Azt hittétek, hogy az előzmények letudásával belevágunk a jóságba? Azt hittétek, hogy két rész Jar Jar és két rész Christen Haydensen után végre Harisson Ford meg Carrie Fisher lesz a téma? Hát akkor bocsi, mert előttük még muszáj egy kis kitérőt tennünk az Ewoks sorozat második részével.
A Sith-ek bosszúja mentette azt a nagyon kevés menthetőt. A sok kérdőjel és hülyeség mellett valódi nyomasztásra is képes ez az epizód, és tiszta őrület, de a sötét oldalra átszédült Anakin Skywalker már-már valóban ijesztő. Mindenki nyugodjon meg, túl vagyunk a nehezén. Vagy mégse?? Ezzel búcsúzunk Star Wars második trilógiájától.
Nemrég került megrendezésre az első Vienna Comic Con, amit a new yorki comic cont is rendező csapat jegyez, így a minőség előre borítékolható volt. Túl hamar elrepült ez a két nap, és ha tízen lettünk volna, akkor sem látunk mindent. Nagyon nehéz egy ekkora rendezvényről teljes beszámolót írni, objektív listát meg pláne, így meg sem próbálkozom vele. Szóval ez egy szubjektív lista arról, ahogy én láttam.
Hopp, már el is érkeztünk a rettegett Klónok támadásához. Nem kíméltük, de a film se minket. Íme, minden idők legrosszabb Star Wars epizódja. Intergalaktikus hiszti, egy rakás fűben hempergés, és Az Ember, Akit a Midikloriánok Nemzettek. Mit is mondhatnánk még? Kapd be Lucas!
Black Panther új sereget szerez, kiderül, hogy ki a rejtélyes Prophet és kirobban a totális háború - a lassú építkezés után a Jonathan Hickman maximumra tekeri a tempót a Secret Wars aktuális részében. Vigyázat spoilerek!
Hallottuk, hogy jön ez az új film, a Star Wars és gondoltuk mi is felülünk a hype-vonatra, mi mással is kezdhetnénk, mint a két trilógia randomfilmes kibeszélésével. Kezdésképp jöjjön egy csoportterápiás írás a Baljós árnyakról, hogy utána mielőbb eljussunk a klasszikusokig.
Az egyik legjobb Batman történetben egy Halloweennel kezdődő, egy évig tartó gyilkosság- és nyomozássorozat bolygatja meg az amúgy is veszélyes gothami hétköznapokat. Igazi szuperhősös noir, amit Halloween ürügyén is remek volt (újra)olvasni.
A magyar képregényrajongók már ismerhetik a Bloodlust sorozatot, ami kicsit döcögősen, és néhány kitérő után, de idén véget ér – vagy legalábbis lezárul egy fejezet. Még az októberi börzén sikerült egyben beszereznem a történet első 3 számát, úgyis illik az őszi borongós hangulathoz a téma. Tudom, hogy sokan várjátok a Seraphot, hogy egyben olvassátok el, ezért szólok előre: hosszú, erősen spoileres kritika következik.
A Syberia az egyik legszebb játék, amivel valaha játszottam. Kevés játék van, ami több mint 10 év távlatából is eszembe jut, és az emlékkel együtt egyből megszólal a játék zenéje is a fejemben. A játék története, karakterei, látványvilága és zenéje olyan szoros köteléket alkotnak, ami évekkel később újrajátszva is magába szívja az embert. Azon kevés játékok közé tartozik, amibe belépve a menüzene hallatán egy pillanat alatt abba a lelki állapotba kerülünk, ahol legutóbb abbahagytuk a játékot.
Ha valamit nagyon vártam idén, akkor az a Pencil Test Studios játéka, a Neverhood szellemi utódja, az Armikrog volt. Aztán megjelent, és én eddig halogattam, hogy írjak róla, ugyanis sajnos elég nagy problémák voltak a játékkal a megjelenést követően, sőt, a mai napig, közel egy hónappal a megjelenés után is.
