úgy képzeljétek el mintha négy Symát egymás mellé raktak volna, és egy hatalmas folyosóval összekötötték volna. És a legfontosabb: annak ellenére, hogy egy adag örült kalimpált mindenféle fegyvernek látszó tárggyal, senkit nem maceráltak a biztonsági őrök. A beléptetésnél volt ellenőrzés, ha ott nem volt probléma a későbbiekben is békén hagytak.
A panelek időben kezdődtek és időben értek véget, mindkét színpadon profi műsorvezetők, és felkészült interjúvoltatók voltak, egy perce sem volt üres járat. Érdekes embereket hívtak meg, akik képesek is voltak jó hangulatban a munkájukról beszélni.

7. Panelek

Mindegyik izgalmas és érdekes volt, de kettőt emelnék ki mindenképp: a Giancarlo Espositoval (a Breaking Bad Gustovóját alakító színész) készült interjút, Hector Moran digital artist előadását.

Giancarlo interjúja volt a legviccesebb a két nap programjai közül, és a fő tematika az volt, hogy mennyire szereti a munkáját, legyen az a saját karakterének halálának a kitalálása, fiatalokkal való együtt játszás, vagy a saját rendezése. Mesélt vicces történeteket a forgatásokról, például, hogy a Mazerunner második részének a felvételei elég nehezen indultak, mert a fiatalok nagy rajongói voltak, így zavarban voltak. Vagy, hogy a Breaking Bad szüneteiben ő ette meg a kristálymethként szolgáló cukrot.  Nyíltan, barátságosan válaszolt a közönség kérdéseire is, így szerintem az egész conon ő kapta a legnagyobb tapsot.

Hector Moran pedig őszintén beszélt arról, hogy mexikóiként és rajongóként hogyan kezdett el amerikai mesék és képregények után rajzolni, hogyan jelentkezett egyetemre (pénzügyi, finanszírozási lehetőségek is felmerültek, készségesen elmesélte ő hogyan tudta kifizetni a tandíjat) és végül hogyan lett professzionális 3d és karakter artist Bécsben. Inspiráló története mellett beszélt az ország játékipari helyzetéről, az online önkommunikációról, tanulási lehetőségekről, különböző technikákról, hogy mit hogyan alkalmaznak a különböző cégek. Számomra talán ez volt a legérdekesebb előadás, hiszen hasonló munkakörben tevékenykedek, és sok a hasonlóság a két ország helyzete között mind tanulási mind munkafronton.

6. Különleges boltok

A japán macskás plüsshegyek tengerében volt egy-két bolt, aminek a kínálata erősen megdobogtatta a szívünket, ha másért nem, azért mert igazi különlegességeket árult. Volt, aki a retró képregényfigurákra specializálódott, volt aki a steampunk szubkultúra igényeit elégítette ki (a ruhákon és kiegészítőkön át a fegyverekig, pennákig), volt aki retró konzolokat és játékokat árult. Voltak nagyobb figurás boltok is, és bár nem panaszkodhatunk a Holdfényteamre, voltak olyan standok ahol egyszerű szemlélőként is kicsordult a könnyem, hát még ha be is találtak valamivel .(Én a Valves dolgokra pörögtem rá, illetve a Tokyopop standjánál ragadtam le, trg a Halós dolgokra meg a képregényfigurákra pörgött rá).

5.Konzolok, játékok, programok

Mind a három nagy konzolgyártó képviseltette magát az éppen aktuális címeikkel, illetve a Ubisoftnak külön standja  iavolt (egy kis mini daruról lehetett kipróbálni milyen is az a leap of faith, valamint ki lehetett próbálni az új játékaikat), a Media Marktnál VR szemüvegeket lehetett kipróbálni,  és egy 3d-s iskola is képviselhette magát, ahol ZBurshban (ez egy digitális szobrászprogram) alkottak egy Wacom Cintiqquel valós időben. Elfogultan mondom, hogy ez a legjobb, legintuitívabb és leglátványosabb 3D-s szoftver jelenleg, így itt is kicsit leragadtam. Nem csoda, mert az artist pikkpakk kigyurmázott egy olyan karaktert, hogy a mellettem álló kisrácok félve, de odamentek kérdezősködni. Ez azért is egy jó dolog szerintem, mert ahogy fentebb említettem, még az osztrákoknál is gyerek cipőben jár a 3D oktatása,valamint nem tekintenek rá karrier lehetőségként, így nem árt a kedvcsináló, és ennél jobban nem is lehetne.

