Ugyan a Marvel idei filmes termése nem az eddigi legerősebb, viszont a Netflixnek hála bevették a sorozatos világot, az USA Networks pedig mindenkit meglepve elkészítette az év egyik legjobb műsorát és akkor a Hannibal csodás búcsúját még nem is említettük! Évértékelő sorozatunkban, ma a sorozatoké a főszerep. 

trg:

Ahogy képregényekből és filmekből sem olvastam/láttam mindent, amit terveztem, úgy sorozatok terén is vannak elmaradásaim. Egyrészt több sorozatomnak nem láttam az utolsó néhány részét, másrészt voltak sorozatok, amiket ilyen-olyan okok miatt végül el sem kezdtem, vagy a pilot után nem folytattam.

Ez utóbbi kategóriába esik a Better Call Saul, aminek ugyan nagyon tetszett az első része, de valahogy mégsem néztem tovább (nem tartom kizártnak, hogy a második évad előtt pótlom a dolgot), illetve a The Expanse is, ami szintén izgalmasan kezdett, de az év végi hajrába nem tudtam bezsúfolni (hasonló okokból még el sem kezdtem a The Magicians, igaz az még csak a piloton van túl). Kicsivel több részt láttam az Ash vs Evil Deadből, de ennél a sorozatnál teljesen tudatos döntés volt, hogy majd az évadzáró után nyomom végig, mert a húszperces adagokat fájóan kevésnek éreztem belőle. Ami még olyan sorozat, hogy félbemaradt, de nem azért, mert nem tetszett az a Mr Robot, amit várhatóan a napokban végre befejezek és őszintén remélem, hogy az évad második fele is olyan magas színvonalú, mint az első.

Sitcomok közül idén hármat néztem stabilan, a The Simpsonst sajnos egyre inkább csak megszokásból, viszont a Black-ish és a Brooklyn Nine-Nine abszolút megérdemlik, hogy szerepeljenek a listán (fájó hiány idénről, hogy a Master of None-ba éppen csak belenézni volt időm).

Negyven perces sorozatok közül idén többnek nem kezdtem el már az új évadát (jobbnak láttam megkímélni magam az olyanoktól, mint a Sleepy Hallow vagy a Falling Skies), de ha csak azokkal felhozom magam, amiket eddig a posztban említettem, akkor nem kell félnem, hogy néznivaló nélkül maradok. A The Walking Dead nagyon erősen kezdett, de aztán kicsit ellaposodott az évad (annyira, hogy az utolsó egy-két részt még nem láttam), a személyes kedvencem, az Agents of S.H.I.E.L.D. viszont közel hibátlan évadot hozott össze. Nem a legjobb műsor a tévében, de szerintem tökéletesen ráéreztek arra, hogy milyennek kell lenni egy Marvel sorozatnak, szóval nem nagyon lehet rá panasz. Fontos még említenem a Hannibált, ami bár kicsit nehezen kezdte meg az utolsó évadot, de aztán olyan sebességre kapcsolt, hogy az ember követni is alig bírta és olyan gyönyörű zárlatot kapott, amilyet sorozatoknál ritkán látni. Említenem kell még a Doctor Who-t, aminek messze nem volt tökéletes az utolsó évada (hiába erőltették, valahogy nagyon nem tetszett Clara új szerepe), viszont voltak benne izgalmas pillanatok (Ashildr/Me, de említhetném azt is, amikor a Doctor rájön arra, hogy kinek az arcát viseli), ráadásul az utolsó részben mégis igazságot szolgáltattak Clarának. Viszont a Christmas Special, bár nagyon szórakoztató volt, összetörte a szívem.

Ami talán az idei év legnagyobb meglepetését jelentette, hogy a Netflix mennyire odatette magát a Daredevillel és a Jessica Jones-szal. Mindkettő közel tökéletesre sikerült és megmutatták, hogy lehet földhözragadtabb és sötét szuperhőssorozat is csinálni anélkül, hogy abból valami Nolan-féle dögunalom lenne. Nagyon várom a Daredevil folytatását és a Luke Cage sorozatot is jövőre (valamint remélem, hogy esetleg az Iron Fist is megérkezik őszre).

