A stand up-os nem csak humorista, a dolga nem az üres nevettetés. A stand up-os megfigyel, gondolatot ébreszt, és birtokolja minden figyelmünket. Hogy a közönség mindezen jól szórakozik, az csak a bónusz. Néha a vicc nem vicc. Az alábbi írásban a Louis C.K.-jelenséget vesszük górcső alá.
"A folyamatos beszéd nem feltétlen kommunikáció"
- Joel, Eternal Sunshine of the Spotless Mind
Az Egyesült Államokban nagy múltja van a stand-upnak, sokáig nem szerettem a műfajt, mert azt hittem, az a stand-up, aminek az itthoni képviselői Kiss Ádám, Bödőcs Tibor, Kőhalmi Zoltán és hasonló kaliberű társaik. Félreértés ne essék, a Wikipédia által definiált stand-up műfajába lehet őket sorolni, ám amikor az ember George Carlin, Jerry Seinfeld, Ricky Gervais, Robin Williams, Eddie Izzard, Chris Rock vagy Louis C.K. fellépést néz, napnál világosabb, hogy itt többről van szó (egyébként talán az utolsó jó stand-upos Hofi Géza volt itthon). De még egy istentelenül idétlen Reggie Watts fellépésben is fellelhetjük a közlés szándékát.
Louis C.K. rendkívül jó megfigyelő. Humora abban rejlik, hogy egyéni látásmódja a leghétköznapibb dolgokra is kiterjed, és képes az egyszerű dolgokból humort kovácsolni úgy, hogy közben érezzük a probléma realitását, abszurditását. Olyan egyszerű dolgokról szól a sorozat, mint a válás, gyereknevelés, randizás 40 felett, a "faggot" szó használata, vagy bármilyen egyszerű emberi interakció pénztárosokkal, járókelőkkel, eladókkal, taxisofőrökkel, ismerősökkel.
A sorozatot C.K. rendezi, írja, vágja és persze ő maga a főszereplő is. A hitelességet tovább fokozza, hogy a sorozat sok aspektusa tükre a humorista életének. Valószínűleg a sorozatban felvonultatott problémák, konfliktusok nagy része valamilyen módon megtörtént C.K.-vel, és azokon csak egy picit kellett változtatni, hogy viccesek legyenek, ám mégis megőrizzék a realitás illúzióját.
És ebből kifolyólag abban különbözik más sitcom-októl (amellett, hogy nincs alávágott nevetés), hogy feltételezi a nézőről, hogy intelligens (ami persze meg is látszik a nézettségen). A szituációk sokszor furcsák, kínosak, sötétek, szomorúak vagy teljesen buták. Louis C.K. stand-upjait jellemző őszinteség a sorozatban is megjelenik, de minden nyers, maszturbációról vagy szexuális frusztrációról szóló vicc mellett van egy aranyos és nevettető jelenet a gyerekeivel.
Nagyon erős, ahogyan a sötét és vidám elemek nem külön-külön jelennek meg, hanem egymás mellett, és a két ellentét egyfajta szintézisként működik az epizódokban. A sorozatban nem kevés dráma van, és a nevettetés mellett sokszor szívhez szóló mondatokra, gesztusokra lelhetünk a legváratlanabb szituációkban.
A filmből árad az a New Yorkot övező szeretet, amit lakosai szoktak hangoztatni. Szinte minden epizódban gyönyörűen megkomponált képeket találhatunk a városról, ami segít megérteni az ott lakók és C.K. érzéseit a város iránt.
További fűszerként jelenik meg, hogy minden epizódban láthatunk rövid részleteket valamelyik stand-up fellépéséből, aminek a mondanivalója előrevetíti a rész történését, vagy az epizód közben reagál, majd az epizód végén reflektál.
A sorozatban nem kevés híresség jelenik meg, vannak akik magukat alakítják, mások pedig szerepeket. Rendkívül nevettető Ricky Gervais, aki orvost alakít, Jerry Seinfeld az elitista humoristaként, egy nagyon kedves epizódban Louie mellé szegődik Robin Williams, Louie magyar barátnőjét alakítja Bálint Eszter, de többek között megjelenik még Chris Rock, David Lynch, Joan Rivers, Todd Barry, Pamela Adlon, Melissa Leo is.
A sorozat zenéje nagyon minimális, C.K. rendkívül finoman bánik vele, hogy semmiképp ne vegye el a figyelmet a képernyőn történő dolgokról.
Az egyik részben Louie a 97 éves rokonhoz viszi kislányait. A kisebbik, Jane azt kántálja;
- Unatkozok! Unatkozok! Unatkozok unatkozok unatkozooooooooook! Apuci, miért nem válaszolsz?
- Azért, mert az, hogy "Unatkozom." egy felesleges kijelentés. Ugyanis egy mérhetetlenül nagy, hatalmas világban élsz, aminek nulla százalékát láttad. És ehhez jön még, hogy a saját tudatod is végtelen. Csak spirálozik befelé egyfolytában. Érted? Már csak maga a tény, hogy élsz, csodálatos, szóval nem mondhatod, hogy unatkozol.
Később az úton, amikor arról faggatják, miért mennek Ellen nénihez:
- Ez egy nagy lehetőség, habár az iskolában tanultok majd történelmet, de semmihez sem fogható, amikor van az életedben valaki, aki személyesen adja át a kapcsolatát egy másik generációval.
A rádióban hirtelen megszólal egy dal (The Who-tól a Who Are You?), amit lelkesen énekelve Louie mintha valami nosztalgikusat élne át a múltból, miközben a lányok zavartan, nevetgélve nézik, vajon mi szállta meg apucit. A dal utáni hirtelen csend mintha visszarántaná Louie-t a jelenbe, egy ideig csendben ül, majd hirtelen a ludakra hívja fel lányai figyelmét.
Itthon is lehet követni a sorozatot a Comedy Central-on (szombatonként megy, szerencsére feliratosan), szerintem mindenki bátran adhat neki pár epizód esélyt. A sorozat kicsit lassan és szerencsétlenül indul, így ne ítélkezzünk az első pár epizód után, megéri kitartani.
