Elég nagy szívás megöregedni. Ezzel még nem mondtam újat, tisztában van vele a szomszéd bácsitól a Marvel mutánsáig mindenki, csak nem mindegy, hogy a folyamat helyszíne egy SZTK folyosója vagy egy nagyon eltorzult és sötét alternatív valóság. Ez utóbbi általában nagyobb potenciált rejt magában a lehetséges izgalmas történések tekintetében.

Ezt a potenciált hivatott kihasználni annak a Mark Millarnak a 2008-as képregénye, aki a vérlucskos akciójelenetek iránti szenvedélyét példáuk a filmként is ismert Kick-Ass humoros, önironikus erőszak-eposzában élte ki. Plusz ezek nélkül is elég jó a referenciája. Neki is és a rajzoló Steve McNivennek is voltak már ezt megelőzően munkái a Marvel-univerzumban (Civil War, New Avengers, stb.), de most nem ezekről lesz szó.

Ötven évvel ezelőtt a gonoszok nyertek. A hősök meghaltak vagy végleg eltűntek. Logan életben van ugyan, de fogadalmat tett, hogy soha többé nem árt semmilyen élőlénynek, bármi is legyen ennek a következménye és most családostul békésen földet művel a rosszfiúk uralkodása miatt hamar visszafejlődött, kicsit vadnyugati, kicsit poszt-apokaliptikus Kaliforniában.

Így fest a képregény alapszituációja, reménytelenség és pacifista Wolverine, aki kikéri magának, hogy így szólítsák és nem eresztette ki a karmait már ötven éve. De remélem nem spoilerezek el semmit (pláne, hogy elég egy pillantást vetni a képre itt fenn), amikor azt mondom, hogy bár Logan nagyon elszántan kitart a fogadalma mellett, végül nem kell lemondanunk a jó öreg *SNIKT!*-ről.

Mivel a gonoszok nyertek, felosztották maguk között az USA területét (kicsit vicces belegondolni, hogy most akkor a határ túloldalán mi van Mexikóval vagy Kanadával, de ez már megszokott, hogy a kontinentális USA a minden és a többi le van szarva ilyenkor.) A nyugati part a Hulké lett, előtte az Abominationé volt, de Hulk legyőzte őt és igen, közben a rossz oldalra állt, megőrült és az unokahúgával további zöld szörnyeket nemzett, akik terrorizálják a környéket, embereket esznek, nőket erőszakolnak meg, ilyesmi. A többi területről itt ez a térkép, még azt érdemes megemlíteni, hogy az elnök Vörös Koponya lett, ami különösen beteges fejlemény és alkalmat ad a horogkeresztes zászlókkal feldíszített Washington bemutatására.

A konfliktus onnan indul, hogy sajnos Logannek és családjának nem futja a tisztességes földműves életmódból arra, hogy Hulk családjának, a Banner-banda nevű agresszív, zöld hillbilly gyülekezetnek befizessék az adót, ezért Logannek egyre nehezebbre esik megalázva fejet hajtania a megszaporodó fenyegetések közepette. Ekkor érkezik meg látogatóba az öreg Hawkeye, aki mellesleg vak. (Nagyon szeretem, amikor ilyen fogyatékossággal ruháznak fel hősöket és megmutatják, hogy még így is meglehetősen kemény csávók, és ugyanúgy tudnak íjászkodni - vö. Green Arrow a The Dark Knight Returnsben, aki öregségére fél karral lődöz) Bár sajátos pimasz stílusával nyilvánvalóvá teszi, hogy nem hajlandó, vagy nem képes tudomásul venni, hogy Logan már nem Wolverine, megkéri, hogy kísérje el őt egy, egészen a keleti parti Új-Babilonig (lsd. térkép) tartó, várhatóan veszélyes útra egy értékes csomaggal. Logan pedig igent mond, mert kénytelen valahonnan pénzt szerezni.

Be is ülnek a korábban Pókember tulajdonát képező járgányba, a vak Hawkeye vezet (!!!) Logan pedig navigál és közben egyre csak azt morogja, hogy nem hajlandó erőszakot alkalmazni az áru megvédése érdekében. Ami nagyon jó ebben a képregényben az az, hogy mivel Logan nem volt távol a farmjától már évtizedek óta, nem ismeri ezt az új világot, ezért az út során Hawkeye minden érdekesebb dolgot kommentál és ezáltal az olvasó is megtudhatja ezeket a finomságokat. Például, hogy Las Vegas új neve Hammer Falls, mivel ott található Thor halandó kéz számára elmozdíthatatlan pörölye, amit térdepelve, vallásosan rajonganak körül az ide látogatók. Meg persze a többi halott hős kultusza is virágzik, az egykor olcsó ajándéktárgyakat szent ereklyévé változtatva.

Mindenféle adalékot kapunk még arról, hogy mi az ábra pl. Peter Parker unokájával (aki egyben Hawkeye lánya, bár apuci otthagyta őt pár naposan az anyjával együtt - hát nem egy makulátlan jellem ő sem) akit útközben váratlanul ki kell szabadítaniuk, mert minden jel szerint nagyapja nyomdokaiba lépett, de persze nem azok az indítékai, mint gondolnánk. Vannak elrugaszkodottabb pillanatok is, amolyan igazi hülyeségek, mint a föld alól előmászó rejtélyes népség, akik városokat süllyesztenek el, meg persze dinoszauruszok. Igen, dinoszauruszok flangálnak és pl. ha egy T-Rex találkozik a gazdátlanul kóborló szimbiótával, Venommal akkor annak nincs jó vége. Olyan dolgok ezek, amik csak épphogy megfűszerezik a történetet, nem kell aggódni amiatt, hogy túl nagy hangsúly van rajtuk és emiatt túl infantilissé válik a dolog.