Nem maradhat ki a listámból a Jonathan Strange & Mr Norell sem, aminek nemcsak a története volt nagyon szórakoztató, de a színészek is kiválóak voltak, illetve a látvány is nagyon a helyén volt, ráadásul egyaránt élvezhető volt azoknak, akik ismerték a könyvet és az olyanoknak is, mint én, akik csak hallottak róla. 

Végezetül pár szó az idei év csalódásairól. Sajnos a Z Nation a második évadra elfáradt, sokkal kevesebb őrült ötlet volt benne és a karakterekkel sem tudtak mit kezdeni az írók. Lehet, hogy még befejezem az évadot, de jelenleg nem érzem égető szükségét ennek. A The Strain hasonlóan csalódást keltő volt a értelmetlen történetszálaival, kihasználatlan karaktereivel és a fájdalmasan ostoba fináléval.

Noob Saibot:

Ismét nem toplistát olvashattok tőlem, hanem azoknak a sorozatoknak a gyűjteményét, amik valamilyen szempontból emlékezetesek voltak az idén.

A The Flash a második évadra nagyon szépen beérett, szerintem remekül hozza a képregények világának szövevényes, kalandos történeteit. Igaz, engem a kissé tinis ki kivel jön össze meg ki kire haragszik típusú műbalhékkal ki lehet kergetni a világból, de ebben a sorozatban speciál van annyi izgalom, vívódó hős és karakteres ellenség, hogy ezek feledtessék a hétköznapibb intrikákat. Az előző évad végén ujjongtam, hogy a készítők behozták az időutazást, mint a problémák és a megoldások egy új terepét, a második évad elején pedig kezdeti fenntartásokkal ugyan, de kénytelen voltam beismerni, hogy az alternatív dimenziók behozása a képbe hasonlóan jó ötlet volt. Merthogy 52 Föld létezik egymástól függetlenül ebben a világban és elkezdenek oda vezető kapuk megnyílni. Wow. Kellemesen színes-szagos, hétköznap esti kikapcsolódásként könnyen fogyasztható képregényvilág lesz ez, csak győzzék a készítők egyben tartani, és akkor nem fog az Arrow sorsára jutni, amit a magam részéről kaszáltam.

Idén érkezett meg a Breaking Bad várva várt spinoffja, a Better Call Saul, ami a trükkös zugügyvéd afféle eredettörténetének tekinthető, szerintem remekül egyensúlyozva a dráma és a humor között. Hiszen Saul Goodman karaktere a Breaking Badben egyértelműen a kötelező poénok leszállításáért volt (többek között) felelős, volt hát némi kétkedés azt illetően, hogy érdemes-e egy dráma központi figurájává emelni. Nos, részemről abszolút kijelenthetem, hogy érdemes volt. Nagyon a helyén van minden, a karakterek szerethetőek vagy épp megvetendőek vagy komikusak, mikor melyik oldalukat látjuk, a fényképezés (akárcsak a nagy elődnél) zseniális és nem vagyunk híjján morális szempontból elgondolkodtató kérdéseknek sem. Aki bírta a figurát a Breaking Badben, mindenképp nézze.

Ha valakinek jó vígjátéksorozatot kell mondani, én évek óta a Community mellett teszem le a voksomat. Igaz, idén épp az utolsó, hatodik évadát mutatták be (kalandos-botrányos úton az NBC csatorna kiszállt a finanszírozásból és a Yahoo!-nál teljesedhetett be a projekt) tehát öt évadnyi előzményt kell bepótolnia annak, aki most szánja rá magát Dan Harmon (egyebek mellett a Rick and Morty megalkotója) agymenésére. De megéri, mivel az idei évadban is egymást érték a popkult utalások a robotszerű geek Abedtől, meta poénok (kamu előzetesek, negyedik fal lebontása), a legelmebetegebb karakterekre építő párbeszédek (Ken Jeong Changként zseniális) egy meglehetősen diszfunkcionális főiskolában, ahol egy kutya is sikeresen lediplomázott és évente paintballal lövik szét a falakat az állandóan vicces női jelmezekbe öltöző dékán (Jim Rash alakítja, aki amúgy Oscar-díjas forgatókönyvíró is) minden igyekezete ellenére.

