A Leviatán ébredését még a nagy tavaszi könyv vásárlásom alkalmával szereztem be, a kisebb toronyból pedig ezt, és John Scalzi Vének Háborúját hagytam utoljára, mert úgy voltam vele, azt a sorozatot veszem meg előbb és olvasom tovább, ami jobban tetszik. A leviatán kiütéssel győzött, nem csoda, hiszen az utóbbi évek egyik legjobb szériája a Daniel Abraham – Ty Franck szerzőpáros űroperája. (James S. A. Corey álnéven publikálták.) Szerencsére a SyFy csatorna úgy gondolta, hogy képernyőre kívánkozik, és ha odafigyelnek, valamint némi önkritikát gyakorolnak, az évtized legnagyszabásúbb sci-fi - thriller sorozatát rakhatják le az asztalra. Elfogult ajánló következik, kevés spoilerrel.
Az emberiség elkezdte kolonizálni az űrt, és fajunk három nagyobb frakcióra szakadt: a Föld, a Mars és az övbeliekre, (mellettük még több kisebb csoport van, például a kisbolygó öv lázadói). Természetesen a különböző csoportok között mindennapos a feszültség. Ebben a szituációban vesszük fel a fonalat a könyvben Miller nyomozónál (Thomas Jane) az övben, valamint Jim Holdennél (Steven Strait) a Canterbury nevű jégszállító bányász hajón. Millert egy politikailag és gazdaságilag is fontos cég vezetőjének a lányának, Julie Maonak, megkeresésével bízzák meg, Holden és a legénység többi tagja pedig egy űrhajót fedeznek fel, a Scopulit, és amit ott találnak azzal megpecsételik a saját és sok millió más ember életét. A sorozat pilotjában hozzájuk csatlakozik Avasarala (Shohreh Aghdashloo), a Földi hatalom az ENSZ közigazgatási államtitkár helyettese, akinek valószínűleg a politikai hatalom jelképes képviselete lesz egyelőre a feladata, hiszen ő csak a második kötetben a Kalibán háborújában tűnik fel.
A sorozat egyelőre követi a könyv személyközpontú narratíváját, (a fejezetek is az ő nevüket viselik, akkor is, amikor már a szálak egybeértek) ami jó, mert a különböző frakciók és motivációk jobban elkülönülnek és az egyes emberek egyéni szűrőin keresztül egy-egy esemény is más megvilágításba kerül. Mivel éles helyszínváltások vannak így, jobban ki tudja használni a szerzőpáros a kontrasztokat a különböző kolóniák élethelyzete és hangulata között. Így lesz a kezdetekben Miller története egy noiros, alkoholban és füstben gazdag nyomozás, amivel szemben Jim és a legénysége a klasszikus kalandozós űrhajós sci-fit viszi tovább, Avasarala által pedig betekintést nyerünk abba, hogyan is működik a politika ebben a világban. A második könyvtől kezdve pedig még több szereplőt hoznak be, ezáltal tágítva a világról kapott képünket, de számtalan tényleg jó mellékszereplőt is kapunk már az első részben is. A könyvek legnagyobb erénye (az izgalmas és nem túl kiszámítható történeten kívül), hogy a karakterek ténylegesen emberként viselkednek, az eseményekre a személyiségüknek megfelelően reagálnak és a döntéseik, akár pozitív, akár negatív irányba terelik őket, a későbbiekben is hatással vannak rájuk. Valamint, mivel egy-egy szereplőt több karakter szemén át is látjuk, ezért még nagyobb hangsúlyt kapnak az eltérő vélemények, ami igazán élővé teszi a karaktereket.
Ezt várom a sorozattól is. Hogy szeressek, utáljak, beleéljem magam, szurkoljak, visszatartsam a levegőt, hogy magamba mormoljak, hogy: „ne ő még nem halhat meg, ne, ne, ne”. Az első rész alapján szerintem több mint rendben vannak a színészek. Millerre nem találhattak volna alkalmasabb színészt, mint Thomas Jane, számomra olyan, mintha az agyamból lépett volna elő, az utolsó arcizomrángása is tökéletes volt, pedig kifejezetten az a karakter, akit utálok, de imádom utálni. A többiekre is igaz ez, a színészeket nagyon körültekintően választották ki, ténylegesen sikerült olyan karaktereket találni, akik illenek a szerepre külsőleg, és képesek el is játszani azt.
A SyFy nem csak a színészekre figyelt nagyon oda, hanem jó pár hónapja építik a hátteret is a sorozathoz. A honlapon július óta szivárogtatják a concept artokat, apró információ morzsákat, videókat, híreket. Bemutatják a színészeket, a karaktereket, fejlesztettek hozzá egy appot, amivel két helyszínt is be lehet járni, ha pedig van Google VR Cardboxunk, megtehetjük ezt 3D-ben is. Elolvashatunk egy prequelt, valamint megnézhetjük a pilotot. A blog részen pedig interjúk és érdekességek vannak megosztva.
A nagy kérdés számomra az volt igazán, hogy hogyan fognak egy sorozatba ennyi cgi-t bepakolni, és ha ténylegesen mindent úgy mutatnak be, ahogy a könyvekben szerepel, akkor milyen minőségű lesz a látvány a sorozatos költségvetésből. Az az igazság hogy szavam sem lehet, alig pár éve filmekben is hasonló volt, tv-re ez tökéletes. Az első részt laptopról néztem, közepesen jó minőségben, és így is több volt, mit korrekt (ahogy a madár repked alacsonyabb gravitációnál az övben, az nagyon jól ki van találva), kíváncsi vagyok full hd tv-n mit tud majd, és csak reménykedek, hogy nem lőtték el a teljes költségvetést a pilotra. Emellett amúgy a valós helyszínek és szépek voltak, jelenleg a Pinewood stúdió 3 legnagyobb hangárjában folyik a forgatás, és mindent megépítenek, amit lehet, úgyhogy van egy sanda gyanúm, hogy a SyFy az átlag költségvetésük többszörösét költi most el, és igencsak egy lapra tett fel mindent. Kifejezetten érződik, hogy a nagy elődök nyomába szeretne lépni ezzel a sorozattal, és legyünk őszinték, nagyon hiányzik egy tényleges jó, egyedi és modern űropera a palettáról. Mert sokszor újra lehet nézni a Battlestar Galacticát, de nem árt néha beújítani.
Összességében a pilot alapján mindenképpen ajánlanám a sorozatot, a könyvek pedig must have kategóriások. A sorozatot a tévében december 14-én mutatják be, de a pilot már elérhető a SyFy honlapján, a könyv pedig magyar kiadásban jelenleg a negyedik kötetnél tart a Fumax kiadó gondozásában. És mormoljunk el egy imát, hogy a SyFy maradjon ennél a minőségnél, és még nézzék is, mert az még borzasztóbb lenne, ha csinálnának végre megint egy tényleg komolyan vehető sci-fi sorozatot és elkaszálnák.
