A 2008-as Cloverfield mindenkit meglepetésként ért és úgy néz ki, hogy a J. J. Abrams és a Bad Robot folytatni szeretnék ezt a hagyományt, ugyanis a 10 Cloverfield Lane szintén a semmiből jött és legalább annyira meglepőre sikerült, mint elődje.
A legtöbb kritikánkban igyekszünk elkerülni a spoilereket és ahhoz, hogy a Cloverfield Lane 10 igazán jól működjön, erre szükség is van. Vannak olyan filmek, amik elviselik a spoilereket, a Batman Superman ellen első trailere lelőtte a nagy meglepetést, de a 10 Cloverfield Lane más. Minden tényleges információmorzsa elvesz egy kicsit az élményből, éppen ezért ebben a kritikában igyekszem a lehető legkevesebbet megosztani a történetből és a film fordulataiból.
Mert ez a film fordulatos. Ne arra gondoljatok, hogy folyamatosan új helyzeteket, új szereplőket vagy új helyszíneket dob be. Nem, a történet egy bunkerban játszódik, három szereplő van, akik közül az egyik (Howard - John Goodman) azt állítja, hogy eljött a világvége (mi az oka? vagy az oroszok, vagy az idegenek, vagy valami más), a néző pedig folyamatosan a főszereplő (Michelle - Mary Elizabeth Winsted) nézőpontjához van kötve. Csak annyit tud, amennyit ő, csak annyit lát, amennyit ő, és ezt a film maximálisan ki is használja, folyamatosan bizonytalanságban tartva minket. Howarddal nyilvánvalóan bajok vannak, mintapéldánya a paranoid és abuzív embereknek, de mi van, ha nem hazudik és tényleg eljött a világvége? Vagy, ami még rosszabb Michelle-re nézve, mi van, ha valójában egy szörnyeteg, aki előre kitervelt módon elrabolta?
A történet kibontása közben a Michelle és a vele együtt - önkéntesen - raboskodó Emmett (John Gallagher Jr.) folyamatosan újabb és újabb információkhoz jutnak, amik alapján át kell értékelniük a helyzetet, ugyanúgy, ahogy a néző elvárásai is folyamatosan változnak a film során. A fordulatok pedig működnek, az egyes leleplezések nem válnak hatásvadásszá, hanem folyamatosan növelik a feszültséget, pontosan úgy, ahogy egy ilyen témájú filmnél az szükséges. A kiváló forgatókönyvet pedig nagyszerű rendezés, kamerakezelés egészíti ki. Nincsenek fölösleges képek, mindennek, amit a kamera megmutat szerepe van.
Nem esett még szó a színészekről, pedig mindhárman kiváló alakítást nyújtottak. Mary Elizabeth Winsted nagyszerűen játssza a főhőst, John Goodman Howardjánál ijesztőbb karaktert pedig nagyon rég láttam filmvásznon. Egyedül Emmett karakterével nem voltam kibékülve eleinte, azonban a film közepére ő is helyrerázódik és bár messze nem lesz annyira kidolgozott szereplő, mint az előző kettő, jól kiegészíti őket, ugyanúgy, ahogy Gallagher játéka is kiegészíti Goodman és Winsted párosát. Hármójuk összjátéka igazán dinamikussá teszi a filmet, a feszültség pedig szinte végig tapintható közöttük, hozzájárulva ahhoz a baljós légkörhöz, ami folyamatosan jelen van.
A 10 Cloverfiel Lane, akárcsak elődje, igazi meglepetésfilm, ami nem hagyja nyugton a nézőt, hanem folyamatosan elvárja, hogy újragondolja a látottakat. A műfaját nem újítja meg, de az erős karakterizációnak és a biztos történetvezetésnek köszönhetően így is egyedi élményt nyújt, ráadásul a film zárlata nemcsak meglepetéseket tartogat, hanem egy olyan lezárást is, amit sok más hasonló film nem szokott meglépni.
A filmet az UIP-Dunafilm forgalmazza.
// Nektek hogy tetszett a film? Írjátok meg alulra! //
