Robert Kirkman ma az egyik legnagyobb név a képregény műfajában. Az egyik legjobb kiadó, az Image Comics szerkesztője, megkérdőjelezhetetlen kult státuszt vívott ki magának a The Walking Deaddel, ami sorra nyeri a legrangosabb képregényes díjakat. Ezért amikor a Glasgow Comic Conon megláttam az ördögűzős képregény első kötetének gyönyörű borítóját, nem volt kérdés, hogy beszerezzem.

Ahogy említettem a képregény a démoni megszállás és az ördögűzés témáját veszi alapul, de aki a hasonló műfajú horrorélményeiből indulna ki, az rosszul teszi, ugyanis Kirkman erőssége (csakúgy, mint a Walking Deadben) ismét a karakterekben rejlik és a horror mellett a drámára is nagy hangsúlyt fektet. A sztori in medias res indul, a címszereplő sivár és magányos életébe úgy nyerünk betekintést, hogy a fontos alapinformációkat elhallgatja előlünk a szerző és csak flashbackek formájában tudunk meg információkat arról, hogy ki is ő és milyen sötét titkokat rejteget. A helyszín a sokszor látott tipikus amerikai kisváros, azonban a történet miszticizmusa és Azaceta képei teljesen más megvilágításba helyezik. Ezt akár szó szerint is lehet érteni, ugyanis Azaceta nagyon szép fényviszonyokat ábrázol: alkonyat, félig megvilágított belsők, satöbbi. Süt az atmoszféra már a képekből is és ebben van valami nyugtalanító, ugyanis a történet előrehaladtával egyre több szörnyűség történik a kisvárosban. Méghozzá a démoni megszállások adják a konfliktus gerincét, valamint a főhős, Kyle Barnes azon képessége, hogy meg tudja szabadítani a megszállt embereket démonaiktól. Csakhogy nagyon nem akaródzik neki ezt a képességét használni, ugyanis nem tudja feldolgozni, hogy az ördögűzés folyamata során ténylegesen, fizikailag is bántania kell a "gazdatestet".

Ennél pontosabb magyarázatot nem kapunk, de végülis logikus, hogy a láthatatlan démonnak helyet adó test fizikai pusztítása elősegíti a gonosz távozását. Ezen kívül egy súlyos családi tragédiát szintén képtelen feldolgozni: az első, önvédelemből, ösztönösen lebonyolított ördögűzésének alanya saját anyja volt, aki az előtörő agresszió hatására kórházba is került. Ezért él egyedül, családtagjai által megvetve és képességének használatától tartózkodva. Nem szállják meg démonok, de az átlag emberek között sincsen helye.

Magányos életét csak egy pap látogatásai dobják fel valamennyire, aki természetesen a gonosz erői elleni harcot tekinti hivatásának, és igyekszik Kyle-t is rávenni, hogy ebben segítségére legyen. Amikor egy furcsa eset elkövetőjében megtalálnak és ki is űznek egy démont, beindulnak a dolgok. Megjelenik a városkában egy névtelen férfi, aki az arcán nos, khm ördögi mosollyal szadizza a lakosságot. Úgy tűnik tehát, hogy az összecsapás jó és rossz között elkerülhetetle. És pontosan itt ér véget a havi rendszerességgel megjelenő sorozat első hat számát összegyűjtő kötet. Egyáltalán nem kell csalódnunk, Kirkman csak nagyon kevés ördögűzős klisére támaszkodik annak érdekében, hogy inkább a szereplőket és vívódásaikat előtérbe tolva egy egyedi és sokfelé elágazó történetet kapjunk. A természetfeletti horror rajongóinak kötelező, mindenki másnak erősen ajánlott a műfajtól függetlenül is érdekes karakterek és atmoszféra miatt. És még egy jó hír a végére annak, aki esetleg kedvet kap a műhöz: egy amerikai kábelcsatorna már forgatja is a sorozatot Kirkman felügyelete alatt szóval még sokat hallhatunk róla.