Na de evezzünk kicsit komolyabb vizek felé. Mi más is lehetne erre megfelelőbb eszköz, mint a Marvel első TV-s szuperhős sorozata, a Daredevil. Nagyon merészet húztak a készítők azzal, hogy egy komor világot teremtettek hősük köré, ami sötét sarkokba, valamint bűnözők és korrupt rendőrök fészkeibe invitálja a nézőt, miközben a hős tiri-tarka jelmez nélkül, és gyakran szellemileg és fizikailag megtörve tántorog elveszve a betondzsungelben. Persze a Marvel rá volt kényszerítve hogy valami újat mutasson a DC-féle sorozatdömping (Arrow, Flash, Gotham, stb.) után, de nem voltam biztos benne, hogy ennyire be fog jönni. Az a fajta kétkedés, frusztráció és gyengeség, ami minden szereplőben rövidebb-hosszabb ideig megvan végtelenül emberivé és ismerőssé teszi az ügyvédet, a vak szuperhőst és a retteget gengszerfőnököt is. Az elidegenítő környezet és az annak színfalai mögött zajló hatalmi játszmák miatt az emberi sorsok napi szinten való szándékos tönkretétele pedig eléggé felhúzza azt a pár megmaradt jó embert, hogy valami radikálisat cselekedjen. És kész is a tökéletes nagyvárosi bűnüldöző enyhén noir-os archetípusa, ahogyan azt pl. egy jobb Batman-sztoriban is elvárnánk.

Nem lenne teljes a sorozatos listám a Trónok harca nélkül, ami különösen kedves a számomra, mivel évadról évadra egyre nagyobb a tétje a megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb ház, kóbor zsoldos, pap, fekete testvér, kém és orgyilkos ténykedésének, ráadásul most ért el a sorozat arra a pontra, ahol a könyvek is tartanak. Bizonyos szempontból meg is haladta, átírta a könyv történéseit az írói gárda, amiben George R. R. Martin is helyet foglal, így biztosan tudja mit csinál, mikor eltesz láb alól olyan szereplőket, akik a könyvben még élnek és virulnak. Talán nem is volt még ilyen évadzárása a sorozatnak, ami mindenkit ekkora slamasztikában hagy és ennyi megbosszulni valót teremt szinte minden család részéről. Ha a sok történetszál közül egyet kéne kiemelnem, az Tyrion útja lenne, ami sárkányok nyomában elvezeti őt Daeneryshez csak azért hogy utána rá maradjon egy polgárháború dúlta városállam vezetése. A Jon Snow rajongók pedig a következő évad első posztere alapján megnyugodhatnak, visszatér a (szerintem) leguncsibb karakter.

Szintén befért a kedvenceim közé a Törvény nevében (True Detective), ami az előző évadhoz képest ugyan kicsit csalódást jelentett, de így is baromi fordulatos, érdekes gengsztersztori volt, sok akcióval. Vince Vaughn és Rachel McAdams egyszerűen remekel, Colin Farrellnek könnyebb dolga van a sokadik alkoholista szerepében, de ő is hozza a kötelezőt. Ebben az évadban nem a fura, szertartásosan elhelyezett jelképek, hanem a kaliforniai elit kikapcsolódási szokásai jelentik a gyomorforgató adalékot. Az utolsó epizódot nevezhetnénk kiszámíthatónak is, de nekem speciál annyira lekötötte a figyelmemet, hogy most akkor ez vagy az a szereplő, miután mindene elveszett, fegyverrel a kezében, tovább küzdve hal-e meg, hogy emellett a túlélőkre nehéz volt koncentrálni. Teljesen más, mint az előd, de így is erősen ajánlott.

Az Ember a fellegvárban (Man in the High Castle) remek sorozat volt az Amazontól, nagyon várom hogyan viszik tovább a második évaddal. Itt írtam róla bővebben.

Agyeldobásnak idén a Halloweenkor elstartolt Ash Vs. Evil Dead szolgált, ami rendkívül cool zenékkel, beteg ötletekkel és véres effektekkel vágta bele az arcunkba: Bruce Campbellből egyáltalán nem tűnt el a démonvadász. Nem egy szimpla nosztalgiatúra, hanem teljesen új és friss ötletekkel operáló sztori, de azért The Walking Dead-szintű drámát se várjunk. Igazi gore-feszt, ami csak a felszínen rohadt véres, nem lehet és nem is kell komolyanvenni. Aki szereti a láncfűrésszel kettévágott szörnyek látványát, az nyugodtan tegyen vele egy próbát.

// Nektek mi volt a kedvencetek? Írjátok meg alulra! //