Ha túltetted magad az elszabadult őrült vadászon és a házadat elfoglaló állatkerten, akkor itt a következő nagy kaland. Kapcsold be a biztonsági övedet és készülj fel, mert a Zathura az őserdő helyett az űrbe repít.
Mistwalker
Ez tipikusan olyan film, ami egy kellemes/másnapos vasárnapi kanapén-fetrengésre tökéletes alkalmas. A történet maga semmi extra: a srácok játszanak, a gép kidobja a kártyát, történik valami rossz dolog, amit megpróbálnak megúszni, megússzák majd a végén happy end. A csavar borzasztóan nyilvánvaló, de nem rovom fel hibának, mert ez egy másik generációnak szól, nem nekem. Annyit tennék még hozzá, hogy szerintem kifejezetten megkésett film, ezért nincs akkor hype körülötte, mint az elődjénél. Ha nem várnak 10 évet vele, simán kultstátuszba kerülhetett volna a mai húszas-harmincas korosztálynál, így azért bennem van, hogy ez egy utánzat, bár annak egy rendkívül szerethető formája.
Kinek ajánlom: 10 éves kor alatt bárkinek, Jumanji rajongó felnőtteknek
Kinek nem ajánlom: Ha fárasztanak a mesék és utáltad a Jumanjit, akkor ez nem a te filmed
Padrepapp
Én nem láttam ezt a filmet gyerekkoromban, így most frissen nézve nekem kimaradt a nosztalgia faktor, és úgy érzem ez lett volna az egyetlen esélye a filmnek, hogy teljes értékében élvezni tudjam. Ne értsetek félre, ez egy jó film, ha 6-10 éves az ember, vagy ha a családjával nézi. Tim Robbins zseniális, de csak kis szerepet kap apaként. Kirsten Stewart szinte csak a filmet előremozgató tárgyként üzemelt, egészen, míg ki nem olvad, és utána sem kapott nagyobb részt a filmben, minthogy végig kisgatyában flangálva (amivel semmi bajom) belezúgjon az eltévedt asztronautába, akit Dax Shepard alakít. A két gyerek és Dax közös játéka talán a legjobb a filmben. Habár mi a bátyámmal sosem martuk ennyire egymást, el tudom képzelni, hogy léteznek ilyen testvérek, és számukra a film megnézése egy lépéssel előrébb viheti őket a testvériesség táblajátékán.
Kinek ajánlom: gyerekeknek, családoknak. Ha sokat ordibál a két gyermekünk tökéletes film arra, hogy 2-3 napra kicsit türelmesebbek legyenek egymással, mielőtt visszatér a káosz.
trg
A Zathura majdnem olyan jó, mint a Jumanji, de csak majdnem. A civakodó testvérek koncepciója nekem nem igazán jött be, ráadásul Josh Hutchersont valami megmagyarázhatatlan okból nagyon nem kedvelem, viszont az egész űrben lebegő ház, a gyűjtögető űrlények meg a többi nagyon is bejött. Dax Shepard (akiről egy darabig természetesen azt hittem, hogy Zach Braff) viszont telitalálat volt a szerepre és a karaktere sokkal szerethetőbb, mint Alan a Jumanjiban, ez pedig elég jó kiegyensúlyozta a negatívumokat. Persze, ha helyén kezelem a filmet, akkor ennél sokkal több pozitívumot is el lehet róla mondani, mert ez tényleg egy király mesefilm, csak míg a Jumanjira őszinte nosztalgiával gondolok, ennél az értelemszerűen kilőve, így pedig hiába látványos és szórakoztató, azért végig ott van az érzés, hogy ez azért már nem nekem szól (talán, ha 2005-ben nézem meg először, akkor más lenne a viszonyom hozzá).
Kinek ajánlom: gyerekeknek, főleg ha szeretik az űrhajókat, a társasjátékokat vagy a furcsa robotokat.
Kinek nem ajánlom: ahogy azt már előttem is írták, ez egy gyerekfilm, annak teljesen szórakoztató, de hacsak nem vagy gyermeteg lelkületű, vagy hatalmas Jumanji rajongó, kerüld el (kivéve, ha egy gyerekkel kell valamit nézned, mert akkor ez még mindig egy olyan választás, ami mellett nem fogsz szenvedni).
