Secret Wars #0-2

2015. május 28. - trg

Meghalt a Marvel Univerzum, éljen a Marvel Univerzum!

sw3.png

Bár Jonathan Hickman Avengers sorozatai arról szóltak, hogy hogyan jut el a Marvel Univerzum az elkerülhetetlen véghez, a történet végső lezárását az általa írt nyolc (plusz egy) részes Secret Wars mini adja. Jelen posztban ennek nulladik és első két számáról lesz szó. Spoilerekre számítsatok (én szóltam).

Mentegetőzéssel kell kezdenem. Az eredeti tervem az volt, hogy a minisorozat összes számáról külön posztot írok, azonban a Free Comic Book Dayre megjelent nulladik, majd a pár nappal utána kijött első szám még sokkal inkább volt Hickman sorozataink megkésett lezárása, mint egy képregényes event kezdete, így úgy döntöttem, hogy az első posztban a három füzetről egyszerre lesz szó.

secret_wars_0_fcbd_2015_014-15.jpg

A nulladik szám leginkább csak egy rövid összefoglaló és felvezető. A Future Foundation fiatal tagjai szemén keresztül látjuk a Föld utolsó napjait, az ő feladatuk az, hogy megépítsék azt a mentőhajót, amiben az emberiség egy kis része (néhány tucatnyian) átvészelhetik a Multiverzum összeomlását. A rövid, tizenhat oldalas történet ott ér véget, ahol a New Avengers utolsó száma is: az Ultimate Univerzum seregei megindítják az inváziójukat a Föld ellen.

Itt veszi fel a fonalat a mini első száma. Az utolsó epikus küzdelem két megmaradt világ hősei között. Hickman annyi karaktert és kisebb-nagyobb történetszálat mozgat, hogy már az is csoda lenne, ha az egész nem roskadna össze a súly alatt, azonban ennél szerencsére sokkal jobban sikerült. Az olyan apró pillanatok, mint hogy Pókember még a világ végén is veszi a fáradtságot, hogy megmentse az ártatlanokat, vagy, hogy a Megtorló utolsó napját azzal tölti, hogy a hősök bukását ünneplő bűnözőket elintézi, mind-mind azt szolgálják, hogy egy utolsó pillantást vethessünk arra a Marvel Univerzumra, amit az elmúlt ötven évben megszerettünk. 

sw.png

Miközben a csata Manhattan fölött a tetőfokára hág, Reed Richards és csapat elindítják a mentőhajójukat, amit végül nem a tervezett tudósokkal töltenek fel (mivel azok hajóját az utolsó pillanatban lelövik), hanem különböző hősökkel (köztük többek között a Főnixszel újra egyesült Scott Summers is felkerült a hajóra), azonban a kilövés során a hajójuk is megsérül, így az utolsó pillanatban elvesztik Reed teljes családját, majd megsemmisül a világ.

A legnagyobb kérdés ebben a füzetben, hogy mi történik Dr. Doom és a Túlontúliak között, ugyanis mindeddig csak azt tudjuk, hogy Doom rájuk támadt, ami azt eredményezte, hogy az univerzumok jelentős része elpusztult, az azonban nem derül ki, hogy Doom hogyan éli túl a találkozást és, hogy mi történik vele a Multiverzum halálakor.

sw_1.png

Márpedig valami biztosan történik vele, ugyanis a második számban egy új világot és egy új teremtéstörténetet ismerhetünk meg: az új világot pedig nem más teremtette, mint Doom. Ő a Battleworldnek nevezett világ istene és uralkodója, aki az Yggdrasilból készítette trónját és akinek birodalmában a különböző univerzumok Thorjai végzik a rendőri feladatokat.

sw2.png

Az új status quót is egy ilyen Thor szemén keresztül ismerjük meg, aki éppen átesett a beavatásán. Rajta keresztül mutatja be Hickman at, hogy hogyan uralkodik Doom, illetve jobbkeze, Doktor Strange. Az egész világ erősen hajaz a Trónok harcára, nem csak abban, hogy a különböző területeket vezető bárók egymás birodalmaiban próbálnak befolyást szerezni, de olyanokban is, mint, hogy a bolygó déli területét egy hatalmas fal választja el a többi területtől és itt található például Ultron, vagy a zombik területe. Látjuk ahogy emberek párbajjal döntik el a peres ügyeiket és ahogy a vesztest száműzik a fal mögé. Azzal, hogy egy félig-meddig kívülállón keresztül mutatja be a világot Hickman elkerüli, hogy a narratívát megtörje fölösleges szövegdobozokkal és szájbarágós párbeszédekkel.

sw2_1.png

A füzet zárása pedig igazi cliffhangert tartogat. Egy olyan mentőhajó felfedezését láthatjuk, amilyenben Reed Richards a hősöket mentette ki az első rész végén, csakhogy amikor kinyílik a hajó ajtaja, akkor nem a hősök lépnek ki belőle, hanem az Ultimate Univerzum Richardsa és a Cabal tagjai.

Bár eleinte féltem attól, hogy ez az event is hasonlóan gyenge lesz, mint az elmúlt évek legtöbb Marvel eventje, de Hickman szerencsére eddig hozta azt a magas színvonalat, amit tőle megszokhattunk, ráadásul Esad Ribić rajzai egészen fantasztikusan egészítik ki a történetet. Számtalan kérdés lóg a levegőben (a megmentett hősök hova kerültek? mi történt Doommal? vajon melyik karakter mire emlékszik a múltjából? stb.), de szinte biztosak lehetünk abban, hogy ezek idővel megválaszolásra kerülnek, addig is pedig érdemes nekiállni újraolvasni Hickman korábbi munkáit, hogy lássuk, mennyire előre tervezte el a Marvel Uiverzum végét. A következő rész júniusban érkezik, szóval ha kedvet kaptatok még van időtök felzárkózni.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://trikorder.blog.hu/api/trackback/id/tr837470548

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Secret Wars #3 2015.06.05. 08:36:15

  A múltkor megígértem, hogy mostantól nem kell sokat várnia a Secret Wars aktuális részéről szóló posztokra és, mint azt láthatjátok, sikerült is tartanom magam az ígéretemhez, szóval tovább mögött már olvashatjátok is a spoilerekkel tarkított kritik...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2015.05.29. 10:58:51

"Azzal, hogy egy félig-meddig kívülállón keresztül mutatja be a világot Hickman elkerül,"

elkerülI, nem? egy i lemaradt. ;)

trg 2015.05.29. 15:53:48

@doggfather:
de, köszi, hogy szóltál!
süti beállítások módosítása

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható. Szóval így lopjál innen, okéka-rakéta?
Trikorder - 2015