Ha mindig is a világ legjobb apukája szerettél volna lenni, akkor nem ebben a játékban leszel az, valószínűleg. Én legalábbis néhányszor fejbe vertem a kölyköket a tejes flakonnal, meg a hamburgerhúst is leejtettem párszor a földre, mielőtt a tányérra került volna...
Az Octodad: Dadliest Catch a 2010-es Octodad folytatása, melyet a chicago-i DePaul egyetem diákjai készítettek. A második rész már az általuk alapított indie fejlesztőcsapat, a Young Horses műve. Ebben a részben is a címszereplő polipot irányítjuk, aki feleségül veszi élete párját, majd két szép gyermekkel ajándékozza meg. Csak az nem tűnik fel senkinek, hogy egy polip. És az a cél, hogy lehetőleg ne is derüljön ki. Amire jó esély van, ha a tengerbiológusokat elkerüli, mert ők aztán felismerik a polipot, ha látnak egyet.
A játék irányítása katasztrofális, a 2008-ban őrületesen népszerűvé vált QWOP-ra hasonlít, de talán valamivel kevésbé frusztráló. Ez azt jelenti, hogy külön-külön parancsolunk Apa "lábainak" és "kezeinek", egy gomb lenyomásával válthatunk a felső és az alsó végtagok között. Az eredmény gyakorlatilag pont olyan, mintha egy igazi polip menne bevásárolni vagy próbálná meg lenyírni a füvet. Ám mindezeket a hétköznapi, könnyűnek tűnő feladatokat körültekintéssel kell végeznünk: ha túl sok mindent borítunk fel vagy túl furán viselkedünk, a környezetünkben tartózkodók megneszelik, hogy valami nem stimmel Apával. Azt, hogy mennyire gyanakodnak, egy sáv jelzi, ami a választott nehézségi fok függvényében egyre inkább betelik, hogyha például figyelő pillantások kereszttüzében találunk átbukdácsolni néhány asztalon és széken.
A sztori nagyrésze ilyen hétköznapi tevékenységekből áll - tartsd rendben a kertet, álcázd magad embernek, segíts a bevásárlásban, tegyél úgy mintha nem egy lábasfejű lennél, kísérd el a családod az Akváriumba, viszont amennyire unalmasan hangzik, annyira vicces, ahogy a lehetetlen irányítás miatt puhatestű főhősünk össze-vissza szerencsétlenkedik mindennel.
A játék képi világa rendkívül leegyszerűsített, de azért éppen elég elem van a környezetben, amivel interaktálhatunk (azaz inkább leverhetünk és aztán beleakadhatunk), és a feladatok is eléggé sokfélék. Azért néha előfordul, hogy kissé repetitívnek éreztem, de a főellenség fel-felbukkanása és a tény, hogy az irányítást lehetetlen megszokni, ezeket a pillanatokat is segített átvészelni. A főgonosz egyébként polipunk szomszédja, Mr. Fujimoto, aki ismeri Apa titkát, és feltett szándéka, vagy inkább a rögeszméje, hogy leleplezze és megfőzze.
A karakterek is egészen szórakoztatóak, Scarlet, Octodad felesége újságíró, a gyerekekkel együtt pedig sok humor forrása. Néhány flashback során megtudhatjuk, hogy miért alakult úgy, hogy Apu embernek álcázza magát, és hogy hogyan ismerkedett meg, majd házasodott össze Scarlettel. Már azt a magyarázatot is hallottam erre a játékra, hogy Octodad valójában alkoholista, és a függőségét próbálja titkolni a családja elől. Végülis ez is egy érdekes nézőpont, ahonnan a sztorit vizsgálhatjuk.
Az Octodad:Dadliest Catch könnyed szórakozást nyújt, különösebben komoly kihívásokra nem kell számítani. Az irányítást ugyan lehetetlen megszokni, de ez is az élmény része - eleinte tényleg minden vicces, amit csinál, de a kezdeti "sokk" után sem tűnik el teljesen a bénázásból adódó vicc-faktor. Ugyanakkor elég sokszor kell a hétköznapi feladatokat "nem hétköznapian" megoldanunk - én néha elfelejtettem, hogy egy polipot irányítok, ezért nem is kell mindent úgy csinálnom, ahogy egy ember tenné.
Octodad: Dadliest Catch a Steamen