Szóval kalandos az út valóban és az eltorzított, sötét timeline-nak köszönhetően olyan kérdésekre kaphatunk választ, hogy mi lett a mutánsokkal vagy hogy sikerült ilyen hirtelen és váratlanul elbánni a sok-sok színes ruhás jóemberrel, akik a Marvel világát addig védelmezték. És választ kapunk arra is, hogy mi történt azon az estén Wolverine-nel, ami miatt utána hetekig az erdőben bolyongott, egy vonat elé vetette magát (persze tudta, hogy ebbe nem hal bele, csak szimbolikusan, de fájdalmat akart magának okozni) és úgy döntött, hogy attól kezdve csak Logan létezik. Ezt nem fogom elspoilerezni, de durva dologról van szó és Millar brutális stílusához is remekül illeszkedik.

Persze közben a csomag tartalma is kérdéseket vet fel Logan-ben és az olvasóban egyaránt és amikor végül megérkeznek a Vörös Koponya által uralt Új-Babilonba további izgalmak forrása lesz ez is (mégis csak egy vak és egy pacifista öregemberről beszélünk, még ha egykori Bosszúállók is, nincs egyszerű dolguk). Nem csak a jelen, de a múlt bemutatása is remekül meg van írva, Logan-en kívül Vörös Koponya szemszögéből is megnézhetjük, hogy mi történt az éjszakán, amikor az összes hős elesett. Egyébként az egyik legérdekesebb és legfélelmetesebb karakter a vén náci, amint Amerika Kapitány véres ruhájában, egyéb “trófeákkal” teletömött szobájában a múltba réved. Természetesen főhősünk és a piros fejű elnök útjai keresztezik egymást és ez úgy is piszkosul menő módon történik meg, hogy Logan még mindig nem “kapja elő” az adamantium bökőket. Hazafele a Vörös Koponya trófeái közül elcsent Iron Man-páncélban repül hősünk a vártnál kicsit nehezebben megszerzett pénzecskével, ami nagyon ügyes húzás ugyanis ez azért következhet be, mert 1. Tony Stark olyan cuccot eszkábált, ami 50 év vitrinben porosodás után is működik (valamennyire) 2. Logan még emlékszik a kódra, amivel az Avengers tagjaként működtethette a cuccot vészhelyzetben. Ez így elég menő és le is rövidíti a kaliforniai fináléhoz vezető visszautat.

Említettem, hogy a Banner család tagjai nem éppen a legkellemesebb szomszédság és Logan újra, ezúttal minden addiginál nyilvánvalóbban szembesül ezzel. Mark Millar igazi beteges szemetekként mutatja be a társaságot, és igen, cselekedeteikkel végül kiváltják, hogy “visszatérjen” az a Wolverine, aki mindenki örömére kb. úgy forgatja karmait, mint egy átlagon felüli fizikummal rendelkező hentes a késeit speed hatása alatt. Hulk is megjelenik és bebizonyítja, hogy a megőrüléséről szóló szóbeszédek nem nélkülöztek minden alapot. Az elmebetegen, emberevés mellett is unatkozó, méltó ellenség után vágyakozó Hulk és a haragját, belső és külső okok által kiváltott szokásos agresszióját fél évszázada maximum a szántóföldön kitöltő Wolverine harca nagyon jól elsütött és brutálisan epikus momentum. A befejezésről meg annyit, hogy a “visszatérő” Wolverine egyre inkább a Clint Eastwood-filmek tipikus magányos cowboyává válik és ez a képekben is megnyilvánul, olyan szinten, hogy a végén konkrétan ellovagol a naplementébe. Ezzel ismét olyan menő dolgot csap Millar a sztorihoz, amiért én nem tudok elég hálás lenni. 

Nagyon egyedi és érdekes sztori, egy teljesen új világgal, ami mind a szövegben, mind a rajzokban hibátlanul van bemutatva. Mint már említettem, van néhány, első hallásra gyerekes momentum (wtf dinoszauruszok, helló!) de ezt bőven feledteti az a sötét, hátborzongató és felkavaró horror, ami ezt az iszonyatosan negatív jövőt lélektanilag is jellemzi. Plusz a rengeteg Marvel szereplőre való utalgatás sem túl sok, annak sem kell oldalanként utánanéznie a neveknek, akinek van élete  csak az alap arcokkal van tisztában. McNiven rajzai a mai fősodor stílusát képviselik, de ezzel nincs is semmi gond, a színek pedig külön kiemelendőek, mert nagyon jól megalapozzák egy-egy fejezet hangulatát.

Ami pedig külön jó hír mindazoknak, akik kíváncsiak arra, hogy a továbbiakban mi történt Logannel, hogy a Secret Wars alatt visszatér a karakter és a világa is, ráadásul a Marvel egyik sztárszerzője Brian Michael Bendis (a magyar olvasónak a Kingpin kiadó New Avengers/Új Bosszú Angyalai kötetei és az Semicnél megjelent Ultimate Spider-man/Újvilági Pókember sorozat szerzőjeként lehet ismerős) jegyzi és most már az is biztos, hogy ha véget ér a Secret Wars a karakter átkerül az új Marvel Univerzumba.