Ismét egy roguelike szerepjáték van terítéken, ezúttal a felülnézetes bit Dungeon II, melynek első része webes játékként vált ismertté és kedveltté. Démonok, klassz cuccok, permanens halál, valami azonban mégis hiányzik ahhoz, hogy igazán emlékezetes legyen.
Mindenféle bevezető nélkül egy tábortűz mellett találjuk magunkat, főhősünk mellett egy lány szelleme lebeg. Ha beszélünk vele, belénk száll a lelke és arra kér bennünket, abban az egy mondatban amit hősünkhöz szól, hogy a lelkét helyezzük végső nyugovóhelyére. Az irányításra vonatkozó infókat egyébként az Escape billentyű lenyomásával érhetjük el, valamint Enterrel állíthatjuk át, hogy teljes képernyőn vagy ablakban fusson a játék. Haladni négy irányba tudunk, egyetlen gombbal kell támadni és védeni is, szóval az irányítás meglehetősen szimplisztikus.
Akárcsak a játékmenet. Van egy "felső" és egy "alsó" világ, azaz a felszín és a katakombarendszerek. Térkép egyikhez sincs, így meglehetősen nehéz eligazodni, de mivel a randomgenerált ellenségek gyakorlatilag mindenhol egyforma erősek, nem is igazán számít, hogy merre indulunk. A fejlődés gyors, ahogy kapunk pár felszerelést és új fegyvert, szinte semmi nem állhat az utunkba.
Ha mégis meghalnánk, akkor mindenünk odaveszik, beleértve a felszerelésünket és a tapasztalatpontjainkat is, és kezdhetjük az egészet elölről. Ez azonban nem túl valószínű, ha kicsit odafigyelünk az életpontjainkra és néha kivédünk egy-két támadást, nem lehet túl nagy baj. A bit Dungeon II egyszerűsége ellenére, vagy éppen annak köszönhetően, megvan benne az az addiktív faktor, ami miatt újra- és újrakezdi az ember a játékot, még ha amúgy más kvalitásai nem is annyira erősek.
Az ellenségek kinézetre nagyon változatosak, sokfélék, de ha sikerül a kezdeteken túljutni, akkor szinte mindet le is rendezhetjük egy-egy ütéssel. Én egy idő után már nem is nagyon figyeltem, hogy mi jön szembe, csak kaszaboltam őket. Az alapötlet egyébként egyszerű, a felszínen találjuk a katakombák bejáratát, ezekből több is van, mind ellenségekkel teli szobák szövevényes rendszere, amiknek a végén egy-egy főellenség vár ránk.
Az egyszer használatos tárgyak között megtalálhatunk mindent, ami egy klasszikus Zeldához hasonlatos játékból nem hiányozhat: kapunk kétféle kulcsot, az egyik a sima ajtókat nyitja, a másik fajtára közvetlenül a főellenségek előtt van szükség, emellett néha találhatunk gyógyító bájitalt is, illetve gyűjtögethetünk az ebben a világban használatos fizetőeszközből is. Ez az egyetlen dolog, ami karakterünk halálakor nem vész oda. Ezeket NPC-knél tudjuk felhasználni, vehetünk rajta fegyvert vagy felszerelési tárgyakat. A karakterek sajnos igen szűkszavúak, elférne egy kicsivel több háttértörténet a "dungeon crawling" mellett.
Másrészt újabb és újabb fegyvereket és felszerelést kapunk, van minden amire csak vágyunk: tőrök, kétkezes kardok, mindenféle szuper extrákkal bíró páncélok, ezeket véletlenszerűen kapjuk az elhullott ellenségekből, illetve a helyenként fellelhető ládákból. Emellett még attribútumpontokat is gyűjtögethetünk, karakterünk más játékokban is szokásos tulajdonságait fejleszthetjük, például ügyesség, erő, intelligencia, és így tovább. Mivel alapból a karakterünk mindenben a nulláról indul, a különféle attribútum bónuszokkal rendelkező felszerelési tárgyakkal együtt úgy alakíthatjuk az erősségeit, ahogyan nekünk tetszik.
Hatalmas negatívum számomra az, hogy a területek randomgeneráltak, emiatt teljesen hiányzik belőle minden, ami miatt például a Zelda katakombáit annyira szerettük: főként a következetes fejtörők - a bit Dungeon II-ben csak ráállunk néhány kapcsolóra, térkép híján körbe-körbe megyünk párszor ugyanazokon a szobákon és folyosókon, megölve mindent ami az utunkba kerül, és a vakszerencse folytán pár perc után úgyis ott bukkanunk ki, ahol tovább tudunk menni.
Pozitívumként viszont ott a grafika, a bejárható terület - bár nem elég változatos, a dizájn egységes és szép. Továbbá pörgős a harc, nem kell mindenféle képességek aktiválásával, különféle fegyverek váltogatásával foglalkoznunk, szóval aki arra vágyik, hogy démonokat öljön szó szerint halomra, és eközben kikapcsolódhasson, és ne kelljen fejtörőkön agyalnia, annak ez a játék biztosan jó szórakozást fog nyújtani, legalább arra az 1-2 órára, amíg a végigjátszás tart. És ha vége, kezdhetjük elölről, egy kicsivel nehezebb fokozaton, ugyanis a készítők a többszöri végigjátszás opciójára is építettek.
bit Dungeon II a Steam-en / iTunes-on / Google Play-en
