Sziasztok! A következő napokban fogjuk lepörgetni újabb tematikus hetünket, teljes Evil Dead diliben. Bekészített kontentünkben végignéztük a franchise részeit, előszedtük a kapcsolódó képregényeket, illetve utánamentünk pár ad hoc módon kapcsolódó dolognak. Első posztunkban egy alap randomfilmekkel indítjuk útjára a gonoszt. Gyerünk!

The Evil Dead (1981)

http://www.imdb.com/title/tt0083907/

Noob Saibot

Egy klasszikus horror, ami még az elcsépelt klisévé válás előtt bevetette a „néhány fiatal elkocsikázik egy elhagyatott helyre és aztán…” alapfelállást. De nem is kell ezen csodálkozni: Sam Raimi ugyanis minden kötelező horrorfilmes eszközt bedob a „még a természet is ellenünk van – nincs visszaút – random megtalált elátkozott tárgy – a kifejezett tiltás ellenére csináljunk valami hülyeséget – meg kell ölni a megszállt/átváltozott szeretteinket” útvonal mentén, tehát mondjuk úgy, hogy a későbbi filmesek könnyen „kölcsönözhettek” ilyen motívumokat az Evil Deadtől akár tudtukon kívül is. Mai szemmel nézve is szórakoztató film ráadásul, ijesztő a démoni erők felébredése, a szereplőkkel együtt mi is azon gondolkozunk már az elején, hogy most akkor tényleg csak a szél mozgatja-e a hintaágyat. A film közepétől elszabaduló orbitális hentelés (fejsze, shotgun, láncfűrész…) a néhol már kissé esetlen, gyurmás effektekkel egy fontos karakterfejlődést kísér: a film elején még nyámnyila Ash-ből a megpróbáltatások során kőkemény akcióhős válik, örök kultstátuszt kivívva Bruce Campbellnek. A befejezésből pedig a nyilvánvaló folytatásra való utalás motívuma az, amit azóta rengetegszer láthattunk máshol is.

Kinek ajánlom: aki a fokozatosan építkező ijesztgetés után felüdülésnek érez egy kis vérontást.

Kinek nem ajánlom: akinek borzasztóan elege van abból, hogy a horror-szereplők csakazértis azt csinálják, ami nyilvánvalóan rossz lesz nekik.

trg

Az Evil Dead nem a története miatt lett klasszikus, ugyanis a film voltaképpen nagyon egyszerű, ráadásul helyenként szinte indokolatlanul engedi enyhülni a korábban felépített feszültséget. Ami viszont utánozhatatlan azok a rendkívül okos filmbeli megoldások, a kamera kezelése és az atmoszféra felépítése. Raimi kitűnően használja a környezetet és nagyon jól játszik a nézőpontokkal, az aláfestő zene és a hangok pedig egészen fantasztikusak. Ugyanígy dicséret illeti a maszkmesteri munkát is, mert bár a film még a korban is kirívóan alacsony költségvetésűnek számított, ez sokszor egyáltalán nem érződik rajta, a különböző maszkok és műtestrészek jól néznek ki, az eltorzult szereplők pedig igazán démoniak. Két jelenet van, amit külön is érdemes kiemelni, egyrészt az ominózus fás jelenet, amivel Raimi (aki nyilatkozatai alapján utólag megbánta, hogy nem vágta ki a részt) olyan jelenetet alkotott, amit tényleg igazán kellemetlen végignézni (nem is beszélve arról, hogy mennyire ledöbbentő , és kiszámítható a többi szereplő reakciója). Másrészt ott van a film végén az a rész, amikor a ház különböző réseiből elkezd folyni a vér, ez a jelenet, szemben több másikkal, a mai napig rendkívül hatásos és mindennél jobban bizonyítja azt, hogy Raimi mennyire mestere annak, hogy megteremtse a megfelelő hangulatot.

Kinek ajánlom: akik szerint az ásó elsődleges funkciója, hogy azzal fejeket csapjunk le.

Kinek nem ajánlom: akik nem tudják elképzelni, hogy másfél óra alatt négy halállal is lehet fasza filmet készíteni.

z33d

Az Evil Dead nem minden idők legfélelmetesebb vagy legjobb koncepciója, viszont hatása tényleg csak hitchcock-i mértékekben fejezhető ki. Legalábbis számomra, hiába érzem magamhoz sokkal közelebb pl. John Carpenter világát. Nehéz lenne összeszedni mi és mennyiféle szubzsánert, vagy épp ma is releváns horror-klisét köszönhet Sam Raiminek a filmes szakma, ráadásul olyan hatékonyan kevesen helyettesítették a mocskos dollárokat kreativitással, mint ő. A széria első része, az 1981-es Evil Dead egy ízig-vérig horror, amiben a fekete humor lehet az egyetlen mentsvárad a mára már megfáradt  - de elég szórakoztató -  bábjáték és effektek mellett. De ha mondjuk fiatal vagy, nincsenek meg a szükséges receptoraid, vagy nem vagy totál kiégve, színtiszta rettegés vár rád (én 10 évesen láttam először, jól kivoltam). Az Evil Dead egy őrjöngő vadállat intenzítivitásával robog előre. Pont mint Raimi legnagyob találmánya; az olcsó, testetlen démoni entitás, aki a ködben csapódik ide-oda, kidönti a fákat, őrjöng, ablakokat tör be és száll meg jóravaló fiatalokat. A film legnagyobb teljesítménye az az, hogy egy perc nyugtod sincs mellette. Halál komolyan. És hiába a megkopott maszkmesteri meló, a papírvékony sztori, és féldimenziós karakterek, a stáblista után nem érzed magad kellemesen. Sam Raimi felvételein nincs egy biztos pont a faházban, a helyszínek/szobák mintha folyamatosan változnának, az árnyékok mélyek, ráadásul mintha megállás nélkül mozognának. Ez a ház maga a téboly, sehol sem érezheted magad biztonságban. A hangulatteremtés magas fokon pörög, minimalista horror hangok, hungarocell sírkövek, nyekergések és motyogások a ködben, füstgép, de az abszolút kedvencem: a stúdió falára vetített telihold. Totál démoni film, de ez csak a kezdet!

Kinek ajánlom: mindenkinek aki kedveli a csízi démonos horrorokat, és szívesen visszaás a gyökerekig 

Kinek nem ajánlom: annak akit zavarnak a rossz maszkok, a hosszú halálhörgések és félhülye karakterek