4. Meinmangashop.de

Először nem láttam hová is keveredtem, csak hogy az eladók, rajzolnak, festenek, a körülöttük állók pedig kérdezgetnek. Aztán mikor közelebb kerültem, láttam, hogy mit árulnak, így az előre megszabott keretem több mint felét itt költöttem el. Ha valaha jártál már művészellátóban, vagy bármilyen papírboltban itthon, akkor tudod, hogy elég limitáltan lehet kipróbálni a dolgokat, működés közben pedig maximum youtube videók formájában látod. Sőt, a displayekről ne vegyél semmit, mert félig elhasznált filcekkel, tollakkal találod magad szemben. Arról pedig ne is álmodj, hogy kibontanak neked valamit!
 A lányok angolul csak konyhanyelven tudtak, én meg szintén nem igazán beszélek jól németül így keverék nyelveken kézzel - lábbal, de lelkesen válaszolták meg az összes kérdésem, kipróbálhattam a festékeket, filceket hogy könnyebben tudjak dönteni, mire van szükségem, a különlegesebb dolgoknál pedig elmagyarázták, hogy hogyan lehet jól használni. Mindezt fél áron, mint amennyiért itthon be lehet szerezni. Követelek egy magyar boltot!

3. Coslpay

Nem számított, hogy amatőr vagy profi szinten, de a közönség 80 (!) százaléka be volt öltözve. Volt itt low budget boldog Hulkon át a díjnyertes Transformersig minden, amit el tudtok képzelni. Nem számított, hogy anyuka vagy, és a kisbabáddal jöttél, kisgyerek, tini, vagy felnőtt férfi vagy, mindenkin volt valami kiegészítő, kellék.  Több profi cospleyes is eljött, ők tartottak paneleket is, a rajongók és a cosplay iránt érdeklődők pedig kérdezhettek tőlük, technikákról, inspirációkról.  Lépten-nyomon fotózkodtak az emberek, rengeteg igényes megoldás volt.

2. Artist Alley

Ennek a területnek a fő mozgatórugója a híres képregény rajzolók, digital artistok és a professzionális cosplyerek voltak, de szép számmal lehetett találni egyéni alkotókat vagy alkotó csoportokat is. Ez nálunk nem egy megszokott jelenség, hogy fanartokat,  egy-egy  kis alkotó (általában lelkes amatőrök) munkáit így meg lehet venni, át lehet lapozni a portfólióját és ha tetszik valami hazaviheted. Ha kisebb összeggel támogatnád a munkáját, akkor pedig printeket, képeslapokat, kitűzőket is vehetsz, amiket szintén ők készítenek. Voltak szobrászok, indie képregényesek is, nagyon színes és változatos volt a felhozatal. Itt nyugodtan lehetett beszélgetni az alkotókkal, vagy véleményezni egymás munkáját. Muhamad Asrarnál (ő rajzolja most a fő Avangers címet is) álltunk éppen és egy srác mutogatta neki a képregényét. Egy előadásban pont előtte mondta el, hogy ő is így jutott munkához még a pályája elején, és nagyon cuki volt, hogy mikor már csak mi voltunk ott, akkor elkezdte mondani, hogy nem hiszi el még mindig, hogy most már hozzá jönnek tanácsért.

1. Hangulat

Habár rengetegen voltunk, még is nagyon családias hangulatú volt az egész. Bármikor odamehettél bárkihez egy fotó erejéig, mindenki nagyon segítőkész és türelmes volt, nem volt egy rossz szó, hiszti vagy panasz sehol. Minden geek szubkultúra megtalálhatta a saját kedvencét, a társasokjáték rajongóktól kezdve, a wargamingeseken, az animés-mangásokon, a videoátékosokon és a képregényeseken át, mindenki. Az egyik pillanatban Deadpoolok vonultak, a másikban a helyi Gyűrűk Ura fanok, közben a terem másik végén épp a helyi 501-esek viháncoltak. Ide azért jöttek az emberek hogy jól érezzék magukat, és ez maradéktalanul teljesült.