"Letéphető-e a daimón maszkja? Be lehet-e tekinteni a rettenet mögé, amely a vele szembekerülő arcokat elborítja? Dr. Larkin a Pascal-kötetet összecsukva ezeket a kérdéseket fogalmazta meg, a képzelet alakzatainak anatómiája kísértette gondolatait. Azt szerette volna megérteni, hogy a több mint 700 évvel ezelőtt, az Appenninek között fekvő monostorban történt különös események hogyan kapcsolódhatnak össze az elmúlt napokban Londonban és környékén történt különös eseményekkel, állát két ujja közé fogva tűnődött a feladványon, amikor váratlanul tudatába hasított a felismerés, hogy valaki áll mellette."
George B. Marwell: Világok útvesztője
Április 25-én családilag ellátogattunk a Millenárisra a Nemzetközi Könyvfesztiválra, majd testületileg megrohamoztunk egy pavilont, ami krimi és science fiction árusítóhelyként hirdette magát.
Az eladó hölgy nagyon derekasan tűrte míg lebontottuk majd újjáépítettük a sátrat, végül azt mondta érdemes lenne vetnünk egy pillantást George B. Marwell nemrégiben megjelent, Világok útvesztője című könyvére, ugyanis a szerző néhány óra múlva dedikálni is fogja azt. Az addig türelmetlenül körülöttünk toporgók a cím hallatán hozzánk sorban állókká avanzsálódtak, kiderült, hogy mindenki olvasta és mindenkinek volt róla néhány pozitív gondolata is. Azt is megtudtuk, hogy valójában a regény szerzője Balikó György, egy magyar filozófia professzor. Művével kapcsolatban elhangzottak a "krimi", a "tudományos fantasztikus" és a "filozofikus" kifejezések is, szóval anyukámmal összhangban úgy döntöttünk, hogy megér egy próbát a dolog, ugyanis a családi szótárban ezeknél nem nagyon vannak gyakran koptatottabb szavak.
A regénynek egyetlen igazán újszerű eleme sincs, kezdve az álnéven megjelentetéstől a feldolgozott témákig, ennek ellenére meg tudom érteni és egy kicsit át is tudom érezni a Könyvfesztiválon lelkesedők izgalmát.
Az alaptörténet nagyon egyszerű. Londonban egy sorozatgyilkos szedi áldozatait, de nem a közönségesebb fajtából, hanem azok közül, akik szimbólumokat vésnek különböző éles tárgyakkal szerencsétlen áldozataik homlokába. A Scotland Yard kinevezi Hampton felügyelőt a nyomozás élére, aki annak ellenére, hogy meglehetősen intelligens és jól tájékozott nem tudja kibogozni a szálakat, ezért a biztonság kedvéért segítségül hívja régi ismerősét, a világtól elvonultan élő Leonard Larkin bölcsészprofesszort. Amint a könyvek nagy barátja bekerül a képbe, gyorsan felbukkan azért egy szekta és egy titokzatos társaság is, a nyomok pedig egyre inkább egy távoli kolostorra irányítják az ügyön dolgozók figyelmét. A kibontakozó rejtély olyan, mint egy fordított matrjoska-baba, ahogyan egyre több minden derül ki, úgy tágul az összefüggésrendszer is.
Persze mindennek a kulcsa a filozófia, és az irodalom rendkívül alapos ismerete, ugyanis elkövetőink nem kisstílű gazfickók, hanem ezen a világon is túlmutató összeesküvők, akik ellen bár néha muszáj, hosszútávon azért nem érdemes fegyverrel küzdeni.
Ahogy már azt jeleztem semmi újdonság, ezt már olvastuk Eco-tól A rózsa nevében, aztán pedig Browntól A da Vinci-kódban is, meg persze a Sherlock Holmes-t is kipörgettük már ilyen vagy olyan formában.
Mindezek ellenére a regénynek tényleg vannak olyan erényei amik miatt igazán érdemes hozzákezdeni. Az egyik indokom mellette az, hogy bár a mű határozottan megfér a science fiction világában mégis egészen az utolsó fejezetekig folyamatosan arra késztetett, hogy megkérdőjelezzem ezt az állítást. Állandóan visszaolvastam, racionalizáltam, nyomoztam és fogalmam sem volt, hogy szeretném-e azt egyáltalán, hogy a valóság függönye szétfoszoljon előttem vagy sem, mert ez a könyv csodálatos elemek nélkül is megérdemelne egy helyet a polcomon.
A másik ami határozottan a szerző javára írható, hogy bár megszámlálhatatlan mennyiségű irodalmi, filozófiai és tudományos utalást vonultat fel, mégsem válik csak egy bizonyos ebben járatos réteg privilégiumává a megértésük, mert minden tételt alaposan kibont, magyaráz és összefoglal, de olyan szórakoztató módon, hogy biztos vagyok benne, hogy olvasás közben minden rendszeresen bölcsész vicceket elsütő haver fejében megfordul egy pillanatra, hogy nem is hangzik ez igazából olyan rosszul.
Szóval ha érdekel miért is lehet fontos az alef, mi volt a tetraktüsz , mi különbözteti meg a daimonokat a digimonoktól vagy éppen mit írt Platón, Szent Ágoston vagy Damaszkiosz időről és valóságról akkor itt a lehetőség...
